Három korisunk került be a téli olimpiai csapatba, a női és férfi válogatott tartalék versenyzője is fradista lesz.
Kijelölték a magyar rövidpályás gyorskorcsolya válogatott keretét a milánói-cortinai téli olimpiára. A férfiaknál Mun Vun Dzsun, Nógrádi Bence és Tiborcz Dániel képviseli a Ferencvárost. A tartalék versenyzőt még nem nevezték meg. A jelöltek között csak FTC-s versenyző van Granasztói Ádám, Csizmadia Márk és Bontovics Balázs személyében. Ami a női válogatottat illeti: klubunkból Végi Diána indulhat az olimpián, Sziliczei-Német Rebekára pedig tartalékként számítanak. A XXV. téli olimpiai játékokat 2026. február 6. és 22. között rendezik rendezik az olaszországi Milánóban és Cortina d’Ampezzóban.
Nógrádi Bence
Egyből Peking után volt azért egy elég nagy veszteség azzal, hogy a Liu-fivérek elhagyták Magyarországot. És onnan azért az építkezés az elég nehéz volt. Eseménydús volt ez a négy év. Közben volt egy edzőváltásunk is tavaly, szóval úgymond a sírból hoztuk vissza. Akkor is nagy teher volt a vállamon azért, mert ugye három világklasszissal kellett mennem. Nyilván nem nekem kellett megoldanom ott a futamokat. Pont igazából az volt a legnagyobb feladat, hogy ne hibázzak. Viszont az is óriási teher volt, most meg más szempontból nagyobb teher, viszont nagyobb felelősség van az én hátamon is. A döntő az kvázi jutalomjáték volt, mert kiszámoltuk, hogy pontban már konkrétan olyan jól állunk, hogy kint vagyunk, ha bejutunk az A-döntőbe. Az, hogy bejutottunk, levette a terhet a vállunkról, mert akkor már igazából mi ott tudtuk, hogy ez meglesz. Elsősorban egész évben az volt a fő cél, hogy nem hibázni egyet se. És azt hiszem, hogy ez jól sikerült, mert talán egy futam volt, ami nem úgy sikerült ebből a szempontból egész szezonban. Azon kívül ezt tudtuk hozni, és úgy érzem, hogy elsősorban arra kell fókuszálnunk, hogy a saját legjobbunkat nyújtsuk a téli olimpián is.
Tiborcz Dániel
Igazából tényleg az a cél, hogy mindenki felmenjen és a legjobbat hozza. Nyilván egy 5000 méteres váltó végén a fejező embereken van ugye a legnagyobb súly, tehát most mondhatnánk, hogy nekünk hármunknak az a dolgunk, hogy elvigyük odáig a váltót, hogy a legjobb helyzetbe tudjuk odaadni a váltást Munnak, mert ugye általában ő szokott fejezni és akkor meglátjuk, hogy hol végzünk. Minden állomáson ugyanez a futamunk volt ugye, vagy Koreát vagy Hollandiát kellett volna megvernünk, akik nemcsak érmesek, hanem amúgy nyertek is egy-egy Világkupát, tehát iszonyat nehéz dolgunk volt. Viszont Dordrechtben, a harmadik állomáson ott majdnem sikerült, ott pár ezreddel maradtunk le róla, ott már éreztük, hogy jó irányba haladunk. És ugye az utolsó állomáson megtörtént ami történt, a koreaiak elestek és akkor ezt mi ki tudtuk használni és bejutottunk az elődöntőbe, és ez rengeteget számított pontban. És ezzel, hogy tovább tudtunk jutni a negyedik állomáson, ezzel még volt esélyünk az olimpiai kvótára. Ott még az elődöntőben nem is izgultunk annyira, mert tudtuk, hogy ha most ez nem sikerül, akkor másnap vasárnap lett volna nagy tétje, de hogy ott sikerült, hát belőlem így személy szerint nagyon sok minden kijött, az elmúlt évekből minden, ami volt, az így feltört és ez nagyon jó érzés volt, nem is tudom szavakkal jellemezni. Nekem ez az elmúlt egy év az elég nehéz volt, az se volt biztos, hogy tudok korizni, és már az nagy szó volt, hogy vissza tudtam jönni, fel tudtam jönni a jégre, bekerültem a csapatba, és hogy tudtam utazni a versenyekre, és hogy ez végül így összejött, ez tényleg nagyon jó.
