Cebrailt arról is beszélt, nem sokon múlott, hogy készülhessen a világbajnokságra.

– A Braga elleni Európa Liga nyolcaddöntő első, budapesti mérkőzésén a második gól előtt úgy nyargalt el a jobb oldalon, mint egy gazella, hogy aztán Lenny Joseph zárja le góllal az akciót. Begyakorolt figura volt?
– Edzéseken is gyakran jön ki így a játék. A védelem szélén is sokat találkozom a labdával, ki tudom használni a sebességem. Szeretek lendületbe kerülni, olyankor nehéz feltartóztatni. Örömmel török előre, és ezt a szakmai stáb el is várja tőlem. Láttam, hogy nagy terület nyílik előttem, próbáltam kihasználni a gyorsaságom, a tizenhatoson belülre érve pedig már csak arra figyeltem, kinek sikerül középen a legjobban elszakadnia a védőjétől. Örülök, hogy gólpasszal járultam hozzá a győzelemhez.

– Kétgólos előnyből várják a visszavágót. Az ilyen helyzet nyugalmat ad a játékosoknak, vagy inkább azt az érzést, hogy most még nagyobb a felelősség, mert innen el is lehet bukni?
– Önbizalommal várom a visszavágót, talán mondhatom ezt a csapattársaim nevében is. A párharc előtt mindenki azt mondta, a Braga az egyértelmű favorit, ha nem is könnyedén, de ő jut a negyeddöntőbe. Az első meccsen azonban bizonyítottuk, igenis számolni kell velünk. Nem azt mondom, hogy innen már egyenes út vezet a nyolc közé, de az biztos, hogy óriási harcra kényszerítjük a Bragát.

– A budapesti mérkőzésen elképesztő tempóban futballoztak, félő volt, hogy a végére nem bírják szuflával. A lendület, az óriási lehetőség vitte önöket előre?
– Európában minden meccs ilyen ritmusban zajlik, biztosak lehetünk benne, hogy a második mérkőzés is hasonlóan intenzív lesz. Fel kell készülnünk rá, hogy Portugáliában még inkább uralni akarja a meccset az ellenfél. Kétgólos hátrányból vág neki a visszavágónak, az idő a riválisunkat sürgeti.

– Mire kell a leginkább figyelniük, hogy ne legyen gond?
– Ugyanolyan szervezetten, elszántan kell futballoznunk, mint az első találkozón. A szurkolóink a Groupama Arénában újra elképesztő hangulatot teremtettek, a családom néhány tagja is ott volt a lelátón. Tudom, Portugáliába is rengeteg Fradi-szurkoló kísér el bennünket, a nagybátyám is jelezte, már nézi a repülőjegyeket, ha minden összejön, Bragában is ott lesz a stadionban.

– A sokoldalúságán kívül mit tart még nagy erősségének?
– Talán, hogy sohasem egyénieskedem. Életemben egyetlen cselt sem csináltam meg öncélúan. Mindig a csapat érdekeit tartom szem előtt, ha kell, tűzbe megyek a társaimért.

– A hétköznapokban is ennyire elszánt?
– Amilyen keményen küzdök a pályán, olyan nyugodt vagyok a magánéletben. Kifejezetten visszahúzódó személyiség vagyok, szabadidőmben is leginkább otthon szeretek lenni, pihenni, filmet nézni. A belvárosban lakom, gyakran járok el kávézni, sétálni, ilyenkor az utcán megállítanak a szurkolók, közös fotót, autogramot kérnek, ami egyáltalán nem zavar, sőt!

– Évek óta a Ferencváros meghatározó futballistája. Nem hiányzik, hogy valamelyik válogatottal is sikereket érjen el?
– Jókor hozta szóba… A közelmúltban volt rá esély, hogy az egyiptomi válogatotthoz csatlakozzak, és a világbajnokságra mehessek. Az ottani szövetség elöljárói már az útlevelem előkészítését is elkezdték, csakhogy kiderült, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség egyik érvényben lévő szabálya miatt nem léphetek pályára. Sajnáltam a lehetőséget, de nem mondtam le az álmaimról.

– Marad Törökország vagy Marokkó?
– Vágyom rá, hogy valamelyik nagyválogatottban játsszak, úgy érzem, ott is megállnám a helyem. Édesapám a török válogatottban látna legszívesebben, Marokkó pedig Egyiptomhoz hasonlóan már kint van a világbajnokságon. Meglátjuk.

– A Ferencvárosba annak idején úgy érkezett meg, hogy sohasem játszott még európai kupasorozat csoportkörében. Ezt legalább már kipipálhatja.
– A Fradival még többre vágyom! Az előző idényben az Európa Liga főtábláján szerepeltünk, akárcsak a mostaniban, s az idén sikerült szintet lépnünk. A Braga stadionja különleges hangulatú, izgatottan várjuk a mérkőzést, óriási eredmény lenne a nyolc közé jutás, újabb álmom válna valóra vele.

A teljes interjú: NSO