Az On the grass vendége volt Robbie Keane korábbi segítője, szóba került a Fradinál eltöltött időszaka is.

A Stoke öt év után elbocsájtott, majd Robbie Keane, akivel 18-19 éves korom óta együtt fociztam az ír válogatottban, felhívott és azt mondta: „Elvállaltam egy munkát, nincs kedved velem tartani? Izraelben van.”. Beszéltem a nejemmel, a családdal, azt mondták, „Miért ne?”. És talán a legnagyszerűbb dolog volt, amibe belevágtam. Megismerni egy más kultúrát Izraelben, mégha európai is. Nem tudtam sokat a klubról, de nagyon meggyőző volt a kanadai tulaj. A vezérigazgató angol volt, a sportigazgató is. Az edzőközpontban mindenki tudott angolul, az első pillanattól éreztem, hogy jó döntést hoztam. A professzionalizmus, ahogy a klubot vezetik, a létesítmények és maga a futball is remek volt. Az egyik legnagyobb élmény volt odaszerződni. Amikor kitört a háború, el kellett jönnünk, majd visszamentünk és kitöltöttük a szezont, a játékosok és a stáb iránti lojalitásból. Aztán fél évig munka nélkül voltam, majd jött a magyarországi lehetőség. Teljesen más helyzet volt, egy nagy, ismert klubról beszélünk. Nagyon nehéz helyzet volt, néhány játékos professzionalizmusa a teljes ellentéte volt a mi filozófiánknak, annak, ahogy mi dolgozni akartunk. Nagyon nehéz volt rávenni őket, hogy elfogadják a módszereinket. Nyelvi akadályok is voltak egyes dél-amerikai játékosokkal, úgyhogy egész más volt, mint Tel-Avivban, de szerencsére sikeresen tudtuk zárni a szezont, megnyertük a bajnokságot ott is. Két egészen más külföldi tapasztalat, de nem tudom eléggé javasolni az embereknek, hogy vágjanak bele és tapasztalják meg más országok kultúráját.

– Rory Delap