Egy salzburgitól jött a megoldás.

Ha nem maradt volna le a meccsről mintegy 600 Fradi szurkoló, tökéletes lett volna a csütörtök. Nyertünk, majd az osztrákok magyarázatcunamijáról a híres Strauss-keringő jutott eszünkbe: „Mesél a bécsi erdő”.

Volt itt minden, mint a búcsúban: „A szurkolók a hibásak”, utána hirtelen kiderült, hogy „igazából a magyarok döntöttek így”. A végén pedig megérkezett személyes kedvencem: „a mozdonyvezető elmenekült”. Persze. A vasút olyan műfaj, ahol a mozdonyvezető délben egy pohár Almdudler, egy wiener schnitzel meg néhány Mozart kugeln után úgy dönt: „ma nem viszek senkit, pláne nem a Fradi-szurkolókat”.

Azok, akik ebben a helyzetben is a fradistákat szidalmazták, igazán benézhettek volna a másnapi hokimeccsre: a vendégszektor mellett szépen, vegyesen ültek hazaiak és fradisták, nulla balhé, nulla probléma, cserébe 100% szurkolás. A helyiek láthatóan élvezték, hogy végre nem a tapsrudak diktálnak, hanem igazi torokból jön a hang.

Persze, ahogy írtuk, Salzburgban se mindenki térdel az energiaital előtt. A Red Bull szépen elintézte, hogy a Casino Salzburg hagyományai menjenek a levesbe – a „műcsapat” fanjaival az ottlétünk alatt csak a meccsen találkoztunk. A kirakat csillog, de mögötte a régi címerek tűnnek fel a matricákon – melléjük persze került pár fradista is, hogy ne legyenek egyedül.

A kommenteket olvasgatva maguk az osztrákok nagy része sem nagyon vette be a hivatalos történetet, mármint egyiket sem a sok közül. A legolvasottabb helyi lap kommentszekciójában jött a megoldás, ami annyira egyszerű, mint amennyire találó: „A Red Bull intézte el, hogy ne jöhessen át a vonat, mert ciki lett volna, hogy több vendégszurkoló van, mint hazai. Így is majdnem így volt”.

Valóban, a vendégszektoron kívül a stadion oldalsó részén is rengeteg fradista volt, és a meccs nagy részében főleg minket lehetett hallani. Képzeljük el, mi lett volna, ha a mozdonyvezető nincs „szabadságon”…