Vezetőedzőnk a Fradi Szakmai Napon elmondta, hogy megkönnyezte Ali távozását – a csapat nemzetközi és hazai szerepléséről is beszélt.

Helló. Sajnálom, épp most érkeztem a reptérről, szóval kicsit fáradt vagyok. De boldog vagyok, hogy itt lehetek, mert emlékszem a tavalyi évre, az volt az első alkalom, hogy beszélhettem veletek, és bemutathattam magam, a jellememet és a személyiségemet, aki vagyok. Remélem olyannak is ismertetek meg azóta. És a győzelemről is beszéltem. Számomra a legfontosabb dolog a győzelem. A tavalyi szezon személy szerint nagyon-nagyon nehéz volt nekem, mert még egyszer, ha tehetem, nem szeretnék januárban új csapathoz kerülni. Nagyon nehéz, mert ide kell jönni, össze kell szedni pár srácot, és változtatni. Megváltoztattunk bizonyos dolgokat. Egy bizonyos módon akartam játszani, de azt láttam, hogy a csapat nem képes úgy játszani, ezért alkalmazkodnom kellett. A legjobb edzők azok, akik mindig alkalmazkodnak. Ha problémákat látsz, változtatnod kell. Nem lehetsz arrogáns és nem lehetsz makacs, változtatnod kell a győzelemért. Számomra ez a legfontosabb: nyerni. Változtattunk, így sikerült megnyernünk a bajnokságot, amire nagyon büszke vagyok. És köszönöm, mert az első öt meccsen azt hiszem, egyet sem nyertünk meg, de a szurkolók támogatása reményt adott, tudtam, hogy mögöttem álltok. Ez fontos egy edzőnek. Mert a szurkolók bizalma az a bizalom, amit én is mindig vissza akarok adni nektek. Mindig. Edzőként ez a feladatom, nem az, hogy ez legyen a Robbie Keane-show. Hanem az, hogy a klubot, titeket képviseljelek, nem magamat. Nem lenne muszáj edzőnek lennem, nagy karrierem volt, de imádok edzősködni. Szeretem látni, amikor Európában játszunk, különösen a Rangers ellen… és látom az örömöt az arcotokon. Erről szól az edzősködés, nem az egóról, nem arról, hogy én mit akarok. Mindig a jelenben élek. És most itt vagyok. A jövőt senki sem tudja, de itt vagyok, és a legjobbat akarom ennek a futballklubnak. Mert látom a szurkolókat, a barátomat is itt, ahogy a felsőjét lobogtatja [RövidGatyára mutat]. Ezért vagyok edző.

A tavalyi szezon nagyszerű volt, ez a szezon nehéz, amikor ez a… fickó megváltoztatta a szabályokat, bevezette ezt a hülye szabályt. De először beszéljünk Európáról. Nem akarok mérges lenni, annyira idegesít ez az ügy. Európában látjátok, milyen jól játszunk. Nem véletlen, hogy a hat meccsen nem kaptunk ki. De az európai csapatok ellen van választásom, hogy azt játszassam, akit akarok. Ha megvan a választásom, nyerünk, vagy ikszelünk a Fenerbahce otthonában. Hihetetlen volt 75 percen át. Az utolsó 20 olyan volt, mint amire számítunk egy 200 milliós csapat ellen. Az európai teljesítményre nagyon büszke vagyok. Rengeteg angol és olasz edző hívott fel, hogy gratuláljon, volt edzőim is. Ez a teljesítmény felhelyezett minket a térképre. A Ferencváros mindig ott volt, de most mindenki odafigyel a Ferencvárosra. Most jön a Panathinaikosz és a Nottingham Forest. Most már hihetünk abban, hogy nem vernek meg minket. Én hiszek is és a csapat is. Nehéz lesz? Persze. De hinnünk kell, nektek is hinnetek kell benne. Ha ti hisztek, én is hiszek, ha én hiszek, a csapat is hisz benne. Egy egységet kell alkotnia a csapatnak, a szurkolóknak, a játékosoknak. Együtt nyerünk, együtt veszítünk. Ilyen egyszerű.

Ez volt Európa. A bajnoki helyzet… [sóhajt és az égre néz], kib*szott élet. Ma is a repülőn ülök, és csinálok egy csapatot Európára, és egy csapatot a bajnokságra. Ez nem edzőnek való. Egy edzőnek azt kell játsszatnia, aki a legjobb teljesítményre képes. Egy játékos játszhat hihetetlenül csütörtökön, aztán mondhatom neki, hogy bocs, vasárnap nem játszhatsz, mert az elnök úr megváltoztatta a kib*szott szabályt. Nem egy egész héttel a bajnokság előtt. Van 18 külföldi játékosunk, minden héten 11 dühös. Van 8 magyarom, akik játszanak. Talán már tudják – Alexről még beszélek később – hogy mindenkinek segítek, fiatal magyar játékosokat akarok játsszatni az akadémiáról. De most meg kell változtatnunk azt, hogyan játszunk a bajnoki meccseken. „Féledző” vagyok, nem igazán edzősködöm, mert nem azokat teszem be, akiket igazán akarok. Ez nehéz, de nem kifogás. Nem keresek kifogásokat, mert mindig nyerni akarok. De nehéz ebben a helyzetben és tudom, hogy ezt ti is tudjátok.

