Az olaszok az első negyedben átléptek rajtunk és az ott megszerzett előnyükkel könnyedén legyőztek minket – Vámos Márton, Vogel Soma és Nyéki Balázs értékelt a meccs után.
Férfi vízilabda, Bajnokok Ligája, középdöntő, B-csoport, 1. forduló
Ferencváros 9-13 Pro Recco
Negyedek: 0-5, 3-2, 3-3, 3-3
Gólok: Di Somma 2, Mandic 2, Vámos 2, Argiropulosz 1, Varga 1, Vigvári 1
Beszámoló: Fradi.hu
Összefoglaló: M4 Sport
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Nyéki Balázs a FradiMédiának és a VLV-nek:
Vámos Márton
Annyira volt nehéz talpra állni a kezdés után, hogy nem tudtunk gyakorlatilag egyszer se. Könnyű gólokkal kezdtek sajnos, átlövésekkel, ez átgyűrűzött a csapatba, nem jött össze semmi, valahogy puhánynak éreztem magunkat, ez meglátszik a mérkőzésen meg az eredményen is. A játék minden elemében jobbak voltak, de van egy visszavágó azért, ez pedig egy olyan tüzet, olyan motivációt tud adni nekünk, hogy innentől kezdve elkezdünk készülni arra a mérkőzésre is. Előtte még van két olyan mérkőzés, ami nagyon nehéz lesz, először azokat megnyerjük és utána megyünk tovább, mert nem adják ingyen a Final Four-t. Ez az új lebonyolítási rendszer, ami már második éve van, nehezebb, de annál értékesebb továbbjutani. A Brescia körülbelül ugyanazt a játékot játssza, mint a Recco. Másabbak a kvalitások, de egy nagyon jól sikerült felkészülés volt ellenük, még ha most nem is tükrözi az eredmény ezt. Elsősorban a saját játékunkkal, az emberelőny kihasználással volt gond, egyszerűen bénultságot éreztem végig bentről és azt, hogy bátortalanul lóbálunk, vagy még azt se, utána meg lövünk a kapusnak a kezéhez valahova. És így meccsbe hoztuk, el is kapta a fonalat, jól védett. Ezt el kell ismerni, gratulálok a Recconak, mert tényleg jól játszottak, de azért még nincs vége a szezonnak.
Vogel Soma
Megszoktuk, hogy bőven tíz fölött is tudunk lőni, a kilenc gól elképesztően kevés a Fraditól. Nem tudom, milyen érzés meccsen kapura lőni, de azt tudom, hogy kapusként mindenképp fejkérdés, minden egyes kapufa vagy védés a vízben. Azt láttam most, hogy koncentrációban kell keresnünk a hiányosságokat. Ez nem csak a kezdő sípszóval indul, már a találkozó előtti napokban. Bosszantó, ha kikap a csapat, de sokkal fájóbb az, hogy a játék képe még a közelében sem volt annak, hogy mi majd három ponttal távozunk a Komjádiból. Ez egy bosszantó és fájó vereség volt. Remélem, hogy ez most majd, ahogy a Brescia elleni meccs után is – azzal zártuk le az őszi szezont -, egy pozitív irányba billent minket. De ez most egy annál is tízszer-százszor nagyobb pofon volt. El kell tényleg gondolkoznia mindenkinek, csapatszinten is, hogy mi az, amiben többet kell nyújtanunk és beletennünk. Az egyik nagy erősségünk az, hogy elhozzuk a labdákat, de most minden negyedben az első támadásukból gól született. Ezt most elvették tőlünk és a maguk javára tudták fordítani. Nehéz az eredmény után kapaszkodni, menni és teperni, ez rengeteg energiát elvisz. A Reccóban meg vannak annyira rutinos és jó játékosok, hogy az elején kialakított 5 gólos előnyt magabiztosan tudják tartani. Jól védekeztek, mi pedig magunk alatt teljesítettünk elöl és hátul is. A továbbjutás van a szemeim előtt, bármilyen pozícióban, bármilyen áron. Most egy picit nehezebb helyzetből folytatjuk majd a mérkőzéseket. Azért jó lett volna egyből egy hazai győzelemmel kezdeni. Ha elsők lennénk végül, akkor azért boldogan utazhatnánk majd a Final Four-ra, de a lényeg az, hogy ott legyünk, és aztán már bármi megtörténhet.
Nyéki Balázs
Az volt sokkoló, amit mi nyújtottunk. A Reccóról tudjuk, hogy egy egészen extra csapat, mint ahogy egyébként mi is, de nyilván egy nagyon mély szint alá mentünk ma le játékban, minden tekintetben. Ha egy picit több gólt lőttünk volna, akkor valószínűleg még többet kapunk, mert a Recco már lelassított a végére. Nem voltunk egy súlycsoportban ma, ez elég szomorú. Nyilván az én felelősségem, ezt meg kell oldani. Eddig is dolgoztunk, de ez ma egy nagyon gyenge teljesítmény volt és mindenben, védekezésben, támadásban. A támadásnak abban a részében is, amiket megbeszéltünk, az emberelőnyök tragikusan működtek. És azok a kulcspillanatok, amiket megbeszéltünk, hogy mivel tudjuk majd kizökkenteni őket, azokban meg fegyelmezetlenek is voltunk, mert nem vártuk meg azokat a pillanatokat. El kell kezdeni nyeregetni a meccseket, meg kell verni a Hannovert, nyerni kell utána Zágrábban, pokolian nehéz lesz az is. Ezzel a játékkal még Zágrábban sincs esélyünk, ez egyértelmű, de hát nem is fogunk így játszani, ebben bízom. Össze fogjuk szedni magunkat, össze kell szedni magunkat, fel kell állni. Egy nagy csapatnál mindig ez a kérdés, nem az, hogy meddig marad a trónon, hanem ha kap egy pofont, akkor milyen gyorsan tud abból felállni. Ha egy valamit ki kell emelni, akkor a szurkolókat emelem ki, köszönjük nekik, hogy a végén is még tapsoltak nekünk. Nem tudom tovább ragozni, gyenge teljesítmény volt mindenben, alulmaradtunk. Gratulálok a Reccónak, sokkal jobban játszottak, sokkal élesebbek voltak. Az már egy kérdés, hogy miért voltak élesebbek, majd ebből kell levonni a konzekvenciát. Nem hiszem, hogy a csoportelsőségért kell ezután küzdenünk, inkább azért, hogy kijussunk Máltára. A túloldalon is olyan csapatok vannak, ha bejutunk a négyesdöntőbe, akkor egy erős csapat fog velünk szembejönni. Nem öttel kell nyernünk a Recco vendégeként, hanem Hannoverben kell nyernünk és Zágrábban kell nyernünk, és ha az megvan, akkor egy nagy lépést teszünk a legjobb négy felé. Ez a cél és így lehet csak lépésről lépésre visszajönni. Abban nem kell reménykedni, hogy öttel nyerünk Reccóban, ha úgy állnánk a csoportban, hogy nyerjük a következő két mérkőzést, akkor elgondolkozhatunk majd azon, hogy ha az a mérkőzés úgy alakulna, de ez most teljesen felesleges, teljesen más szinten vagyunk ebben a pillanatban.
