Hátvédünkkel beszélgettek.
– Az első tizenöt-húsz percben úszott el a továbbjutás lehetősége?
– A mérkőzés elején sajnos sokat hibáztunk. Sajnáljuk, hogy Portugáliában kikaptunk, nem tehetünk mást, mint hogy a szakmai stábbal alaposan elemezzük a mögöttünk hagyott kilencven percet. Vannak tanulságai a mérkőzésnek.– Nem lehet, hogy túlzottan magabiztosan vágtak neki a visszavágónak?
– Erről szó sem volt! Robbie Keane nem véletlenül hangsúlyozta az első találkozó után, hogy csupán a párharc felénél járunk. Mindannyian tudtuk, hogy a kétgólos hazai győzelem ellenére is pokolian nehéz visszavágó vár ránk. A második meccs előtt is legfeljebb úgy gondoltam, ötven-ötven százalék esélye van a két csapatnak a továbbjutásra. El kell ismerni, a Braga jobb volt.– Milyen érzésekkel szállt fel a csapatot hazaszállító repülőre? Csalódott, szomorú volt?
– Jó szívvel gondoltam a mögöttünk hagyott időszakra. Hosszú utat jártunk be az idényben Európában, a Bajnokok Ligájában mindössze egy lépés választott el bennünket a főtáblára jutástól. Végül az Európa Ligában kötöttünk ki, és ott az alapszakasz nyolc mérkőzéséből héten veretlenek maradtunk, csak az utolsó körben a Nottingham Forest otthonában kaptunk ki.– Mire lett volna szükség ahhoz, hogy a Bragán is túljussanak?
– A budapesti találkozón helytálltunk, sőt, talán túl is teljesítettük az elvárást. A bragai vereség az út végét jelentette, de nem szabad csalódottnak lennünk. A jobb csapat nyert és jutott a legjobb nyolc együttes közé. Ez volt most a realitás.– Innentől cél az újabb bajoki aranyérem?
– A bajnokság megnyerése eddig is elsőbbséget élvezett. Mindannyian tudjuk, hogy a nemzetközi főtáblák egyikére odaérni leginkább úgy van esélyünk, ha a Bajnokok Ligájában kezdünk. Jó úton járunk, nincs más feladatunk, mint megelőzni a győrieket, és a végéig a tabella élén maradni.– Milyen érzés külföldiként a Ferencváros csapatkapitányának lenni?
– Harmadik idényem a csapatban, a társak hallgatnak rám, igaz, én is ugyanúgy hallgatok rájuk. Igazi csapat a miénk. Az ifjúsági együttesekben Franciaországban is voltam már csapatkapitány, ebből a szempontból nem új helyzet ez nekem. Büszke vagyok rá, hogy én hordhatom a karszalagot.
