Ritával készítettek évértékelő interjút az M4 Sporton.

Keszthelyi Rita tizedik világbajnokságán szerepelt 2025-ben Szingapúrban, és egy újabb szépen csillogó ezüstéremmel térhetett haza. Ráadásul Magyarországra is visszatért légiós éveit követően. Gratulálok az egyéni elismerésedhez is, hiszen ebben az évben is te lettél a legjobb magyar női vízilabdázó. Tudom, hogy nem az egyéni elismerések miatt csinálod, hanem azért, mert élvezed és szereted, de akkor ez jó visszajelzés arra, hogy továbbra is jó úton vagy itt az új olimpiai ciklusban 2025-ben. Egy picit menjünk vissza, hogyan vágtál neki ennek az évnek? Voltak-e kérdőjelek benned az olimpiát követően, hogy merre és hogyan tovább?
Mindig vannak bennem kérdőjelek, de először is köszönöm a gratulációt. Én úgy érzem, hogy a három év légióskodás alatt sokat fejlődtem, pedig ugye nem vagyok 20 éves, és ez egy nagyon jó dolog, hogy még mindig van hova fejlődnöm, és tudtam is fejlődni. És élvezni szeretném, és amíg hozzá tudok tenni, addig szeretnék is hozzátenni a válogatott teljesítményéhez, hogy kiemelkedő eredményeket érjünk el.

Mennyire élvezted ezt az évet? Ezt az utat, amit bejártatok ezzel a megfiatalodott válogatottal?
Nagyon lehet velük élvezni a munkát, nagyon lehet élvezni a munkát a Sanyival is. Fantasztikus az, hogy minden feladatot és elképzelését úgy magyaráz el nekünk, hogy mi is értsük a mögötte lévő gondolatokat, és ez mindenképpen látszódott a csapaton, hogy mindenki tudja, hogy mit miért csinál. A csapat elegye szintén tök jó, jó volt, hogy voltak nagyon fiatalok, és megvolt azért az a rutin is, ami viszont kritikus helyzetben kellhet egy csapat számára. És így tudtuk elérni ezt a remek eredményt.

Megmaradt bennem egy interjú veled, amit még a világbajnokság előtt adtál, az utolsó, görögök elleni felkészülési mérkőzés után, azt mondtad, hogy nem vagy benne biztos, hogy ott leszel az utazó keretben, és azért én visszahőköltem, hogy ezt most komolyan mondod-e? De úgy tűnt, hogy tényleg úgy gondolod, hogy neked nem feltétlenül van bérelt helyed ebben a válogatottban.
Nem szabad, nem lehet úgy hozzáállni, hogy bérelt helye van bárkinek is. Nincsen nekem sem bérelt helyem, én ezt így gondolom, senkinek sincsen bérelt helye. Én a továbbiakban is így fogok hozzáállni, hogy nincsen bérelt helyem, meg akarok a helyemért küzdeni, meg akarok érte mindent tenni, rászolgálni a bizalomra, és nem csak az edzőére, hanem a csapattársaim bizalmára is.

Hogy indultatok ki Szingapúrba? Milyen célokkal, milyen álmokkal?
Azért nagyon régen volt, de nehéz is volt ott előtte bármit is megfogalmazni. Abszolút úgy voltunk vele, hogy a csoportban ugye a görögökkel játszottunk, hogy azt a mérkőzést azt mindenképpen meg kell nyerni és mérkőzésről mérkőzésre fejlődjünk, hiszen a csapat fele azért kicserélődött, nem csak a miénk, ugye az ellenfeleinké is, és végül az a csapat nyert, aki a legkevesebb játékost cserélte ki az elmúlt évekhez képest. De az volt a legfőbb célkitűzés, hogy amit a Sanyi elvárt tőlünk, azt teljesítsük, és ebben nekünk megvolt a maximális bizalmunk, hogy ha azt teljesítjük és koncentrálunk és jól csináljuk a dolgunkat, amiket gyakoroltunk, akkor ebből lehet egy érem is.

