Leo azt is szereti ezekben a meccsekben, hogy a régi ismerősökkel is találkozhat.
– Örülök, hogy pályára léphettem az öregfiúkban, jó a régi ismerősökkel ilyenkor találkozni, bár a műfű nem a legjobb a testemnek – jegyezte meg nevetve Leandro. – Még most is érzem a térdemet és az Achillesemet, de jó volt játszani és mozogni. Azt hittem, már lejárt a sportorvosim, és be kell mennem megújítani, de végül mondták, hogy a születésnapomig, vagyis márciusig még jó, úgyhogy addig, amikor csak tudok, jövök és játszani fogok.
Korábbi kiválóságunk elmondta, mivel a mai napig a labdarúgás szerelmese, hiányzik neki, hogy ott legyen a pályán hétről hétre.
– Nyilvánvalóan hiányzik a foci, hiányzik, hogy pályán legyek és játszhassak. Edzéseken néha szükség van rá, hogy beszálljunk egy-egy feladatra, és ez azért még mindig jobb érzés, mint egyedül elmenni futni. Jó érzés, hogy ilyen játék jellegű feladatoknál van esély beszállni. Én mindig is nagyon szerettem focizni, így élek ezekkel a lehetőségekkel.
Az FTC-vel négy magyar bajnoki aranyérmet nyert korábbi középpályásunk arról is beszélt, mivel tölti idejét a válogatott időszakban.
– Ilyenkor mi is kicsit szabadabbak vagyunk, általában elmegyek horgászni két napra, utána a többi nap a családé. Velük vagy elutazunk valamerre, vagy itthon csinálunk közös programot. Most például a húgom van nálunk látógatóban, Brazíliából jött, így ez adja a fő elfoglaltságot.
Leandro arra a kérdésre is válaszolt, hogy gyakrabban is láthatjuk-e a pályán az öregfiúkban.
– Remélem nem lesz semmilyen sérülésem, mert ilyenkor az a legnehezebb, ha az ember nem mozog annyit minden nap, olyan rendszerességgel, mint korábban. Sajnos nem tudok minden héten jönni, de amikor van lehetőség, akkor ott leszek, és próbálok többeket is magammal hozni, hogy még erősebb legyen a csapat.
