Labdarúgóink sportigazgatója az Európa vendége volt, ahol a nemzetközi szereplésünket értékelték.

A Braga elleni párharcról:

Az első mérkőzés egy extrém helyzet volt, egy olyan játékstílus, amit egyik másik mérkőzésen sem játszottunk. És nem például a PPDA-nak az értéke, mert azt lehet, hogy elért hasonlót máskor. Az emberfogás vagy a pozíciók elhagyása egy teljesen szokatlan volt, de arra a mérkőzésre, az ellenfélre egy nagyon jól működő taktika volt. Plusz hazai pályán, a nézőkkel, azzal az energiával, ami a stadionban volt, ez így nagyon jól tudott működni, és ennek meg is volt az eredménye az első mérkőzésen. Azt tudni kell, hogy tényleg egy nagyon jó csapatról beszélünk, amelynek van egy játékstílusa, mi erre is készültünk az első mérkőzésen, nagyon jól ki tudtunk iktatni, és akkor a mi akaratunk érvényesült.

Itt a második mérkőzésen, amin az elképzelés ugyanaz lett volna, tehát Robbie mondta, hogy ez jól működött az első mérkőzésen, ugyanezzel a stílussal játszunk a második mérkőzésen is. Annyi különbséggel, hogy a kapust ne támadjuk meg, hanem őt hagyjuk a labdával, ha kell, akkor álljon rajta fél órán keresztül, az nem probléma. Tehát nem mentél el ütközésig a kapusra, nem indítottad meg te a letámadást ilyen téren, hogy abból létszámfölényt alakítsanak ki. Ők vártak, és több mint kétszer annyi hosszú labdával játszottak. A kapus oldotta meg utána a hosszú labdát, kiürítettek területet, a belső védőink ugyanúgy felléptek, ugyanúgy elhagyták a pozíciót és egy keresztfutással aztán az üres területbe mentek, és ezzel az egész csapatunkat átjátszották. Kialakult egy olyan helyzet is, hogy próbáltál volna letámadni, de nem értél oda a párharcokba, nem volt meg az a szituáció, nem voltak meg a sikerélmények, amiből labdát tudsz szerezni és amiből ellentámadást tudsz indítani. Ez egy sakkjátszma. A góloknál viszont nem az volt azért, hogy szétfociztak minket.

Előző nap volt a Sporting meccse a Bodo/Glimt ellen, ott a végén 36 kapura lövése volt a Sportingnak egy mélyen védekező csapat ellen. Itt összesen nyolc lövése volt a Bragának, és ezekben a döntő pillanatokban vagy belógtunk egy picit, vagy ketten léptünk ki a labdásra és bejött mögénk a labda. A második gólnál volt egy labdavesztés középen. Nem az volt az érzésed, hogy szétfociztak, hanem valahogy nem voltunk olyan élesek azokban a szituációkban, mint az első meccsen. Ez abból is adódhatott, hogy nem volt meg az a sikerélmény ott mindjárt a mérkőzés elején, hogy van labdaszerzés, van belőle megindulás. Ők tudták jobban az akaratukat érvényesíteni, az ő védekezésük ezen a mérkőzésen kompaktabb volt, intenzívebb volt és jól volt időzítve. Nagyon sokszor visszafelé tudtak kényszeríteni minket, nem tudtunk igazán előrefelé játszani. Ha az összképet nézzük, ugye 4-2-es összesítéssel kikaptunk. Egy jó barátom, Christian Gentner kint volt a meccsünkön, ő a Stuttgart sportigazgatója most, másnap a Portóval játszottak, ők 4-1-es összesítéssel estek ki aztán. Ez nem olyan dolog, ami ezen a szinten nem történik meg. Persze így, hogy nyertél az első meccsen 2-0-ra, akkor benned volt az, hogy igen, ez a csoda közel van és meg lehet fogni. El kell ismerni, hogy egy jó csapat ellen játszottunk és a visszavágón aztán a realitás következett be így a két meccset nézve.