Sok VB-újonc volt a keretben. Kellett azért őket egy kicsit irányítani vagy akár nyugtatni is a tornát megelőzően? Vagy azért mindenki szépen megtalálta a helyét, vagy az izgalom az jó értelemben inkább csak izgatottságban mutatkozott meg a tornán?
Biztos vagyok benne, hogy mindenkiből ez más érzéseket hozott ki. Van, aki gondolom könnyebben kezelte, van, aki akár izgult, de azért az első mérkőzés szokott lenni így a legstresszesebb. Nem csak az újoncoknak, mindenkinek, egy egész csapatnak az első mérkőzés az egy nehéz feladat szokott lenni, hiszen várod az első jó megmozdulásodat, az első jó blokkot, védést, jó védekezést, jó támadást, gólt. És ez pont a görögök ellen volt. Ez azért is nehéz, az első meccsre úgy odaérkezni, mert mondom: első meccs, két hét azért egy világverseny nagyjából, és hosszú ez a két hét, hogy jó formában legyél, és rögtön az első meccset úgy kell kezdened, hogy tudod, hogy ez nagyon meghatározó lesz a folytatásra nézve, hogy ki fog jönni a nyolc között, és ez általában azért fontos, hogy egy esetleg egy gyengébb csapatot kapsz vagy akár tényleg egy olyan csapatot, akivel a döntőben is játszhatnál. Nagyon nem mindegy, és ez az első mérkőzésen el tud dőlni. Úgyhogy szerintem az a görög mérkőzés, hogy rögtön egy nagyon jó mérkőzés volt, abszolút tartást adott a csapatnak, hitet, az fantasztikus volt, hogy ezt meg tudtuk nyerni, és egy jó lendületet tudott nekünk adni.

Utána jöttek a kötelező mérkőzések, a könnyebb győzelmek, de hát ezeket is végig kell játszani, és ezeket is föl kell használni, amire lehet. Ez sem újdonság számodra, hogy egy nagyon nehéz mérkőzés után jön egy ilyen értelemben nagyon könnyű. Ezt azért most már tudjátok menedzselni, hogy kell ezeket a különbségeket kiegyenlíteni, ami van egy-egy ellenfélnél, és azt a hőfokot megőrizni, amikor megjön az a bizonyos sorsdöntő negyeddöntő, amihez mindig el szoktunk jutni egy-egy nagy tornán?
Fontos, hogy csapatilag is meglegyen a cél, de például ugye tök különböző játékstílusok ellen játszottunk ott a csoportban. Ugye a japánok a saját védekezésformájukat, amikkel férfi- és női szinten is nagyon sokan meg tudnak szenvedni, játsszák, a koncentrációdat nem szabad elveszítened az első perctől az utolsóig, mert könnyű gólokat tudsz kapni. Szóval kifejezetten a japán az nagyon kellemetlen, szerintem bárkit, ha megkérdeznél, ezt mondaná. És ez is szerintem egy szerencsés dolog volt, hogy három különböző játékstílus ellen tudtunk készülni a negyeddöntőre, és mindig más és más feladatok voltak ezeken a mérkőzéseken, illetve egyénileg meg szerintem úgy lehet a koncentrációdat fenntartani, hogy mondjuk a helyzetkihasználásodra koncentrálsz, hogy lehet most egy gyengébb ellenfél ellen játszol, de ez ellen is be kell tudnod lőni és oda kell tudnod tenni magadat, nem csak akkor, ha az Ashleigh Johnson áll majd a kapuban.

