Női kéziseink irányítója lett az ELTE Sport arca – a kitüntetés átadása után beszélgettek vele arról, hogyan tudja összeegyeztetni a tanulást az élsporttal.
A 2025/2026-os tanévben Simon Petra olimpikon, az Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója, a magyar női kézilabda válogatott tagja, a Ferencvárosi Torna Club irányító játékosa viselheti a kitüntető címet. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2016 óta adományozza az ELTE Sport arca elismerést azoknak a hallgatóknak, akik elkötelezetten végzett egyetemi tanulmányaik vagy munkájuk mellett hosszú ideje kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a versenysportban, így méltó módon népszerűsíthetik az egyetemi sportot hallgatótársaik és a szélesebb közönség körében. A magyar kézilabda fiatal tehetségét Darázs Lénárd rektor, Scheuer Gyula kancellár, Somssich Réka, az ÁJK dékánja, valamint Szalay Krisztán sportügyekért felelős rektori megbízott köszöntötték, a rövid ceremónián részt vett Schleinig Ádám, az FTC kézilabda szakosztály kommunikációs vezetője is. Simon Petra a XVI. kerületi KMSE-ben kezdte pályafutását, majd a Ferencvárosban folytatta, ahol mára a felnőtt csapat meghatározó játékosa lett. Magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes, emellett már a Bajnokok Ligájában is bizonyított. A nemzetközi színtéren 2021-ben ifjúsági Európa-bajnok, 2022-ban ifjúsági világbajnoki bronzérmes, 2023-ban junior Európa-bajnok, a 2024-es párizsi olimpián a magyar válogatott tagjaként 16 gólt szerzett, a csapat pedig a 6. helyen végzett. 2024-ben az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) és a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) is az év legjobb fiatal női kézilabdázójának választotta. A sportoló az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar hallgatójaként példát mutat abban, hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot és az egyetemi tanulmányokat – hangzott el a laudációban. Simon Petra tanulmányai mellett jelenleg a november végén kezdődő női kézilabda világbajnokságra készül. A magyar csapat csoportmeccseit a hollandiai ’s-Hertogenboschban játssza, a döntőt Rotterdamban rendezik december 14-én.
A sportkarriered már szépen ívelt felfelé, amikor döntened kellett a továbbtanulásról. Miért választottad mégis az ELTE jogi karát, vállalva az ezzel járó kettős terhelést?
Sokan próbáltak lebeszélni róla, hiszen a jogász szak alapból is nagyon nehéz, az ELTE-n meg pláne. De én nem éreztem annyira megterhelőnek, hiszen mindig is szerettem tanulni, az általános iskolát és a gimnáziumot is úgy végeztem el színötössel, hogy közben sportoltam. A gimnáziumban a történelem meghatározó tantárgy volt számomra, érdekelt a jog is, így eldöntöttem, hogy jelentkezem levelező tagozatra. A sport mellett ez volt a kézenfekvő választás, és ha esetleg a sportkarrierem miatt a tanulmányok elhúzódnak, az sem jelent akkora problémát. A levelező munkarendet jelöltem meg a felvételinél. Nagyon örülök, hogy belevágtam! Már az első szemeszterben kifejezetten tetszettek bizonyos tárgyak, minden nap érdekes dolgokat tanulok, és most már nem kérdés számomra, hogy az aktív sportkarrier után is joggal szeretnék foglalkozni. Szóval a tanulás engem inkább kikapcsol. Amikor a kézilabda nem megy annyira, van pár rosszabb mérkőzés, akkor ki tud lendíteni ebből a szériából.Kevesebb időt töltesz az egyetem falai között, mint a nappalin tanuló szaktársaid. Mennyire sikerült az első két szemeszterben egyetemi élményekkel gazdagodnod?
Valóban, amikor például szombati napokon óráim lennének, akkor általában mérkőzésünk van. Amikor viszont bent vagyok az egyetemen, azt nagyon élvezem, a szaktársaim is nagyon kedvesek. Van egy csoportunk, ahol minden kérdést fel tudunk tenni, itt is mindenki segítőkész. Az ELTE elhelyezkedése is kiváló számomra, és amikor be tudok jönni órákra, akkor mindig boldogan jövök, volt olyan is a második szemeszterben, hogy római jogon megkértem a tanár urat, hogy hadd vegyek részt a nappalisok óráján, amit megengedett, így azokra is be tudtam járni.Miért ajánlanád a fiatal sportolóknak az egyetemi tanulmányokat?