Bosszantó is, az első gólnál is egy olyan szituáció volt, amikor nálunk van a labda, mi birtokolhatjuk egy picit, igaz, egy olyan zónában, hogy minden oldalról jön a nyomás, ott nem szabad egy ilyen helyzetbe akkor belemenni, vagy már nem is passzolom oda a labdát. Amúgy megvoltunk, Raemaekers ott volt az emberén, de Gómez is úgy dönt, hogy kilép, otthagyja az emberét, ez egy rossz döntés volt. A második azért egy olyan gól, ami azért védhető. Nehéz erre most magyarázatot találni, hogy miért volt így. A csapat 18 mérkőzésen keresztül tényleg fantasztikus teljesítményt nyújtott. Sok esetben, ezt nem győzöm hangsúlyozni, túlteljesítve, ha a csapat erejét összehasonlítjuk az ellenfelekével. Történnek ilyen hibák, ez valahol hozzátartozik a játékhoz és benne van a játékosainkban, ugyanúgy, mint más játékosokban is. Múlt héten a Braga játékosai hibáztak többet, ez a labdarúgás része. Persze van bennünk egy minimális hiányérzet itt a visszavágó után, mert nem lennénk sportemberek, ha nem így lenne. De ezt azért gyorsan el is akarjuk felejteni és csak a pozitív dolgokra emlékezni, illetve abból erőt meríteni, mert most jön a bajnokságban meg a kupában is az igazán döntő szakasz. És ebből, amit Európában teljesítettünk és az az elismerés, amit kaptunk minden oldalról, ez óriási és nagyon pozitív visszajelzés. És ezen az úton szeretnénk menni tovább, és most a bajnokságban meg a kupában mind a két címet begyűjteni. Az edzésen már mindenki csak a jövőre koncentrál és csak azzal foglalkozik, egy pillanatig se volt bennem, meg a csapatra nem is jellemző, hogy bármikor feladta volna eddig a szezon során bármilyen helyzetben, jöttünk mi már vissza nagyon nehéz helyzetből egy mérkőzésen belül is, becsülettel és tisztelettel végigjátszottuk ezt a mérkőzést, egy jobb ellenféltől kikaptunk, ez is a labdarúgás része, ezt el kell ismerni, de a csapatnak nagyon jó tartása és mentalitása van, ezt nagyon sok mérkőzésen keresztül bizonyította is.

És a 3-0 sem 3-0 volt azért, hanem akkor tulajdonképpen 3-2, vagyis 1-0 az ellenfélnek. Ilyenkor kell egy momentum, ami visszahoz téged a meccsbe, vagy egy pontrúgásból, vagy egy meglepő távoli lövés. Itt kellett volna egy olyan valami, ami belobbantja újra ezt a szikrát, ami nem jött ezen a mérkőzésen. Ahogy a Braga rúgott egy gólt szinte a semmiből, mert nem az volt, hogy már volt két-három helyzete előtte. Ha nekünk is lett volna egy ilyen valami meglepő dolog, és egy cserejátékos is, ha azt érzi, hogy a csapatban nincsen benne, akkor pont azért jön be a pályára, hogy megpróbáljon ő is lendíteni, és benne van a Zsombiban, a Kovacevicben is ez, ilyenkor azért cserél az edző is, hogy lehet a pályán lévő játékosban nincs benne. Ilyenkor azért mindig óvatosnak kell lenni az embernek, hogy mit nyilatkozik egy mérkőzés után, hogy a média ne próbálja kiforgatni a szavait, nem volt szerintem semmi negatív Zsombi részéről sem, de tényleg hiányzott, hogy akár a semmiből is valamilyen olyan megoldás születik bárkitől, amivel vissza tudtunk volna jönni a meccsbe. A szünetben azért mérgesek voltak a játékosok, érződött, hogy nem az történt, amit szerettünk volna, ott volt egy pici feszültség is. A végén azért Robbie szavai is, hogy büszke volt a csapatra, meg az egész útra, erre az egész teljesítményre, ahogy mindenki, ez elég gyorsan átment egy ilyen érzésbe és most már tényleg nem a múlt, hanem csak a jövő, ami előttünk van, az számít.

Egy szóval a nemzetközi szezonról:

Emlékezetes, történelmi. Kettőt használok, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni erről.

A nemzetközi szezon összegzése:

Végig lehetne itt bontani az összes mérkőzést, és azt kielemezni, és azokból a tanulságokat levonni, de ezek a számok, ezek tulajdonképpen legek nagyon sok tekintetben, ugye ennyi mérkőzést, ennyi győzelmet aratni, ennyi koefficiens pontot gyűjteni, ha százalékos arányban nézzük a győzelmek számát, ha azt nézzük, hogy az ellenfeleink nagy része az a kiindulópontban mindig egy erősebbnek számító csapat volt, tehát sokszor a papírforma borítása, nagyon sok ilyen aspektusa volt ennek a menetelésnek, ami tavaly júliusban kezdődött és most egészen március végéig ment, tehát majdnem a teljes szezonon keresztül. Nagyon sok ilyen tapasztalat van. Szakmailag minden egyes mérkőzést azért részletesebben szét kell szedni, és azt majd a szezon végén meg is fogjuk tenni. A csapat sokat fejlődött ez alatt az út alatt, olyan feladatokat oldottunk meg csapatként, ahol mindig volt aztán egy-egy olyan egyén is, aki előlépett és bravúros teljesítménnyel át tudta lendíteni a csapatot a nehéz szituációkon. Mint klub nőttünk nagyon sokat ebben a hét-nyolc hónapban.

