Utánpótlás válogatott korábbi védőnk Almássy Levente az amerikai egyetemi bajnokságban játszott az elmúlt fél évben. Az ottani tapasztalatokról beszélgettünk vele és arról, hogy mit jelent kint Robbie Keane, a Fradi és hogy mit szól Tóth Alex sikereihez.

Fél évet Amerikában töltöttél sportösztöndíjjal. Miért vágtál bele?
Három dolog vezérelt. Az első a tanulás: itthon is gazdasági szakon vagyok, kint pedig sok hasznos előadást hallgattam, az angolom is sokat fejlődött. A második az önállóság: új közegben, a családtól távol kellett helytállnom, mindent magam intézni. A harmadik persze a foci: Egy másik kontinensen, egy teljesen más futballkultúrában kellett megállnom a helyem – emberileg és játékban is rengeteget fejlődtem a Seattle Redhawks-nál.

Volt benned bizonytalanság a beilleszkedés miatt?
Izgalom igen, félelem nem. Illő szerénységgel mondom: a Fradiban olyan neveltetést kap az ember, ami magabiztosságot ad. Többször készülhettem a felnőttcsapattal, edzőmeccsen pályára is léptem, utánpótlás-válogatott csapatkapitány voltam. Úgy éreztem, meg fogom állni a helyem, és ez be is igazolódott.

Mennyit számított kint a Fradi név és az előéleted?
Elismerik a Fradi eredményeit, főleg amikor kiderült, milyen edzők alatt készülhettem – Csercseszov és Robbie Keane neve sokat mond errefelé is. Utóbbi Los Angelesben igazi legenda, ezért külön tisztelet övezte, hogy vele készülhettem. A bajnokság azonnal indult, szóval a pályán kellett bizonyítani.

Infrastruktúrában mit tapasztaltál?
A Fradiban kivételes körülmények között dolgozhattunk – nem csak a pálya, de az orvosi háttér, konditerem is – és kint ehhez nagyon hasonló szint fogadott. Az pályánk például a 2026-os világbajnokság egyik hivatalos edzőpályája lesz, úgyhogy erre nem lehetett panasz. A közeg adott volt a fejlődéshez.

Hova tennéd szintben az egyetemi bajnokságot?
Játékfelfogásban és erősségben az NBII-höz tudnám hasonlítani. Nagyon fizikális liga, sok hosszú labdával. A taktika kevesebbet kerül előtérbe, mert az állandó utazások és sűrű meccsterhelés mellett egyszerűen kevesebb az idő a részletekre. Kint a „pressing” néha azt jelenti, hogy fuss, amíg bírod — szerencsére bírtam. Ugyanakkor minden nagyon szervezett, az egyetemeknek ez komoly presztízs, ahogy az is, hogy a legnagyobb amerikai sportcsatorna az ESPN közvetíti a meccseinket.

Miért erős mégis ez a közeg?
Sokan amerikai vagy kanadai utánpótlás-válogatottak, többen az MLS tartalékcsapataiból jönnek, de például a mexikói másodosztályból is van csapattársam – ez már nem rossz szint. Plusz az ösztöndíjrendszer: az egyetem kint nagyon drága, sportolóként viszont támogatást kapsz. Van olyan, hogy valakit hív egy MLS-klub a tartalékok közé, szerződéssel, de inkább elvégzi az egyetemet ösztöndíjjal, és csak utána szerződik profinak, mert profi státusszal már nem jár az ösztöndíj.

Arra nem volt esély, hogy az MLS-ből megkeressenek?
Nem igazán. Rövid volt az idő és szabályozva van, hogy egy MLS csapatnál hány légiós játszhat. Van olyan, hogy valaki külföldiként eljut az MLS-be az egyetemi ligából, de ők általában olyan országból jönnek, hogy nem számítanak légiósnak.

Taktikában mit vittél magaddal otthonról?
A Fradi II-ben Korolovszky Gábor nagy hangsúlyt tesz a taktikára, ezért is eredményes az NBIII-ban felnőttcsapatok ellen. Ezt a tudatosságot vittem magammal, sokszor ez volt az extra, amivel különbözni tudtam.

Mik voltak a legnagyobb kihívások?
Az utazás és az időjárás. Kontinentális éghajlaton ritkán játszunk ekkora szélsőségek között: szerdán 22 fok és napsütés, szombaton már 8 fok és eső – mindezt időzónaváltással. Szerdán nyár, szombaton tél – egyetlen hét alatt több évszakot láttam, mint itthon egy egész szezonban. Erre rá kell készülni fejben és testben is.

Kulturális különbség a hozzáállásban?
A rengeteg meccs miatt sokat rotálnak, és jellemző az amerikai mentalitás: mindenki kap lehetőséget, mindenki fontos. Az amerikai optimizmus mindent áthat. Ez nekem furcsa volt. Volt olyan, hogy 2–1-re kikaptunk egy rangadón, én nagyon dühös voltam, aztán a csapatvacsorán többen nevetgéltek, elképzeltem Koró bá milyen arcot vágna. Szóvá is tettem – elfogadták, de ez egy más világ. Nálunk ilyenkor csendesebb az asztal.

Követni tudtad közben a Fradi meccseit?
Amikor csak lehetett. Kiskorom óta a Fradi szeretetében élek, ez nem múlik. Külön örülök Tóth Ali sikerének – jó barátom, rendszeresen érdeklődünk a másikról. Játékban, szellemiségben, klub iránti elköteleződésben is kiemelkedő, mindig azt gondoltam: ha valaki, akkor ő.

Mi jön most?
Nem jutottunk be sajnos a rájátszásba, így most huzamosabb ideig nem lesznek tétmeccsek. Gyerekkorom óta első a foci. Korábban volt NBI-es érdeklődés irántam. Jó állapotban jövök haza, felmérem a lehetőségeket – nem köt szerződés klubhoz, szabadon igazolható vagyok. A tanulást a Metropolitanon folytatom. Cél, hogy a pályán lépjek szintet, de közben a civil lábam is erős maradjon.