A Soroksár volt kapusedzője fájlalja a kirúgását, emellett Zsiborás Gábor tragédiáját is felidézte.

Sittes vödrök, gipszkartonbontás és hosszú hónapokig tartó segédmunka. Bár Végh Zoltán 570 lejátszott mérkőzéssel a mai napig a magyar élvonalbeli labdarúgás örök rekordere, a sors nem várt, drámai fordulatot tartogatott a 25-szörös válogatott kapus számára. 14 év közös munka után a korábbi barátja és kollégája, Lipcsei Péter gyakorlatilag szó nélkül tette az utcára, a sportoló pedig nem válogathatott: segédmunkásnak állt, hogy fizetni tudja a hiteleit. A „Pipa” becenevű legenda tálalt ki a mellőzöttségről, a Lipcsei-ügyről és egy készülő könyvről, amelyben a magyar futball legzűrzavarosabb évei mellett Zsiborás Gábor halálának tragikus körülményeiről is lerántja a leplet.

Ebben az esztendőben 125 éves a Magyar Labdarúgó Szövetség. Sajnos, válogatottunk most sem lesz ott az Amerikában, Mexikóban és Kanadában rendezendő világbajnokságon. Immár negyven esztendeje várunk vb részvételre, ám a múltunk nagyon is dicső és felejthetetlen. Világklasszisokkal büszkélkedhetünk, de nem egy olyan játékos a hazai csúcstartó, aki nagy, külföldi klubokban is szerepelhetett. Végh 570 NBI-es meccsel a háta mögött vezeti az örökranglistát. Bár a paksi Böde Dániel egyre jobban megközelíti, még az is lehet, hogy az idők végezetéig a Pipa becenevű, korábbi 25-szörös válogatott kapus marad a lista élén az örökkévalóságig.

Csak néztek nagyokat a melós társak, amikor a jókötésű, jól szituált, ötvenes férfi munkára jelentkezett. Sittet hordtak, fahulladékot pakoltak teherautóra, gipszkartonfalakat bontottak. Aztán ebédidőben a beszélgetések során kiderült, hogy az új kolléga egykori válogatott labdarúgó, aki bajnoki címet nyert az MTK-val, illetve bronzérmet a Vasassal. Végh Zoltán nem szégyelli, hogy sikeres sportpályafutással a háta mögött, kétkezi munkával kereste a kenyerét. Amikor tavaly nyáron elköszöntek tőle Soroksáron, hiába telefonált, hiába érdeklődött megannyi klubnál, ismerősnél, barátnál: nem kínáltak neki munkát sehol. Ekkor jelentkezett sitthordónak…

– Van bennem keserűség bőven. És nem azért, mert fizikai munkából kellett eltartanom magam – mondta Végh. – Jó erőben vagyok, bírom a melót, de azt nem könnyű feldolgozni, amikor az embert épp a barátja teszi az utcára se szó, se beszéd. Lipcsei Péterrel 14 évig dolgoztam együtt. Előbb a Fradi tarcsinál, majd a másodosztályú Soroksárnál. Természetesen kapusedző voltam, a magam módszerei szerint tettem a dolgom. Lipcsei Petivel az utóbbi két évben voltak szakmai vitáink, de ezek után is megdöbbentem azon, ami történt. A szezonzáró vacsorán még együtt voltam a csapattal, Lipcseivel is kezet fogtam, majd néhány nap múlva felhívott Szűcs Mihály, a klub vezetője, és azt mondta: menjek be az Üllői úti Fradi-székházba, aztán írjam alá az elbocsátó szép üzenetemet. Lipcseivel sem akkor, sem azóta nem beszéltem. Nem keresett, nem indokolt, nem akart a szemembe nézni. Mindezt 14 év közös munka után. Kétségbeesetten telefonálgattam, hol lehet szükség rám, de egyetlen ajánlatot sem kaptam. Nem volt más választásom, mint hosszú hónapokig segédmunkásként pénzt keresni, hogy tudjam fizetni a hitelemet, hogy legyen pénzem élni.

A stáb döntött

Természetesen megkerestük a soroksári klubot a meglepőnek tűnő váltás kapcsán, és Szűcs Mihály sportigazgató röviden válaszolt.

– A tavalyi szezon végén a szakmai stáb döntése volt, hogy változtat a kapusedzői és erőnléti edzői poszton. Ennek lett az áldozata az a Végh Zoltán, akit én rendkívüli módon tisztelek – mondta Szűcs Mihály.

Végh – Veszprémből elindulva – több klubban is védett, s Izraelben is volt profi. Kevesen tudják róla, de ifjú kora óta naplót ír. S ezekből a feljegyzésekből most egy veszprémi újságíró segítségével könyv készül.

– Bohém gyerek voltam, Veszprémben egy bitumenes pályán fociztam éjjel-nappal. A negyedik emeleti lakásunk erkélyéről pedig többször átmásztam a szomszédba. Kész csoda, hogy nem zuhantam le. De a futball komollyá tett, s amikor egyszer azt mondta nekem egy edző, hogy: fiam, kezdd el írni a hibáidat, ezt én meg is tettem. Három nagy füzet telt meg az élményeimmel, a gondolataimmal. S emellett másfél méter magas az a rengeteg újságcikk, amit kivágtam, összegyűjtöttem. Sok helyen védtem, de az MTK és a Vasas áll hozzám a legközelebb. Felejthetetlen pillanatokat élhettem át a kapuban. Szinte ma is látom magam előtt például szegény Zsiborás Gabi arcát. Együtt voltunk a válogatottnál, az oroszok elleni barátságos mérkőzés készültünk, és én melegítettem be. Aztán egyszer csak azt mondta: Pipa, mindjárt jövök, nagyon melegem van! Beindult az öltözőbe, ahol összeesett… és soha nem tért magához – emlékezett vissza Végh.

Sikerekkel és fájdalmas pillanatokkal teletűzdelt pályafutás az övé, amit hamarosan megismerhetnek a szurkolók.

– Valóban készül rólam egy könyv, s ebben minden benne lesz a kilencvenes évekről, a magyar futball akkor zűrzavaros időszakáról. Büszke vagyok rá, hogy a legendák között én vagyok a csúcstartó 570 találkozóval a hátam mögött, de Böde Daniból kinézem, hogy lehagy az örökranglistán – zárta gondolatait Végh Zoltán, akinek van egy fia és egy lánya, s aki jelenleg a második házasságában él.

Az MTK egyébként afféle „kapusmegfigyelőként” alkalmazza, emellett egy cég megbízásából gyerekekkel is foglalkozik. De az immár 55 esztendős korábbi sportolónak még most is ugyanaz a vágya és álma: kapusedzőként szeretne dolgozni, amíg csak az ereje és a szíve bírja.

forrás: blikk.hu