Hogy álltatok neki a negyeddöntőnek? Mire emlékszel az olaszok elleni mérkőzésből, amiben végig nagyon feszesen és jól játszottunk. Ráadásul azért neked mindig van egy ilyen speciális helyzeted ezeken a világversenyeken, vagy mondjuk úgy, hogy bármelyik válogatott mérkőzésen, hogy sokszor fordul elő az, hogy rád nagyon figyelnek, és akkor neked pedig erre kell reagálni, és inkább a társakat keresni, és ez is nagyon sokszor megvalósult ezen a tornán is. Látod, amikor külön készül az ellenfél Keszthelyi Ritából?
Igazából én ezzel így nem foglalkozom. Azért biztos sok megbeszélésen felmerül az én nevem, de rengeteg olyan tehetséges játékosunk van, akik élni tudnak a lehetőségekkel, és úgy gondolom, hogy a jövőben ők is egyre többször fognak felmerülni az ellenfelek megbeszélésein. Én nagyon örülök annak, úgy vagyok vele, hogy ha engem megtámadnak, az tök jó, mert akkor más ott lesz szabadon, és nekem ezt kell megkeresnem ezekben a bizonyos pillanatokban. Viszont ha otthagynak, és tudom, hogy ez az én helyzetem, én azokat elvállalom. És pont ezen az olasz meccsen azért kicsit úgy éreztem, hogy azért bennünk van a félsz, hogy mi lesz, ha nem nyerünk. És ezekben a pillanatokban azért sikerült átlendülnünk ezeken a pontokon, de azt kifejezetten azért olyan meccsnek éreztem, ahol ha tét nélkül játszunk, akkor sokkal többen nyertünk volna, mert sokkal felszabadultabbak vagyunk, így meg téttel talán három góllal nyertünk stresszesebben, de ezek meg nagyon fontos mérkőzések a csapat fejlődését nézve.

Az elődöntőben viszont a lehető legfelszabadultabbak voltunk. A spanyolok elleni mérkőzés után az örömkönnyek is feltörtek belőled, de az olyan nagyon-nagyon pozitív volt és reményteli, azok a könnyek inkább egy ilyen pozitív energiát sugalltak a csapaton belül is.
Akkor kiszakadt a gólzsák, mindenki megkönnyebbült a negyeddöntő után, hogy továbbjutottunk, és tényleg az a mérkőzés elképesztő volt. Szoktuk mondani, hogy vannak azok a mérkőzések, amiket játszhatnánk egész nap, de nem tudna az ellenfél nyerni, és ez is egy olyan mérkőzés volt. Számomra ez azért volt fantasztikus, mert utoljára 2011-ben a világbajnokságon nyertem a spanyolok ellen. Nekem ezért volt nagyon különleges, hiszen mindig is jó csapataink voltak, csak egyszerűen egy ilyen mentális blokk volt, ami nem engedte meg számunkra azt, hogy nyerjünk ellenük, és emiatt én nagyon örültem, hogy ez így átszakadt. Szerintem a negyeddöntő összes stressze ahogy leesett rólunk, így teljesen felszabadultan, flow-ban tudtunk játszani az elődöntőben.

Sokat meséltél már a görögök elleni döntőről is, és arról, hogy talán ebben most, legalábbis ezen a világbajnokságon nem volt több, de a csapatban is ott van a több. Mennyire mutat előre ez az ezüstérem, de mennyire tart mégis éhesen benneteket?
Abszolút éhesek vagyunk. Nem éreztem senkin se azt, hogy elégedett lett volna. Azt éreztem mindenkin, hogy jó, hát hogy most eljutottunk idáig, akkor innen már csak tovább van, és ehhez hogy tovább kell dolgoznunk. Én abszolút az éhséget éreztem minden egyes játékoson, és azt a belátást is, hogy abban a mérkőzésben aznap mi nem tudtunk volna ellenük semmikor se nyerni, mert ez egy olyan nap volt, ezt nyilván nem gondolom, hogy meg lehet magyarázni, hogy mitől függ, hogy ki mikor hogyan játszik, de én éhséget érzek magunkon és nyilván a revansot azt nagyon várjuk egy tétmérkőzésen.

Saját magadon is? És évről évre gondolkozol vagy teljes olimpiai ciklusban? Hogy ha most egy kicsit már előretekintünk mondjuk 2026-ra.
Szeretnék ott lenni Los Angelesben, de mondom, úgy szeretnék ott lenni, hogy tudom, hogy hasznos tagja vagyok a csapatnak, és kiharcolom a helyemet és tudom is, hogy csak akkor fogok én is lehetőséget kapni, hogy ha az elképzeléseit a szövetségi kapitánynak én is teljesítem.

Hogy mennyire voltál hasznos tagja ennek a válogatottnak: te lettél az MVP, a legértékesebb játékosa a világbajnokságnak, és téged választottak meg 2025 legjobb női vízilabdázójának. Én azt kívánom, hogy a jövőben is ugyanúgy élvezd a játékot, amilyen élvezettel mi nézzük, ahogy te vízilabdázol.
Köszönöm szépen!