Orosz Pál értékelte 2025-öt – azt is elmondta, az őszi szezonban melyik nemzetközi meccs áll legközelebb a szívéhez.
– Hogyan értékelné a 2024/25-ös idény tavaszi felét?
– Amikor januárban Robbie Keane átvette a csapatot, nem voltunk a legkönnyebb helyzetben. Itthon nem vezettük a tabellát, és az Európa Ligában is nyernünk kellett ahhoz, hogy továbbjussunk. Szerencsére Robbie és a csapat hamar megtalálták a közös hangot, jöttek az eredmények is, és egy fantasztikus tavaszt produkáltunk. 13 meccsből tízet megnyertünk, csupán háromszor ikszeltünk, és bár rendkívül szoros lett a vége, ezúttal is bajnokok lettünk. Teljesen megérdemelt győzelemről van szó, mindent beletettünk, de a mostani idény végén nem szeretném újra megélni.– Nyártól életbe lépett a magyarszabály, ez milyen hatással volt a klub játékospolitikájára?
– Nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy mi eddig nem így építkeztünk. A Ferencvárosnál úgy gondoljuk, hogy egy játékos ne azért kapja meg a lehetőséget, mert magyar, hanem mert megérdemli azt. A magyarszabály célját alapvetően értem és jónak is tartom, nyilván arról van szó, hogy minél több magyar lépjen pályára az NBI-ben, és ez hosszú távon a válogatott munkáját is segítse. Ugyanakkor a nemzeti csapatból nagyon sokan játszanak külföldön, a szabály betartása a gyakorlatban pedig nagyon sok problémát szül, inkább úgy fogalmaznék, hogy életidegen. Nagyon nehéz így meccselni, cserélni, együtt élni a játékkal, és akkor még a sérülésekről nem is beszéltem. Ami pedig a fiatalokra vonatkozó passzusokat illeti, nem szabályozások révén kell elérni, hogy valaki a korosztálya miatt szerepeljen, itt emberéletekről van szó. Karrierek és életutak törhetnek derékba amiatt, hogy valaki emiatt kap egy bizonyos ideig rendszeres játéklehetőséget. Természetesen a Fradi utánpótlásában szerepelnek komoly tehetségek, és ez már az előző években is így volt, elég csak Lisztes Krisztiánra, Tóth Alexre vagy éppen Madarász Ádámra gondolni.– Jött az új szezon és az új kihívások is, közel volt a legnagyobb álom, a Bajnokok Ligája is. Hogyan látja a csapat selejtezős teljesítményét?
– Zsinórban hetedik éve jutottunk be valamelyik európai kupasorozat főtáblájára, ami óriási dolog. A selejtezőkkel együtt ezúttal is nagyon sok mérkőzést vívtunk, jó lenne, hogyha egy másik magyar csapat is kvalifikálná magát a főtáblára, és elkezdené gyűjteni a pontokat. Egyelőre nem ez a helyzet, addig mi tesszük a dolgunkat, ezen a nyáron is ki-ki meccseket játszottunk, több ellenfelünk szintén ligaszakaszba jutott. Mindez persze édes teher, de egyértelműen több találkozót vívunk, mint a többi NBI-es együttes, és az is nagy szó, hogy a selejtezőkkel együtt 12 nemzetközi tétmérkőzésen léptünk pályára, amelyek közül csupán egyet veszítettünk el. Természetesen nagyon fájó a Qarabag elleni hazai vereség, de Azerbajdzsánban ismét megmutattuk, hogy van erő és tartás a csapatban, és biztos vagyok benne, hogyha az az összecsapás tíz perccel tovább tartott volna, megszerezzük a negyedik gólt is.– Az Európa Ligában menetel a csapat, mi a siker kulcsa?
– Nincs olyan nagy titok, a csapat egész egyszerűen felnőtt a feladathoz. Tudatos, magabiztos és csupaszív játékkal tartunk ott, ahol, és leszögezném, hogy egyeltalán nem volt könnyű a sorsolásunk. Óriási skalpokat gyűjtöttünk be, három pontot hoztunk el Genkből és Salzburgból is, de az én szívemhez az isztambuli döntetlen áll a legközelebb, még soha nem voltam ilyen hangulatú derbin. Több, mint ötvenezer ember tombolt a helyszínen, elképesztő volt a hangulat, óriási fegyvertény, hogy veretlenül hagytuk el a pályát. A találkozó után a helyi Galata-szurkolók folyamatosan képeket kértek a játékosokkal a reptéren, gratuláltak nekünk a pincérek, a Fener-drukkerek pedig csak összesúgtak a hátunk mögött.– Még vár ránk két mérkőzés, egyelőre a Rangers elleni siker a hab a tortán?
– Először is, annyi biztos, hogy még egy meccset nyernünk kell, 14 ponttal nem lehet a legjobb nyolc közé jutni. Itthon a Panathinaikoszt jó lenne elcsípni, amire látok is esélyt. A skótok elleni meccset megelőző UEFA-vacsorán a Rangers ügyvezetője azt mondta, hogy nagy reményekkel, de reális elvárásokkal érkeztek Budapestre. Ebből is látszik, hogy az ellenfeleink úgy tekintenek ránk, mint egy jó csapatra, és mondjuk ki, jók is vagyunk. Egyértelmű, hogy az elvárásokon felül teljesítettünk ezen a nemzetközi kupaőszön, nagyon nagy sikereket értünk el, de be is kell fejeznünk a munkát, januárban komoly feladatok várnak ránk.– Továbbra is Robbie Keane-nel a fedélzeten. Mekkora erőt ad a csapatnak az ő hosszabbítása?
– Egy edző szándékai általában rövidtávúak, a klubok pedig mindig hosszabb időintervallumokban gondolkoznak. Robbie egy nehéz időszakban vette át a csapatot, de hamar kialakult a kohezió, jó a hangulat a csapaton belül, mindez pedig azt hozza magával, hogy a játék is jó. Nagy öröm számunkra, hogy a vezetőedzőnk továbbra is az Üllői úton képzeli el a jövőjét, ami nem csoda, hiszen nyugodtan dolgozhat, élvezi a bizalmat, és ezt gyakran és mindenhol el is mondja. Az idei őszt nem kell magyarázni, a bajnokságban van még némi javítanivaló, de biztos vagyok benne, hogy közösen ez is sikerülni fog.– A nemzetközi szereplés, bajnokság ellentét továbbra is jelen van, hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet?
– A bajnokságban nem szabad így játszani, a Zalaegerszeg, a Nyíregyháza vagy éppen a Debrecen elleni hazai vereségek egész egyszerűen elfogadhatatlanok. Kicsit olyan érzésem van ilyenkor, mint hogyha elfelejtettünk volna biciklizni. Európában nagyon jó idényt futunk, itthon pedig felülünk ugyanarra a biciklire, és elesünk vele. Szerencsére nagyon szoros a mezőny, tavasszal kiegyenesednek majd a dolgok. Örülök, hogy győzelemmel zártuk az évet, a szünet után jön a folytatás, addig pedig tesszük a dolgunkat, folyamatosan dolgozunk, és a Fizz Ligában is odaérünk majd a minket megillető helyre.
