Hajnal Tamás az Európa vendége volt – téma volt az Európa Ligás és hazai szereplés, valamint a csapatépítés is.

A Nottingham Forest elleni mérkőzésről:

Testközelből láttuk, milyen az, amikor a legmagasabb szinten lévő csapat ellen játszunk. Az a fajta intenzitás, az a fajta szervezettség, hogy még 4-0 után is úgy sprinteltek vissza a játékosok a pozíciókba, mintha 0-0 lenne az eredmény. Tehát nincsen időd itt arra, hogy átvedd a labdát, vagy legyen még egy extra érintésed, ezt láttuk a góloknál is. Itt azt tapasztaltuk meg, melyik az a legmagasabb szint, ami klubszinten működik. Viszont az volt bennem, hogy le kell zárni ezt most, nyolc mérkőzés, egy fantasztikus utazás volt, hatalmas sikerekkel, gyönyörű estékkel, amiket az Európa Ligában átéltünk. Egy picit furcsa lebonyolítás, hogy van ez a két mérkőzés még januárban egy szünet után, van benne egy átigazolási időszak, megváltozik a csapatod. Most kell egy vonalat húzni és innentől kezdve a 2026-os évet pedig nagyon intenzíven kezdeni, mind a bajnokságban, és természetesen majd a Ludogorec ellen az Európa Ligában. Raemaekers az ismert okokból nem léphetett pályára, Gartenmann hosszú időre kidőlt, rá az egész szezonban nem számíthatunk, tehát két meghatározó belső védőnk kiesett. Az új igazolást, Gómezt még nem tudtuk nevezni az UEFA szabályai miatt. Azért ez már egy olyan vészhelyzet, amikor egy edzőnek meg van kötve a keze és egy olyan megoldást kell találni, ami abszolút nem ideális. Bencének nem ez az eredeti posztja, bár játszott itt már Pakson is párszor, de azért másabb szerepkörben, meg egy picit nálunk is pár mérkőzésen. Egy opció lehetett volna esetleg Makreckis, hogy őt jobboldali belső védőként szerepeltetjük, egyszer a Karabah ellen játszott így. De ez a döntés született és mindenki egyet is érthetett ezzel. Sajnos nem jött jól ki, de nem volt igazán más lehetőség ebben a helyzetben. Most az, hogy szerkezetet változtatsz-e és átállsz két belső védőre, akkor már az egész játékrendszert megváltoztatod, ami eddig jól működött, főleg a nemzetközi mérkőzéseken. Azt gondolom, hogy nem volt nagyon más opciója Robbie-nak most erre a mérkőzésre. De szeretném mondani, hogy nem Bencéről szól ez a mérkőzés, nem szeretném ezt semmilyen körülmények között sem most csak az ő vállára helyezni, hogy ez miatta volt. Az első gól előtt más szituációban is hibáztunk, a másodiknál szintén. Tehát csapatszinten nem játszottunk jól tegnap. Nagyon sok hiányzó volt, ugye a nemzetközi listán lévő játékosok közül heten nem álltak rendelkezésre, illetve Naby, aki egy sérülésből jött vissza, csak pár percre tudott beállni. Egy teljesen más szituációból mentünk bele a meccsbe, és mindenkinek megvolt a felelőssége ebben a mérkőzésben, nem csak a Bencének. Olyan óriási csodák azért nincsenek, nekem az volt a lenyűgöző a Nottinghamnél és ezeknél a játékosoknál, akik tényleg egyénileg óriási képességekkel rendelkeznek, de hogy az alap dolgokat hogyan csinálják meg: csapatszinten milyen intenzitással, milyen szervezettséggel játszanak és ezt 90 percen keresztül hozzák. Ha kell, akkor egyszerűen játszanak, a Milenkovic a 16-osról kirúgja a lelátóra a labdát. Sokszor azt érzem, hogy mi sok esetben játékosan próbálunk mindent megoldani. Azt a fajta vészhelyzetet vagy komolyságát a helyzetnek nem mérjük fel még megfelelő módon. Az első gól előtt is az a bepassz Kanikovszkinak, ott az már nem kell, mert ott három oldalról várják azt, hogy ott nyomást tudjanak gyakorolni rá egyből. Ezek a döntéshozatalok egy Premier League játékosnál mások, ha kell, akkor kivágja a lelátóra vagy a félpályáról felszabadít és mennek a második labdára. Nekünk szerintem ez kell, hogy gyakorlatiasabban játsszunk sok esetben. Sokkal több helyzetük volt, meg teljesen megérdemelt a győzelmük, de ha Zachariassennek bemegy az a fejese, előtte sok mérkőzésen az effektivitás az megvolt, akkor kíváncsi lettem volna, hogyan alakul az egész mérkőzés, mert az egy olyan felszabadultságot adott volna még a csapatnak, ami aztán vihetett volna minket. De ez a sok ha nem kell itt.

