A Dózsa vezetőedzője szerint jól felrázták a csapatukat a félidőben – ebben mondjuk egyet lehet érteni vele.

Szélesi Zoltán

Hogy ne mondjak olyat itt a dühömben, az érzelmi kis háborúmban, ami esetleg valakit ténylegesen súlyosan megbántana, inkább nem válaszolok arra, hogy leromboltuk-e, amit felépítettünk tavasszal. Nyilván nem erre készültünk, ezt majd holnap tiszta fejjel. Túlságosan indulatos vagyok most per pillanat, nem válaszolok erre. Nehéz egy olyan pillanatot kivenni, ami döntő volt, de ha mégis ki kellene találni, akkor a harmadik kapott gól. 2-0-ás Fradi vezetés után voltak helyzeteink, amiből gólt lehetett volna elérni. Lehet, hogy más lett volna akkor a mérkőzésnek a képe. A harmadik találat – nem szeretném a játékvezetőket semmilyen rossz színben feltüntetni – nekem lesnek tűnt. De megvan a szabály erre, labdabirtoklás váltás történhetett. A félidőben felráztuk a srácokat, egy-két jó akciót sikerült kialakítani, ezeket gólra kellett volna váltani, és akkor talán másról beszélnénk most. A statisztikába belekukkantottam, 0.6-os volt a ténylegesen kidolgozott gólhelyzetünk, az xG, a Fradinak 1.3 vagy 1.35, tehát ők szépen felülrúgták magukat igazság szerint. Amibe belerúgtak, az bement. Az volt a helyzet a mi részünkről, hogy nem váltottuk gólra az akciónkat. Bizonyára nyomot hagyott az előző 32 mérkőzés. A legfájdalmasabb, hogy ennyi embert ki tudtunk csalni a derbire, és nyilván nem erre készültünk, nem ezt szerettük volna nekik adni. Ez egy fájdalmas pont, sajnálom, hogy így alakult az este.