Elveszítettük Vargát és Tóth Alexet, két magyar elment. Most van hat-hét magyarunk. Ha ketten megsérülnek, b*szhatjuk. Talán nem tudjátok, de próbáltunk magyarokat igazolni, de az ár innen ide megy [mutat lentről felfelé]. Mert ki akarják használni a Ferencvárost. Ez nem helyes, de ez van. Elvesztettük Vargát. Szeretném azt hinni, hogy Vargát jobb játékossá tettük. Most elment 4-5 millióért, ez az ő korában remek ár. Nagyszerű ez neki, borzasztó nekem. Más korban van, mint Alex. Alex elvesztése nehéz volt nekem, nagyon nehéz. Most egy kicsit elérzékenyülök, mert egy évvel ezelőtt La Mangában, ahonnan most hazajöttünk, azt mondták nekem, hogy Alex megy a második csapatba. Két nap után azt mondtam: „Nem, marad.” Senki sem látta, de én láttam. 17 éves voltam, amikor a Wolverhampton Wanderersben játszottam, és az edzőm bennem is látott valamit. Láttam valamit Alexben, amiről tudtam, hogy ez a kölyök érdemes arra, hogy maradjon. Azért, mert csinált valamit az edzésen: csinált valamit külsővel. Azt mondtam: „Nem, nem, ezt ne csináld, csak Luka Modric csinálhatja meg ezt”. Soha többé nem csinálta meg, szóval ez mit árul el róla? Figyel, tanul, megérti, hogy mit várok el egy futballistától. Aztán a Frankfurt ellen azt akartam, hogy játsszon, de meggyőztek, hogy „talán túl korai”. Aztán a következőn betettem, és azóta minden meccsen játszott. Egy év alatt innen ide [mutat lentről felfelé] jutott. Edzőként az a dolgom, hogy nyerjek, ti elvárjátok tőlem a győzelmet. De én már nyertem. A munkám nem az egóról szól, hogy nekem trófeáim legyenek, hanem vezetőként az, hogy segítsek az embereknek fejlődni. Tóth Alex innen ide jutott egy év alatt. Elvégeztem a feladatom és újra meg akarom csinálni. Küldött nekem egy fotót tegnap, és valószínűleg ezért érzékenyülök el, magáról a magángépen – életében először ült ilyenen – a Bournemouth mezzel. Küldött egy hosszú üzenetet, megköszönve, hogy megváltoztattam az életét. Felhívtam a feleségem és elkezdtem sírni, pedig általában sosem sírok. De segítettem valakinek elérni az álmát. Azt hiszem, hogy Tóth Alex az egyik legkedvesebb kölyök, akivel valaha is találkoztam életemben. Sokat beszélget Instagramon a fiaimmal. Mindig szerény, mindig bátor. Amint megtudtam, hogy a Bournemouth-hoz megy, felhívtam öt embert, hogy kérlek titeket, vigyázzatok Alexre. Büszke vagyok rá, hogy egy 20 éves fiatal a klubunktól oda megy. Fáj, hogy elment, megakadályozhattam volna, maradt volna a hülye szabály miatt nyárig. De a saját fejlődése érdekében mennie kellett. És tudom, hogy emiatt majd szenvednem kell a hülye szabály miatt, de nem baj, mert az álma megvalósul. Erre mindenki büszke lehet a klubnál, hogy egy saját nevelésű játékosunk a Premier League-be igazol. És lesznek még ilyenek. Ígérem, mert segíteni fogom a fiatalokat az új Alexszé válni, mert edzőként ez a dolgom. Persze a győzelem is a dolgom, de nagyobb boldogság Alit és a családját a privátgépen látni. Ezért edzősködöm, apa vagyok én is, a gyerekeimet nevelem. A futball az futball, így igaz, de ami Alexszel történt egy év alatt, az egy fantasztikus történet.

Annyit tehetek, hogy megígérem nektek, a következő hat hónapban nagyon szenvedélyes leszek, mindenkit hajtok előre, mert a legjobbat akarom ennek a futballklubnak. Azt tesznek, amit akarnak, de mi nyerni fogunk. Próbálkozhatnak, de nem fog összejönni. Továbbra is hozhatnak különböző szabályokat, hogy megpróbáljanak megölni minket, nem engem, minket, mert egyek vagyunk. De mi nyerni fogunk újra. Mindent megtesznek, hogy megállítsanak. A rossz emberbe kötöttek bele. Oké, fáradt vagyok. Köszönöm szépen a szívem mélyéről, az első nap óta olyan támogatást kapok tőletek, ami sokat jelent nekem. A családom is imádja Budapestet, a Fradit, a Rangers legyőzését! Várom, hogy csütörtökön mindannyiótokat lássalak és győzzünk!

– Robbie Keane