A Csákvár ellen debütáló Barnabás édesapjával, korábbi játékosunkkal, Czéh Lászlóval beszélgettek.

– A KTE és a Ferencváros azonos időben lépett pályára szerda este a Magyar Kupában, így mivel ön a Hidegkuti stadionban volt, személyesen nem láthatta fia debütálását a Fradi felnőtt csapatában. Milyen érzések kavarogtak önben a meccs közben, tudva, hogy gyermeke a kispadon ülve bevetésre vár?
– Néha ránéztem a Fradi-meccs eredményére, nagyon örültem, hogy gyorsan eldöntötték a mérkőzést. Fájt a szívem, hogy nem lehettem ott személyesen, de nekem az volt a feladatom, hogy a Kecskemét mérkőzésén legyek ott. Barni édesanyja a Groupama Arénában volt, úgyhogy a családból is részt vettek azért a Ferencváros kupameccsén.

– Telefonon, az élőképes közvetítés segítségével követte az eseményeket? Mennyire tudott a kecskeméti csapat meccsére koncentrálni?
– Nem követtem. Szenzációsan játszott most a csapatunk az MTK ellen, nagyon jól futballoztak a fiúk, azzal voltunk elfoglalva.

– A két mérkőzés helyszíne között mindössze néhány villamosmegállónyi a távolság Budapesten. Tudtak találkozni Barnabással a lefújás után?
– Személyesen azóta sem találkoztunk, mert másnap neki iskola volt. A Kecskemétnél is ugyanúgy kötött program van, mint a Ferencvárosnál, így a mi meccsünk lefújása után a vezetőkkel együtt indultam vissza Kecskemétre. A mérkőzések után én sosem keresem telefonon a gyereket, megvárom, amíg ő hív. Ezúttal is türelmesen vártam, mert tudtam, hogy az ő programja is kötött, végül 22.30 körül telefonált.

– Megkönnyezte a beszélgetést?
– Inkább a család másik része, a feleségem, húgomék könnyezték meg, de kicsit én is, persze. Már elmúlt éjfél, amikor láttam azt a felvételt az interneten, amikor Robbie Keane az öltözőben beszélt Barnihoz. Nem is gondoltam volna, hogy a labdarúgásban vannak még ilyen emberi dolgok.

– Utólag biztosan azt is látta, hogy a szurkolók milyen fogadtatásban részesítették Barnabást. Megható volt látni?
– Nagyon megható volt, de inkább a gyereknek. Ő játéknak fogja fel a futballt, amikor focizik, beleteszi a munkát, és persze néha mosolyog is. Most viszont azt mesélte, hogy amikor odahívták a kispadhoz, és a Fradi B-közép erre nagy tombolásban tört ki, akkor majdnem elsírta magát. Azt mondta, „apa, nagyon kellett vennem a levegőt, nehogy elbőgjem magam!”.

– Barnabást rengeteg impulzus érte szerda este. Mit gondol, miként birkózik meg ezekkel?
– Remélem, hogy a helyén tudja kezelni a dolgokat. Én annyit tudtam neki mondani akkor este, hogy fiam, eljutottál a nulladik szintre, de ez még mindig csak a földszint, és csak rajtad, meg a klubon fog múlni, hogy meddig fogsz eljutni.

– Milyen gyerek egyébként Barnabás, hogyan jellemezné őt?
– Egy mosolygós, jókedvű kissrác, aki nagyon segítőkész mindenkivel. A családban én vagyok a keményebb vele, az édesanyja – ahogy bármelyik családban általában – engedékenyebb, de egy összességében egy nagyon jókedélyű fiú. Amióta felkerült a Fradi utánpótlásába, rendszerezi a dolgait, összepakol maga után, hajtogatja a ruháit, mos magára, szóval még tudatosabban csinálja a dolgait. Részben azért is választottuk az FTC utánpótlását, mert úgy érzem, hogy a Fradi nemcsak labdarúgókat, hanem embereket is próbál nevelni. Szerintem ez sokkal fontosabb, minthogy valakiből esetleg profi labdarúgó lesz-e.

– Az egyértelmű volt, hogy az édesapja után Barnabás is futballozni fog?
– Nálunk otthon a labdáé volt a főszerep, nála 5-6 évesen jött képbe a futball. A kertben hatalmas derbiket vívtunk már gyerekkorában is. Soha nem hagytam magam legyőzni, ezáltal még akaratosabb lett a gyerek. Ma már nem biztos, hogy meg tudnám verni az egy az egy elleni játékban, sőt…

– Barnabás közel három éve futballozik a Ferencváros utánpótlásában. Számított arra, hogy ilyen hamar eljön a debütálás ideje a felnőttek között?
– Megmondom őszintén, nem számítottam rá. Úgy érzem, nagyon jó kezekben van a Fradinál. Amikor megtudtam, hogy debütálhat, egy kicsit sokkot is kaptam. Én annak a híve vagyok, hogy nem kell rohanni, lépésről lépésre kell haladni. Szerintem nagyon jót fog tenni neki, hogy most visszamegy az U17-be és az iskolába, innentől még jobban kell bizonyítania, hogy méltó volt erre a pár percre.

A teljes interjú: Fradi.hu