Petrás János osztotta meg a megható történetet.

Hogyan vállalta el Wittner Mária, hogy elmondja az általad írt szöveget a Neveket akarok hallani című, korszakalkotó számotokban?
Édesapám 1956-ban részt vett a forradalomban, mentőként. Élelmet is szállítottak a Corvin közbe, a Széna térre, onnan meg vitték a sebesülteket, halottakat. A végén már 32 lyuk volt a mentőautójukon, s persze elérte őt is a kádári megtorlás. Amikor már lehetett, rengeteget beszélt nekem 56-ról, ez az örökség íratta meg velem ezt a dalt. Megkerestem Wittner Máriát, hogy felmondaná-e a dal verses betétjét, s ő, aki a leghitelesebb, megtette ezt nekünk és a közönségünknek. A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy 2006-ban, közvetlenül miután meghalt az édesapám, Wittner Máriával egymást követtük a gödöllői Pelikán rádióban. Ott hallotta tőlem, hogy mi történt és megemlékezett apámról a műsorban, majd, ahogy mondta, a gyermekévé fogadott. Ezután szoros kapcsolatban maradtunk, fantasztikus közös történeteket őrzök vele, a családi kötődésekről, karácsonyi beszélgetésekről. Még a legkisebb gyermekemet is meglátogatta Zalakoroson, az 56-os emlékműnél. Három éve, a halála előtti utolsó estén ott voltam nála a Honvéd Kórházban, s a Fradi-könyvből felolvasott vidám történetekkel próbáltam feledtetni a szenvedéseit.

forrás és teljes interjú: pestisracok.hu