Tamási Zsoltot kérdezték Varga Barnabásról.
A magyar futball tanulságos története a múlt héten szombaton a 31. életévét betöltő Varga Barnabás esete. A Ferencváros válogatott csatárának berobbanásához is sok köze van Tamási Zsoltnak.
„Gyirmóton szakmai igazgatóként dolgoztam, az NBII-ben szerepeltünk, amikor a menedzsere, Paunoch Péter megkeresett: nézzem meg őt az osztrák második ligában, a Lafnitz színeiben. Kimentem egy meccsre, de a színvonal nem volt magas, voltaképpen mindenhonnan Barni fejére ívelték a labdát. Azt láttam, hogy a levegőben átlagon felüli, de a kombinációs készségéről nem sok derült ki – a csapata nem futballozott. Hezitáltunk, majd megnéztem még egyszer, és azt gondoltam, tud nekünk segíteni a másodosztályban. Nem volt ebben egyetértés klubon belül, de megvettük, fizettünk érte, és volt emiatt nyomás rajtam: pénzt adtunk érte, jónak kell lennie! 2020 telén érkezett, a második meccsén gólt szerzett, de jött a vírus, megállt a bajnokság, Barni válla ráadásul megsérült. Az első teljes idénye a második vonalban már jól sikerült, tizenkét gólt szerzett, feljutottunk az élvonalba. A közösség gyorsan befogadta, a társak látták, milyen jó játékos. Most könnyű lenne azt mondani, láttam, hogy válogatott center, gólkirály és a Gyirmót történetének legjobb üzlete lesz – csak ez nem lenne igaz. Azért kardoskodtam a szerződtetéséért, mert úgy láttam, igazi, jó csatár, az NBII-ben biztosan segíteni tud nekünk. Amikor tizenhárom gólt szerzett az NBI-ben, de kiestünk, világos volt, nem tudjuk megtartani. Számára jó lépés volt Paksra menni, az a futball feküdt neki, huszonhat gólt szerzett abban az idényben, de bevallom, féltettem a Ferencvárostól. Az más szint, nagy elvárásokkal, de ott is megállja a helyét, a nemzeti csapatnak is erőssége, szóval, örülök, hogy kimentem miatta arra a két osztrák másodosztályú meccsre.”
