A Csapatbusz aktuális adásában téma volt többek között Redzic története is, amiről utánpótlásunk szakmai igazgatója, Kiss-Baranyi Sándor mesélt – Tóth Alex átigazolása is téma volt, akiről menedzserét is kérdezték az InfoRádióban.

Kiss-Baranyi Sándor

Damir egyéni képességei, a dinamikája, cselezőképessége, a bal lába, az egyéni individuális elemek az egy-egy elleni játékhelyzet megoldásokban, a lövőkészsége, azok átlag felettiek voltak. Ezt ki kell emelni, mert ő pici gyerekkorában is, Pókos Csaba vezetésével már Pécsett, Harkányban iszonyatos mennyiségű technikai munkát végzett, és ez őt az átlag fölé emelte mindig az adott korosztályban. Ugyanakkor erősen látszott az, hogy az alkati sajátosságai, tulajdonságai, egyszerűen a testjellemzői, azok nagy kihívást fognak jelenteni. Van egy speciális testtartása, vékony dongájú fiúról beszélünk, később indult el nála az izomgyarapodás, tehát türelemre kellett mindenkinek intenie önmagát vele kapcsolatban. És amikor már a teljesítménye futballszakmailag magas szintet ütött meg, bekerült a felnőtt csapat látókörébe, akkor persze a nagyobb terhelésnek, a fizikálisabb környezetnek köszönhetően jöttek is az apróbb sérülések, és ezek a sérülések visszatérő sérülések voltak. Ilyenkor azért nagyon nehéz dolga van, főleg ha egy labdarúgó esetében a csípő környékén vannak ezek a problémák, a mélyizmok tekintetében, vagy nagyon sokszor a medencén belüli izmok esetében, akkor nagyon nehéz feltárni a közvetlen okokat és a rehabilitációt optimálissá tenni. Ebben az időszakban történt a váltás is, mert azt látod, hogy idő kell neki arra, hogy ő a Fradi – akkor már nemzetközi szinten játszó – felnőtt csapatában valóban markáns teljesítményt tudjon letenni a pályára, és ezzel a csapat fejlődési folyamatait támogatni tudja. Tehát kellett egy B útvonalat biztosítani a számára, és ez ilyen szempontból egy sikertörténet, hogy mi a Fradiban, talán mondhatom úgy, hogy az utánpótlás is, de a felnőtt csapat vezetői is, tudják biztosítani a fiatal játékosok számára, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő versenyeztetéshez jussanak. A DAC így került képbe, amikor azt láttad, hogy igen, edz egy ideig, pályára lép, visszajön a sérülés, kisebb sérülései vannak, de ezek krónikusan, folyamatosan problémát jelentenek. Akkor vársz egy picit, megnézed, hogy mi fog történni egy más környezetben, mert ez mentálisan is nyomasztja a játékost. Ez egy olyan win-win szituáció volt, amikor elmész, lekerül rólad az a teher, hogy tőled most már mindenki a teljesítményt várja. Neked már nem elég a Soroksárban jól játszani, nem elég tehetségnek lenni, neked most már teljesítményt kell letenni az asztalra. Elmész egy kicsit, időt kapsz, időt nyersz, közben fizikailag fejlődsz, férfivá válsz, a medencédnek az alakja, az ínak, az izmok, minden a helyére kerül. Megkapod a megfelelő orvosi segítséget, időd van, mert nem vagy állandó teljesítménykényszer alatt, és szépen, surranópályán egyszer csak kijön az a teljesítmény, amit mindenki tudott, hogy benned van. Ez nagyon fontos dolog az utánpótlás-nevelésben dolgozók számára, hogy nincs egyenes út a beváláshoz. Nekünk fel kell készülni arra, hogy a rövidebb és a kacskaringósabb utat is egyformán biztosítani tudjuk.