Emilyt kérdezték a VB-elődöntőbe jutás után – a névválasztásáról is.
Emily Vogel
Már a pályán is könnyek szöktek a szemembe, amikor Alina Grijseels rám nézett. Látta, hogy küzdök az érzelmeimmel, olyan régóta vártunk erre a sikerre. Végre ki akartuk használni a lehetőséget, hogy ragyogjunk és megmutassuk, mire vagyunk képesek. Hét mérkőzést nyertünk meg domináns fölénnyel, egyszerűen megérdemeltük. Nagyon hiszünk abban, hogy érmet szerezhetünk, még soha nem voltunk ilyen közel hozzá. Nekem már az elődöntőbe jutás is aranyat ér, minden, ami innentől kezdve jön, már bónusz. De ha már ilyen közel vagyunk, akkor meg akarjuk tenni az utolsó lépést. Legutóbb az olimpiai selejtezőn sírtam, most hihetetlenül jó érzés, hogy a női kézilabdát visszahozzuk Németországba oda, ahová való. A mezre írt kettős nevekért egyáltalán nem rajongok. Azt szerettem volna, hogy a saját kis családom és később a gyermekeink teljesen hagyományosan egyetlen nevet viseljenek. Vicces, hogy a Vogel névvel most még németebb lettem, mint amilyen eddig voltam. Legkésőbb a hazai világbajnokság végére mindenkinek tudnia kell, ki vagyok…