Leginkább azért, hogy stabilak legyenek az életben. Az élsport nagyon jó dolog, de bármikor jöhet egy sérülés, ami megakadályozza a karrier folytatását. Nálunk, nőknél pedig még a szülés is ott van, nem tudunk addig sportolni, mint a férfiak, harminc-egynéhány évesen szinte teljesen új életet kell kezdenünk. Ha viszont tanulunk mellette, mindig ott van egy eszköz, amihez nyúlhatunk. Több csapattársam is van, akik a sport mellett elvégezték az egyetemet – ez szerintem nagyon fontos a jövőnkre nézve.Adná magát, ha sportjogászként képzelnéd el a jövődet.
Igen, sokan mondják nekem, hogy majd biztosan sportjogász leszek, de erre mindig azt mondom, hogy majd az évek során eldől, merre vezet az utam. Alapvetően előre tervező típus vagyok, már volt, amikor elterveztem, hogy majd ingatlanos jogász leszek. De ez változhat, most például új tárgyként bejött a büntetőjog, ami nagyon érdekel. Az élet eldönti majd, hogy pontosan milyen pályán fogom folytatni, de mindenképp azt fogom választani, ami a legjobban érdekel, és amit minden nap szívesen csinálnék.Tavaly az Európa-bajnokság után egy másnap reggeli vizsga miatt kellett sietve hazautaznod. Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sporttal? Mi a taktikád?
Ez változó, általában délelőtt edzünk, fél napot töltünk az edzőközpontban, ebben benne van a regeneráció, az étkezés, tehát minden, ami a sportolói életmódhoz kapcsolódik. Délutánonként szokott lenni pár órám, amikor a tanulással tudok foglalkozni. Nem mondom, hogy minden nap könnyű. Van, hogy egy nehezebb nap után hazamegyek, és leginkább csak pihennék, de van, amikor viszont belelendülök a tanulásba és órákat töltök az íróasztalomnál, nézem az előadásokat, jegyzetelek. Segít az is, amikor nagyon megfog egy téma vagy vizsgára készülök. Szeretem előre megtervezni a napjaimat, hogy amikor odaérek a vizsgaidőszakhoz, már ne érjenek meglepetések. Persze vannak olyan napok, amikor tanulhatok öt órát is, nem fog az agyam, de általában nem szokott problémám lenni ezzel.Amikor bejössz az egyetemre, mennyire tekintenek rád élsportolóként a szaktársaid?
Volt, hogy felismertek már [nevet]. Ilyenkor figyelni szoktam arra, hogy ne legyen rajtam semmi sportruházat, nem vágyom arra, hogy sokan felismerjenek, odajöjjenek hozzám. Szeretek úgy idejárni, hogy én „csak” egy egyetemista vagyok, aki bejön az órájára.Mit jelent számodra az ELTE Sport arca cím? Feltételezem, amikor bő egy éve megkezdted a tanulmányaidat, nem számítottál erre kitüntetésre.
Abszolút, fel sem merült bennem! Nagyon meglepődtem, amikor felkértek erre, de egyértelmű volt, hogy örömmel mondok rá igent. Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy rám gondolt az ELTE vezetése és megkaphattam ezt az elismerést. Plusz motivációt ad a jövőre is, hogy elismeri az egyetem a tanulást és a sportolói tevékenységemet is.Az ELTE Sport arcaként mit üzennél a hallgatótársaidnak?
Leginkább azt, hogy mindenki azt csinálja, amit szeret és ami megfogja, és ha megtetszik neki valami, akkor azt csinálja végig. Az ELTE-s közösség egy nagyon jó közeg, mindig jó ide bejönni, az egyetem más karain is vannak barátnőim, ők is nagyon szeretik. A sportban nagyon fontos a kitartás és az alázatosság, ami a tanulásban ugyanúgy kamatoztatható.