Az Európa Liga szereplésről:

Amikor a sorsolás volt és láttuk, hogy az Európa Ligában hova kerültünk, akkor az volt a cél, hogy legalább egy olyan helyen végezzünk, ami a továbbjutásra lehetőséget ad, ebbe a playoff is beletartozik. Az, hogy 15 pontot tudtunk szerezni egy ilyen mezőnyben, olyan mérkőzéseken, ahol a játék képe alapján is sokszor megérdemelten nyertünk, nem szerencsésen, ez minden várakozást felülmúlt. Természetesen, ha ott vagy ilyen közel, és ugye pont a legfájóbb az a Panathinaikosz elleni utolsó pár perc, akkor szeretnél már ott lenni a legjobb nyolcban, de az az elismerés, amit kaptunk az egész félév során, miközben folyamatosan ott voltunk a legjobb nyolcban, hatban, az nekünk is meg a magyar labdarúgás számára is egy olyan elismerés és egy olyan visszajelzés, hogy annál többet nem is lehetett volna remélni. Szerintem nincs olyan csapat Európában, amelyikről azt tudod mondani, hogy évről évre mindig feljebb lép, mindig vannak hullámvölgyek. Ha most is megnézzük a mezőnyt, akik mögöttünk végeztek most ebben a ligaszakaszban, akik sokkal jobb pénzügyi lehetőségekkel bírnak. Ha mi ezt a szintet mindig fenn tudjuk tartani, picit azon mindig csavarni és jobbá válni, akkor azt mondom, hogy jó úton járunk. Ez motivál, ez vezet minket előre. Sok esetben, ha nézzük, ki volt az esélyes a mérkőzés előtt, akkor én inkább az ellenfélre mondtam volna ezt. Ha most elmegyünk Salzburgba például, aki az elmúlt tíz év kiemelkedő csapata itt a térségből, akkor azt gondolom, hogy ott ez nem úgy néz ki, hogy most nyerhetsz is, meg ki is kaphatsz, hanem a Salzburg az esélyese a mérkőzésnek, és te egy óriási bravúrt hajtasz végre. Ugyanígy Genkben is idegenben. Szóval azért sok ilyen volt, főleg az idegenbeli mérkőzéseken, a Fenerbahce ellen idegenben, ahol a csapat kialakított egy olyan magabiztosságot, rutint, minőséget is, hogy tudtuk, meg érezték a fiúk is, hogy lesz valahogy esélyünk. Az alapja az volt, hogy legyen egy stabil védekezés, de ez sokszor nem egy mély védekezés volt, hanem azért bátran kintebb is mentünk, letámadtunk magasan, szereztünk labdákat az ellenfél térfelén, és hihetetlen effektivitással játszottunk. Szóval sok olyan estét és mérkőzést éltünk át, ahol tényleg borítottuk a papírformát és óriási siker volt. Például Salzburgban is az a mérkőzés, ahogy 3-2-re nyertünk, óriási élmény volt, megmondom őszintén.

A playoff körről és a csapatépítésről:

