Hegedűs Henrik előadása a Fradi Szakmai Napról.

Déjá vu érzésem van, mert tavaly is hasonlóról beszéltem, és valószínűleg jövőre is ez lesz a téma, csak átcímkézzük. A környezet, amiben a Ferencváros versenyez, definiálja ezt a szerepet: két teljesen különböző versenysorozatban, két teljesen különböző stílussal kell eredményt elérni. Ez a kettősség a klubnál nem fog változni még nagyon sokáig.

Gyakori kérdés elemzés nélkül: miért nem lődözzük tíz góllal az NBI-et? A válasz, hogy a nemzetközi porondon intenzívebben, koncentráltabban kell focizni, és jobban be kell fejezni a támadásokat. Az NBI-ben 60% körüli a labdabirtoklásunk, nemzetközileg ez 46%. De nem csak az arány más, hanem az is, hogy hol birtokoljuk a labdát: az NBI-ben sokkal közelebb az ellenfél kapujához, mint a nemzetközi meccseken.

Fontos tényező a „csütörtök-vasárnap” ritmus: aki az Európa Ligában versenyez, az a csütörtöki meccs utáni bajnokin statisztikailag 0.41 ponttal kevesebbet szerez. Ez az ára a nemzetközi szereplésnek, amit nekünk is meg kell fizetnünk. Idén négy vereségünkből három nemzetközi kupameccs után történt.

A modern foci egyik sajátossága a taktikai szabálytalanságok elszaporodása, ami a védekező futballnak kedvez. Milos Kerkez nyilatkozta nemrég, hogy hiába a nagy fölény, ha az ellenfél mélyen védekezik, nincs terület és maradnak a beadások, amik nem a legjobb minőségű helyzetek. Példa erre a Liverpool 1-1-es döntetlene 32-5-ös kapura lövési arány mellett, vagy a Newcastle meccse, ahol 334 passz mellé nulla kapura lövés társult az első félidőben, mert az ellenfél csak a tizenhatosát védte. Nincs terület, nem akarnak hat emberbe belelőni, inkább tovább passzolnak.

A Manchester City példája mutatja: sokszor kontraproduktív a túlzott labdabirtoklás. A City több nagy meccset is úgy nyert meg idén, hogy kevesebbet volt náluk a labda, mint az ellenfélnél. Az átigazolási politikájuk is ehhez igazodik. Kontextusként: némelyik ellenfelünk egyetlen játékosra többet költ, mint a Fradi teljes kerete, így kell értékelni a nemzetközi sikereinket.

NBI vs. Európa Liga

A statisztikák alapján az NBI-ben szinte minden mutatóban agyonnyomjuk a mezőnyt, kivéve a centrális játékot. Az ellenfelek kényszerítenek minket a szélekre: „beadhatjátok, amit akartok, hátha nem lesz gól”. Európában viszont nem is akarunk dominálni, nem akarunk 60%-ban labdát birtokolni, mert nem az a fő erősségünk.

A legfőbb különbség a leshatár és a védekezés mélysége. Az NBI-ben az ellenfél védelmi vonala átlagosan 20 méteren van, Európában 26 méteren. Az a 6 méter a különbség a terület megléte vagy hiánya között: 20 méter mögé nem tudsz beejteni egy labdát, mert ott a kapus.

Az NBI-ben az ellenfél célja, hogy a szélekre szorítson minket. Ha a beadásaink száma nő, a hatékonyságunk és a győzelmi esélyünk csökken. A beadás ugyanis eltünteti a taktikai különbséget: ez egy lutri párharc lesz a levegőben lévő labdáért. Videókon látjuk, hogy az NBI-ben tíz-tizenegy ember védekezik a tizenhatoson belül, minden csatárunkon két-három védő lóg. Nincs terület, nincs kombináció, csak az elrúgott labdák és a blokkok.

A másik tényező a hosszú passzok aránya. Az NBI-es ellenfeleinknél minden hatodik labda hosszú (15%), mert így akarják átjátszani a letámadásunkat. Nemzetközi szinten a minőségi csapatoknál ez 10% alatt van. Európában viszont adnak területet a gyorsabb játékhoz. Nem kell körbepasszolni a falat, mert a védelmi vonalak feljebb vannak, így van lehetőség kiugratásokra és egy az egy elleni párharcokra a boxon belül.

A Genk, a Plzen vagy a Salzburg ellen láthattuk: ott a tizenhatoson belül gyakran egy az egyben maradnak a védők a támadókkal. Ha ott hibázik valaki, vagy jó a beadás, nincs mögötte még három biztosító ember, mint a bajnokságban. Ezért tudunk nemzetközi szinten gólerősebb, gyorsabb játékot produkálni.

Összegezve: a különbség abban rejlik, hogy az ellenfél hol húzza meg a védelmi vonalát, és focizni akar-e, vagy csak rombolni. Az xG mutatóink (várható gólok) alapján a mostani csapat 2019 óta a második legjobb teljesítményt nyújtja, több helyzetet alakítunk ki, mint a Rebrov-korszak „biztonsági” 1-0-ás meccsein. Az NBI színvonala emelkedik, de az ellenfelek egyre kevésbé akarnak focizni ellenünk. Erre kell folyamatosan megtalálnunk a megoldást.