Ali a szurkolóknak is üzent.

– Mekkora kihívás volt a pályán kívüli extra dolgokkal megküzdeni ilyen fiatalon? Gondolok itt az egyre erősebb médiafigyelemre.
– Igazság szerint, én erre vártam, örülök, hogy minden így alakult. Abszolút nincs ezzel problémám. Amikor azt mondom, hogy focista akarok lenni, akkor elsősorban az számít, hogy mit nyújtok a pályán, de ugyanakkor a külsőségek, hogy például megyek az utcán és örülnek nekem, úgy vélem, hogy ez is hozzá tartozik a dolgokhoz, nagyon jó érzés tud lenni, hogy akarnak téged az emberek, ez érzelmileg feltölt.

– Emellett példaképe is lettél rengeteg kisgyereknek, öröm ez vagy inkább nyomás, hogy innentől kezdve már nem adhatod egy bizonyos szint alá?
– Ez egyértelműen öröm! Ez is a célom, hogy a saját életemmel sokaknak tudjak irányt mutatni. Én csak örülök, ha egy kisfiú odajön hozzám, hogy én vagyok a kedvence, ez annyira jó érzés tud lenni, ez felemelő. Én is pontosan ilyen kissrác voltam, tudom, hogy mennyit tud ez jelenteni.

– Volt már szó a gyerekkori álmokról, abból jutott még neked a magyar válogatott képében.
– Persze, abszolút. Nem tudom emlékszel-e, de csináltatok velem egy autós interjút még 2024-ben. Ott pont erről beszélgettünk többek között, hogy a válogatottság lehet a hosszútávon célom. Rengeteget adott nekem a nemzeti csapat. Jó volt hallani az új tapasztalatokat, új embereket megismerni, nagyon jó ilyen képzett játékosokkal együtt lenni, ahogy a Fradiban is. Sokat tanulhatok mind a két helyen, ennél jobbat kívánni se tudnék.

– Ha voltak csúcsok, akkor voltak mélypontok is. Mennyire álmodsz az írek elleni VB-selejtezővel?
– Amikor összefutok az emberekkel, van, hogy megkapom a kérdést, hogy mi történt ott, hogy viseltük, hogy lehet kikerülni ebből, de én próbálok ezen túllépni, az a legfontosabb, hogy erősebben jöjjünk ki ebből az egészből, még ha nehéz is. Szerintem a bizonyítási vágyam lett azóta még erősebb, ilyenkor az ember, ha másnak nem is, magának akarja bizonyítani, hogy igenis ki tudja hozni magából a maximumot.

– Ha valahol, akkor a nemzetközi porondon, az Európa Ligában pontosan így tesztek.
– Ez annak köszönhető, hogy a stábban, a játékosokban megvan a potenciál és ki is tudjuk mindezt hozni magunkból. Tényleg jól összeállt minden, a határ a csillagos ég. Én szeretek nagyot álmodni, és kell is, hogy az embernek sose legyen elég az, ami van, hanem mindig akarjon többet és többet, ugyanakkor az is szükséges, hogy tudjuk értékelni a dolgokat. Jól haladunk, de még csak december van, ez még csak a kezdet, a nagyja még hátra van.

– Említetted a decembert. Hogy telnek majd az ünnepek a számodra? Ki tudsz kapcsolni teljesen?
– Én nem vagyok az a típus, aki ilyenkor teljesen elengedi a focit. Pár nap pihenő kell nyilván, de inkább a mentális pihenő a fontos, abból van a kevesebb. Nyilván a testnek is jól jön a pihenés, de csak módjával, hiszen január 22-én már meccs van a Panathinaikosz ellen itthon. Az a találkozó is nagyon fontos lesz, nem szabad kiengednünk.

– A következő napokban tervezel utazást valahová külföldre?
– Nem, én itthon maradok, a családdal voltunk welnessezni, de én szeretem az otthon töltött időt, hiszen erre kevesebb lehetőségem volt, ez egy nagyon intenzív év volt, még nekem is fel kell fognom, hogy mi minden is történt valójában.

– Hogy töltitek az ünnepeket a Tóth-családban?
– Megyünk ide-oda, mamámhoz, unokatesókkal találkozunk, sokat beszélgetünk, kártyázunk és társasozunk, igazából hasonlóan telik, mint mindenki másnál.

– Mit üzensz az ünnepekre a fradistáknak?
– Pihenjék ki ők is magukat, élvezzék a családdal ezt a kis időt, aztán őket is várjuk a stadionokba, mert rájuk is szükség lesz. Komoly meccsek várnak ránk ebben a félévben is és kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek és hajrá, Fradi!

A teljes interjú: Fradi.hu