Én mindig úgy állok a sorsolásokhoz, hogy nincsen az, hogy jobb lett volna ez vagy jobb lett volna az az ellenfél, hanem tényleg aki jön, azt kell a lehető legnagyobb tisztelettel venni és megpróbálni legyőzni. Soha nem volt bennem az az érzés, hogy másik csapat kellett volna. Ez nem lenne megfelelő tisztelet az ellenfél irányába. A Ludogorecet jól ismerjük, amikor játszottunk velük, pont egy edzőváltásban voltak, azóta ki is nevezték, egy norvég vezetőedzőjük van, stabilabbá váltak, a bajnokságban is felzárkóztak, most már csak – idézőjelben – hét ponttal vannak a Levszki mögött. Nemzetközi szinten is megverték a Celta Vigót, most a Nizzát is. Tehát nem véletlenül jutottak be ők is a playoff körbe. Velük szerintem azonos szinten vagyunk, ez teljesen egy fifty-fifty mérkőzés, a két mérkőzés alapján szerintem mind a két csapatnak egyenlő esélyei vannak. Remélem, hogy a második mérkőzésen hazai pályán – ez nekünk nagy erőt szokott adni –, tudjuk majd kivívni a továbbjutást is. Most játszottunk tizennégy nemzetközi meccset, és ha jól számoltam, akkor volt nyolc győzelmünk, négy döntetlen és két vereség mellett. Ez egy olyan hihetetlen arány, közben nagyon komoly ellenfelek skalpjait is megszerezve, nem tudom, hogy ezt tudod-e még überelni, mert akkor tényleg előbb-utóbb BL-t kellene, hogy nyerjél körülbelül… Az a stabilitást, ahogyan tudjuk építeni a klubot, az is egy fejlődés, egy óriási lépés, hogy milyen transzfereket tettünk most meg, mint Alexszel, ha saját nevelésű játékosunkról beszélünk, ez is egy mérföldkő a mi működésünkben és a magyar labdarúgás működésében is. A klub minden téren fejlődik, mindig egy versenyképes csapatot próbálunk kialakítani ezekkel a kihívásokkal, hogy most a legjobb játékosok elmennek, nem egy, hanem kettő. Ki tudja, hogy mikor lesz a következő és ezt folyamatosan mindig fenntartani és újraépíteni. Ezt a teljesítményt nem lehet eléggé elismerni, de nem szeretném magunkat dicsérni, hanem remélem, hogy a közvélemény, a szakértők így látják. Ha nem, akkor pedig az az ő véleményük. Azért is mondtam, hogy egy nagyon nehéz időszak ez, hogy még két mérkőzést januárban játszunk le, holott a csapatok átalakulóban vannak. Az újakat még nem tudod használni ezeken a mérkőzéseken. És van egy olyan érzésem, hogy a csapat még nem is tudott összekovácsolódni. Még ebben a folyamatban vagyunk, időnk pedig nincsen. Természetesen remélem, hogy a következő mérkőzéseken ez minél hamarabb össze fog állni, egy jó csapatkohézió ki fog alakulni, a játékosok beilleszkednek gyorsan, de garancia nincsen rá. Úgy gondolom, hogy sikerült azokat a transzfereket megvalósítani, amit szerettünk volna. Fiatal játékosként Madarász személyében ott van már, aki Alexnek esetleg majd a szerepébe léphet. De ne felejtsük el azért, hogy Alex is úgy tudott beépülni ebbe a csapatba, hogy egy nagyon stabil váz volt körülötte, és nem az volt, hogy neki kellett azonnal a különbséget jelentenie. Hogy így fejlődött és így kinőtte magát, ennek mindenki nagyon örült. De most Madival kapcsolatban nem szabad azt elvárni, hogy ő már azt tudja nyújtani, amit Alex tudott. Ilyen szinten már ott van egy minőségbeli különbség. Ráadásul változtak a szabályok is tavaly óta, most ez az állandó váltás a bajnokság és a nemzetközi kupamérkőzés között, ez egy nagyon nehéz szituáció szakmai szempontból. Az automatizmusok nem nagyon tudnak kialakulni a nagy rotáció miatt, és ez ilyenkor egy fiatal játékosnak a fejlődését is akadályozni tudja, vagy kevésbé tudja úgy elősegíteni, mint Alex esetében volt. Az UEFA szabály azt írja elő, hogy három helyen változtathatsz a kereten. Abban az esetben változtathatsz több helyen, ha öt játékosod eligazol arról a listáról, amit szeptemberben leadtál. A mi helyzetünkben három új játékost nevezhetünk majd, hármat le kell venni, hiszen nem azt jelenti ez, hogy plusz hármat feltehetsz, hanem hármat le is kell, hogy vegyél. Alex személyében volt egy klubnevelt játékos, ott van Gartenmann, aki az egész szezonra kidőlt, Varga Barni, Pesic, ugye ők nem lesznek ott a nemzetközi keretben. Mivel csak három helyen lehet változtatni és ez mindig egy nehéz helyzet. Ha egy játékos csak amiatt jön, hogy most szeretne európai kupában játszani, akkor az mindig egy olyan furcsa helyzet, mert mi mondjuk, hogy hosszabb távra tervezünk. Persze az a cél, hogy már most tudjon nemzetközi mérkőzést játszani, de ez egy olyan nehéz helyzet a szabályok miatt, hogy most igazoltunk négy játékost, meg van még a keretben olyan játékos, aki szeptemberben nem került fel a listára és amúgy jól edz, jól teljesít. Tehát van körülbelül öt játékos, aki most számításba jöhet a három pozícióra. Van most még a hétvégi mérkőzés, azt is meg kell várni, remélhetőleg nem fog semmilyen sérülés történni, és február 5-én kell ezt a listát újra leadni. És természetesen, ha valaki nem kerül be, akár esetleg az új játékosok közül is, az nem azt jelenti, hogy nem vagyunk elégedettek vagy nem tervezünk vele, vagy valami olyat ígértünk meg, amit nem tartunk be, hanem egyszerűen a szabályok ezt engedik meg. Ilyen szempontból mondhatnád, hogy csak hármat igazolsz akkor, de az meg, ha a bajnoki szereplést is figyelembe vesszük, akkor már nem biztos, hogy elég, szóval ez egy összetett kérdés. A magyar játékosok kapcsán nyilván fel lehet tenni a költői kérdést, hogy vajon másként járna-e el a Ferencváros fordított helyzetben. Azt most még nem tudom megmondani, hogy ha úgy alakul, elengednénk-e a szabályozásnak való megfelelést. Egyelőre arra törekszünk, hogy ezt próbáljuk megoldani. Ez a szezon ez teljesen más, semmivel sem lehet összehasonlítani. Volt nekünk is egy elképzelésünk nyáron, hogyan tud ez működni esetleg, hogyan tudjuk még aztán a csapatot tovább erősíteni akár magyar játékosokkal. És közben ha egy ilyen lépést megtehet egy magyar játékos, mint Alex, ha mi ezt nem támogattuk volna, nem engedtük volna meg, akkor nem csak magunknak, nem csak neki, hanem az egész magyar labdarúgásnak is ártottunk volna. És amikor azt mondjuk, hogy nem tudtunk más csapattól igazolni, azt persze minden klubnak a saját joga eldönteni, hogy kit akar eladni és mennyi pénzért. De mi ezt is figyelembe vettük Alexnél, Barninál is, hogy igen, egy erősebb bajnokságba, hogy igen, ami a fejlődése szempontjából jobb, persze van egy gazdasági vonzata is, az is előnyös. Akkor az, hogy más játékosok, akik mondjuk a Fradiba szeretnének jönni, és ez is egyértelmű, akik már most tudtak volna mondjuk nemzetközi mérkőzést játszani, hogy ezt nem adod meg nekik. Szóval mi így is gondolkoztunk és az Alexnél mondhattuk volna, hosszú szerződésed van még, majd nyáron megnézzük, de tudtuk, hogy ez most ebben a pillanatban a legjobb, ami vele történhet.

