Dénest kérdezték a tegnapi vereség után.
Dibusz Dénes
Nem hiszem, hogy itt most az a fontos, kinek milyen szülinapja van. Tavaly, azt hiszem, a hollandoktól kaptunk négyet és Szalai Ádámmal történt, ami történt. Az sem volt egy egyszerű nap, ez a mai sem az. Két évvel előtte a bolgárok ellen a 98. percben jutottunk ki az EB-re. Úgyhogy elég érdekes szülinapok ezek így, ezekkel a mérkőzésekkel. Nagyszerűen indult a találkozó, egyből nyomást helyeztünk az írekre, több szögletünk volt, és végül egy szöglet után sikerült megszereznünk a vezetést is. Sajnos utána elég gyorsan jött az írek egyenlítő gólja egy büntetőből, de aztán nem különösebben változott meg a játék képe. Tudtuk azt a kezdők alapján, hogy valószínűleg az első félidőben eléggé védekező felfogásban fognak majd játszani. Ők arra készültek, hogy a második félidőben minden mindegy alapon próbálják majd a mérkőzést bedarálni. Barni gólja szenzációs volt és a mérkőzésnek a fénypontja is. Utána úgy nézett ki, hogy egész jól tudjuk kontrollálni a találkozót. Volt egy-két ilyen megugrásuk a második félidőben, egy lesgóljuk, de összességében azért olyan nagy helyzetet nem sikerült kialakítaniuk. A mérkőzés vége előtt úgy 10 perccel meg tudták szerezni az egyenlítő találatot. Nyilvánvalóan ha az a gól nem jön vagy később jön, akkor talán más lehetett volna a mérkőzés vége és lehetett volna még esélyünk egyszer-kétszer megugrani és kontrából lezárni a találkozót. De onnantól kezdve azért már nagyon nehézzé vált a mérkőzés. Mindent egy lapra feltéve jöttek, hasonló volt a dublini találkozóhoz, ott is ezzel találtuk magunkat szembe, csak ott 10 emberrel voltunk. Küzdöttünk, tényleg mindenki mindent beletett. Itt a legvégén egy nüansznyival ők voltak az élesebbek, szerencsésebbek, gyorsabbak. Már nagyon a találkozó végén voltunk, a jelzett ráadáson is túl. Volt még egy utolsó felívelésük, Willi és Barni is ugrott a labdáért, de sajnos mindkettőjüket lefejelte az ír játékos, a támadójuk pedig nagyon jó ütemben elindult a lefejelt labdára. Nyilván elővételezte, hogy ezt kell csinálni, próbálni valamerre mozogni, és ha szerencséd van, akkor odapattan hozzád a labda. Pont tökéletesen elé is került, érkeztem én is kivetődni. Amikor lepattant, én úgy éreztem, hogy ez egy szabadlabda, és talán még én tudok odaérni, de neki sikerült, bele tudott szúrni, és el tudta tenni a kezem mellett. Ez így nagyon fájó vereség, mert 95 és fél percig úgy nézett ki, hogy mi kerülünk ki győztesen ebből a találkozóból, ez most így nagyon nehéz. Ez most már történelem, és sajnos nem tudjuk visszatekerni az időt, és újra lejátszani ezeket a szituációkat, úgyhogy most ezzel együtt kell élnünk, ezt a pirulát le kell nyelni. Nagyon sajnálom azt, hogy így ért véget ez a találkozó, mert szerintem minden játékos, minden stábtag, minden szurkoló, minden tévénéző, aki szurkolt értünk, izgult értünk, az megérdemelte volna, hogy sikerrel zárjuk ezt a mai találkozót, és az írek nem is tettek semmi olyat ezen a mérkőzésen, ami miatt ennek a végjátéknak kellett volna bekövetkezni. De természetesen gratulálnunk kell nekik, és sok sikert kívánni. Nekünk pedig, ahogy mondtam, ezzel együtt kell élni. Mindenki a klubjában kap majd új impulzusokat, és remélhetőleg néhány nap után tud majd előre tekinteni. Ez most nyilvánvalóan nehéz, és meg kell birkózni ezzel a helyzettel.