Nagyon büszkék vagyunk, az egész klub a játékosokra, hogy így a szurkolókkal együtt mit éltünk át ebben az évben. Hogy milyen szintre jutottunk el, milyen minőségben játszottunk nagyon sok mérkőzésen, milyen eredményeket értünk el. Hogy abban a kevés helyzetben, amikor talán esélyesnek számítottunk, azt hogyan oldottuk meg, hogyan tudtunk bravúrokat elérni nálunk a papíron azért lényegesen erősebb csapatok ellen, különböző összetételekben, mert azért mindig látszódik, hogy a bajnokság és a nemzetközi mérkőzés között nagy rotáció van. Hogy ezzel a helyzettel a játékosok hogyan bánnak mentálisan, hogy az edzői stáb hogyan készíti fel őket az adott feladatra. 10 mérkőzést megnyerni nemzetközi szinten, 18-at lejátszani, ami több mint egy fél szezon a magyar bajnokságban, vagy szinte bármelyik bajnokságot ha nézzük Európában, az tényleg nehéz. Nem tudok szuperlatívuszok nélkül beszélni erről. Ebben az évben mindig beszélünk arról, hogy szintet lépni, ami nekem amúgy nem tetszik, mint kifejezés, mert ha minden évben szintet lépsz, akkor tényleg BL-t kell nyerni előbb-utóbb… De ezt tartani, hogy ilyen szinten versenyképes legyél és minden évben megtalálni még azt a picit, amit ki tudunk préselni magunkból, ez tényleg fantasztikus érzés és fantasztikus siker.

17.25 koefficiens pontot szereztünk, összességében 51.25 ponttal állunk, ezzel ugye az egyéni rangsorban folyamatosan lépünk előre. És azon csapatok között, akik szintén a selejtezőből kell, hogy kivívják a BL-főtáblára jutást, abban segíthet ez. Természetesen ehhez alaptétel, hogy meg kell nyerni a bajnokságot, tehát az a fő szempont. Az mindennek az alapja. De még továbbra is abban a helyzetben vagyunk az összképet nézve, hogy ha meg is nyerjük a bajnokságot, még mindig nem tudjuk pontosan, hogy utána az első vagy a második körben kellene-e indulnunk. Ezért mondjuk mindig, hogy jó lenne még egy-két magyar csapat, aki tudna pontokat gyűjteni, mert akkor tudnánk a bajnokság szintjén is előrelépni, mert az határozza meg aztán, hogy melyik selejtező körben indulhatnak az országnak a csapatai. És abban a 22. helyen vagyunk, van még bőven hely, ahova előre lehet lépni, de mi ennél többet nem nagyon tudunk már hozzátenni ehhez a történethez. Ahhoz, ha bajnokok vagyunk, és esetleg egyenes ágon bejussunk, kell, hogy a többi bajnokságokban olyan végeredmények szülessenek, hogy akik ezen a koefficiens ranglistán előttünk helyezkednek, azok elmaradjanak. És jelen pillanatban a Sahtar Doneck, aki nagy eséllyel az ukrán bajnokságot meg fogja nyerni, előttünk van, a görög bajnokságot az Olympiakosznak nem szabad megnyernie, és nem is tudom még melyik a harmadik ilyen számunkra veszélyes csapat ilyen szempontból. Tehát ott több olyan összefüggésnek kellene megtörténnie, hogy mi egy bajnoki cím esetén közvetlenül a BL-főtáblára jussunk. Jó lenne, ha egyszer lenne egy ilyen szerencsénk az életben. De lépünk előre a nemzetközi rangsorban, egy nagyon előkelő helyet foglalunk el, főleg ha az elmúlt 7-8 évnek a folyamatát nézzük, ezek a számok ezt jelentik most jelen pillanatban.

A jövőről:

A lehető legmagasabb célokat kell megcélozni és megpróbálni elérni. A Karabahról beszélünk sokat, nüanszokon múlott, hogy nem mi kerültünk oda. Nem tudom pontosan, talán 10 pontot szereztek a BL-ben ha jól emlékszem. Tavaly a Dinamo Zágráb szerzett szintén hetet-nyolcat. A BL az még egy magasabb szint, egyértelmű, de miért ne próbálnánk ki. Aztán hogy mit hozna az, azt senki nem tudja előre megmondani, mert azért látja azt is, hogy most egy Newcastle is kap egy hetest a Barcelona ellen. Ott lehetnek ilyen szempontból csúnya eredmények is, ami benne van a pakliban, de hát nem lennénk sportemberek, ha nem azt mondanánk, meg nem ez lenne bennünk. A nyáron a csapatban is benne volt, meg látjuk most ezt a teljesítményt, amit az Európa Ligában nyújtottunk, érzi a csapat is, hogy azért jó lenne ott is beleszagolni a történetbe. De nagyon elégedettek vagyunk azzal, ahogy ez az egész nemzetközi szezon ment, amilyen sikert tudtunk hozni saját magunknak és a magyar labdarúgásnak is. Bárhogy lesz, próbáljuk a pozitív oldalát nézni, megfogni.