Sok nemzetközi meccsre azért nem kell felkészülniük a magyar bíróknak…

Miben másabb a felkészülés egy külföldi találkozóra?
Előtte mindig megnézem azt a teljes meccseket abból a két csapatból, mivel ugye nekik nem vezetek hétről-hétre. Látnom kell, hogy kik problémásak és, hogy kik azok, akik jó futballisták, mert velük szemben valószínűleg többet szabálytalankodnak, de figyelni kell arra is, hogy a kapusnak milyen taktikája van, esetleg húzza-e az időt. Az itthoniaknál ismerek, hogy kik azok, akik esetleg problémát okozhatnak. Nem előítélettel megyek meccsre, de tudom, hogy kire kell jobban odafigyelni. Annyi a különbség az itteni meccsekhez képest, hogy sokkal több a tiszta játékidő és sokkal gyorsabb a játék, több esemény történik. Fejben talán jobban elfáradok, mert még több koncentrációt igényel. Nagyon sokat zajlik a játék a büntetőterületen belül és annak környékén, emiatt nagyon ébernek és koncentráltnak kell lenni.

Van kedvenc arénája, ahol vezetett?
A kedvenc stadionom továbbra is a bilbaói. Ott vezettem az első EL-meccsemet, egy Bilbao-Alkmaar találkozót. Ott fantasztikus volt, 50 ezer néző előtt, nagyon jó hangulatban nagyon jó meccs volt. Ilyen meccsekért is megéri játékvezetőnek lenni.

Mentális szempontból hogyan lehet készülni az ilyen találkozókra?
Ott is megnéztem a mérkőzéseiket, de néztem kis videókat is, hogy milyen hangulatra lehet ott számítani. A mérkőzés előtti nap már edzünk a stadionban, ott már rá tudunk hangolódni. Ami még segít, az a rutin, amit az évek alatt magára szed az ember, abból lehet meríteni és abból tud az ember valamit a maga javára billenteni a felkészülésben. Magyarországon is, amikor felkerültem az NBI-be, akkor még a kevésbé „kirakatmeccseket” vezettem és szépen lassan kaptam a nagyobb meccseket. Egy Groupama Arénában, amikor van 18-20 ezer ember, akkor már tudhatunk edződni a nemzetközi szinthez.

forrás és a teljes interjú: kanizsamediahaz.hu