Robbie értékelt a Kazincbarcika elleni győzelem után.
Tudtuk, hogy nehéz lesz, mindig nehéz, hisz ellenünk mindenki meg akarja mutatni magát és főleg, ha csütörtökön is meccsünk van, a „másnaposság” még bennünk van. Az első 30 percben nem voltunk igazán jók, túl sokat kockáztattunk, főleg egy ilyen kemény, göröngyös pályán. Szeretem a szép focit, de néha elég a védők mögé lőni a labdát. És jó volt a Kazincbarcika is, nyomást helyeztek ránk, mi meg idegesek voltunk. Leo azt is megemlítette, hogy nincsenek a játékosok hozzászokva a háromórás kezdéshez – én persze igen, hisz Angliában játszva ez az alap. Utána aztán kontrolláltuk a meccset és jól teljesítettünk. A támadó pontrúgásokért Phill Hudson a felelős és nagy szerepe van abban, hogy ilyen sikeresek vagyunk benne az érkezésünk óta. De kellenek a jó pontrúgók, a pontos beadások és az az eltökéltség, amivel a kapu elé érkezünk. Persze kifigyeljük a gyenge pontjaikat, de alapvetően ilyen egyszerű ez. Ebből született az első gólunk ma. Három gólt szereztünk, mindenki szeretne ötöt, de ha megvan a hármas átlag, ami nálunk mostanában megvan, akkor mi többet akar az ember? Persze az egy-az-egyeknél reméltük, hogy betalálunk még, de nem így akarta a sors. Három remek gólt szereztünk. Barninak és Alexnek vannak kisebb problémáik, kezdhettek volna csütörtökön, de azzal azt kockáztatom, hogy ma nem tudnak, ami a magyarszabály miatt gondot jelenthetett volna. Végül jól sült el ez a döntésem, azt hiszem. A szünetben azt kértem, hogy tartsuk a labdát, domináljunk, kis taktikai változtatásokat kértem, hogy mozgassuk a középpályájukat. Ez, úgy érzem, be is jött. Ha a középpályát kontrolláljuk, a meccset is kontrolláljuk. A meccs után gratuláltam gyorsan, mert vannak, akik mennek a válogatotthoz, a többieknek lesz jövő héten pár pihenőnapjuk néhány edzés után. Azt mondtam, hogy szép volt, jó karaktert mutattak. Nem egyszerű itt játszani a pálya állapota miatt. Cebrailnak mondtam, hogy ne akarjon a Ludogorec ellen játszani többet, annyi ziccert kihagyott, de mindig helyzetbe hozza magát, ami nagyszerű. A két szélsőfutó játszott össze, Nagy és ő, ez a lényeg. Mindig mondjuk nekik, hogy az ellenoldali szélsőfutó érjen mindig a tizenhatosra, remek befejezés volt. Nem tudom még, hogy kimegyek-e a magyar – írre, a családomat akarom elsősorban látni. Most a pihenés a fontos, mert kemény periódus vár ránk az év végéig. Jó hét volt ez, még ha meg is fáztam, a srácok nagyszerűen teljesítettek, megmutatták, hogy erős karakterek. Ha visszatérünk, innen folytatjuk!
– Robbie Keane