A magyar fiatalokról:

Vannak fiatal játékosaink, akik a végén pályára léptek, amikor a kispadot néztük, hogy milyen alternatívák lehetnek még ott, akkor Robbie-nak mondtam, ha úgy alakul a meccs és lehetőség van, akkor Gólikot is dobjunk be pár percre, mutassuk meg, hogy itt van a következő tehetség, Madarász már játszik rendszeresen. Szóval építjük ezeket a fiatal játékosokat is és ilyen helyzetben is megmutatjuk, hogy tudjanak egy picit ilyen levegőt is szívni, hogy milyen egy Premier League-es szint. Tóth Alex pedig csapatszinten egy jó példa mindenki számára, de nem csak nálunk, hanem az összes magyar játékos számára, hogy a Fradiból van ilyen továbblépési lehetőség is, hogy semmi sem lehetetlen. Megfelelő döntésekkel, megfelelő karrierpályával el lehet jutni Magyarországról is a Premier League-be. Nem azt mondom, hogy ez mindenkinek sikerülhet, meg minden félévben, de ha nemzetközi mérkőzéseken is olyan teljesítményt nyújtasz, akkor semmi sem lehetetlen, és ezt Alex példája is mutatja. A Bournemouth például tudatosan ilyen korú játékosokat keres, akiket még tovább tudnak képezni, fejleszteni, és lehetőség szerint értékesíteni. Ha valaki idősebb játékost vásárol, akkor az olyan minőséggel kell, hogy legyen, aki azonnal segítséget tud jelenteni a célok elérése érdekében. Most ez mindenkiben benne lehet, de azért nagyobb a realitása, ha valaki itt Magyarországon 19-20-21 évesen meghatározó tagjává tud válni egy nemzetközi szinten is szereplő csapatnak, akkor lehet egy ilyen lépés a legreálisabb.