Sünivel beszélgettünk a mai sajtónyilvános edzőmeccs után, aki egy örömhírt is elmondott.

Teljesítményben nyilván eddig is világsztárok voltatok, de most már a körítés is kezd ehhez felzárkózni, ahogy látjuk a készülődést a közelgő Szuperkupára.
Már tavaly is nagyon nagyot léptünk előre az előző évekhez képest, de most ez egy kicsit azért megint más, mert itt a világ két legjobb csapata találkozik, nyilván mindenki kíváncsi a mérkőzésre és az uszodának meg limitált a befogadóképessége. Gondolkodtunk azon, hogy a Duna Arénába vigyük, de olyan költségvetés kiesés lett volna, ami nem fért bele, egyébként is szeretjük a Komjádit, szeretünk itt játszani, meg egy kicsit a klubvízilabda szentélye is, úgyhogy én örülök, hogy itt lesz. Nyilván örültem volna annak is, ha több néző jöhetne, de jó lesz ez így is, nyerjünk, és én boldog leszek.

Egy ilyen eseménynek azért az is rangot ad, hogy nem juthat be rá mindenki.
Ez tény és való, amikor én például Barcelonában be akartam menni egy focimeccsre, már nem volt jegy, nagyon sok bérletesük is van. Nem gondolom kiváltságnak, de valahol meg mégis az, ha ezt a mérkőzést élőben tudja megnézni valaki a helyszínen, érdekes lesz, annak, aki itt lesz, felemelő érzés lesz szerintem, az eredménytől függetlenül, de nyilván a magyar emberek szeretnék, hogy a Ferencváros nyerjen.

Milyen tapasztalatokat szereztetek Amerikában? Azért ez egy egészen speciális túra volt, részben bemutató jellegű is, mint ahogy a Harlem Globetrotters járja a világot. Mondtad, hogy azért annyi érdeklődő nem volt, mint amennyit szerettetek volna, de mégis egy különleges esemény volt, és azért amikor egy egyetemre megy az ember oktatni, az meg megint egy más szint.
Az amerikai túrának a hasznát még nem is tudjuk, hogy látjuk-e. Az egy nagy kérdés, hogy fogjuk-e látni. Talán én mondtam, hogy a nyugati part egy kicsit érdekesebb lehet ebből a szempontból hosszútávon. Egy biztos, azt ki lehet jelenteni, hogy New Yorkba elvittük a vízilabdát, a Ferencváros és a Pro Recco. És ez egy nagy dolog, mert tényleg olyan emberek is megismerték, akik eddig talán azt sem tudták, hogy mi az a vízilabda. Ez adott egy érdekességet az egésznek. A New York-i túra hasznos volt, keményen dolgoztunk alatta, persze valamennyi időt próbáltuk a játékosoknak is adni, hogy jól érezzék magukat, ritkán jut el az ember New Yorkba, de elsősorban a munkán volt a hangsúly. És a Reccót is valamennyire megismertük, de ez kicsit visszás is, hiszen a Recco is megismert minket testközelből. Tudjuk, hogy mit képviselünk, de azért más, ha egymás ellen gyakorol a két csapat. Nyilván mindenki el is dugott pár dolgot, amit elő szeretne majd venni a Szuperkupán. Ez is egy érdekessége lesz a mérkőzésnek, hogy ki tudta jobban elrejteni azt, amije van, és ki tudta addig jobban begyakorolni azt, amire szükség van a győzelemhez.

Mutatta is, hogy a két csapat milyen rivalizálásban van, hogy „csak” barátságos meccsek voltak – bár ugye a vízilabdában ez nehéz, mert ha nagyon barátságos vagy, akkor nem jössz föl a víz alól… -, de azért akadtak kisebb konfliktusok is.
Ez teljesen normális. A világ legjobb játékosai játszanak egymás ellen, akik a válogatott meccseken is szereznek egymással szemben sérelmeket, és valahol ez ki fog jönni, és egy edzőmeccsen, egy ilyen félhivatalos meccsen, ha valahogy megnyílik a tér rá, és a játékosok is úgy érzik, hogy valamit lehet, akkor lesz valami, de nyilván próbáltuk visszafogni ezeket, mert az volt a cél, hogy azért még a végén is legyen értelme a közös edzőtáborozásnak. Külön öröm, hogy két ilyen csapat előre tudja vinni a vízilabdát a játékosok minőségének tekintetében és abban is, amit beletesz a vízilabda promózásával kapcsolatban. Az, hogy papíron kiemelkedik ez a két csapat a világon, az teljesen normális. Ez így van más sportágaknál is, és régen is így volt a vízilabdában. Volt, hogy két vagy három csapat dominált évekig, csak azt már szeretik elfelejteni az emberek. De összességében szerintem jót tesz a vízilabdának, hogy ez van. Az már egy más kérdés, hogy hosszútávon mit profitál belőle a sportág.

Ugye a Pro Recco egy megújuláson van túl. Elképesztő pénzt fektettek most abba, hogy hogy újra ők üljenek a trónra. A benyomások alapján, meg most így várva a Szuperkupa döntőt, milyen csapatnak látod most ezt a Reccót?
Világsztárokkal erősítettek, nyolc vagy kilenc játékost igazoltak, van közte négy világsztár, aki bárhol tudna játszani a világon. Most a világ másik legjobb csapatában játszanak. Mi nagyon elégedettek vagyunk a mi légiósainkkal, nem gondolunk rájuk, hogy őket hoznánk épp ide, de tisztában kell lenni azzal, hogy körülbelül egy színvonalon lévő játékosokról beszélünk. Nagyon jól erősítettek, láthatóan éhesek is a sikerre. Ez szerintem egy fontos tényező, az utolsó BL-győzelmünknél, amit az ellenfél edzője mondott, hogy mi voltunk éhesebbek a sikerre, ez remélem nem lesz igaz rájuk, tehát nem a Recco lesz az éhesebb, de annál a Reccónál, mint amit megvertünk a BL-döntőben, biztos, hogy éhesebbek lesznek. Biztos, hogy egy nagyon nagy csata lesz, nagyon akarnak nyerni, és meg akarják majd mutatni, hogy nem véletlenül tripláztak tavaly, ugye amelyik sorozatban elindultak, azt meg is nyerték, mint mi is.

A hétvégén volt a Magyar Kupa négyesdöntője, amit végül egy nagyon izgalmas meccsen sikerült behúzni a Honvéd ellen. Mindig elmondjuk, hogy a legnehezebbek ezek az elvárt győzelmek. A lelátóról nézve az volt érdekes, hogy egy nagy izgalom volt az egész, a lelátón, játékosokon, stábon, te viszont meg tudtad őrizni a nyugalmadat, legalábbis kívülről úgy látszott. Utána mondtad is, hogy neked azért ezt meg kellett tenni, mert a játékosokat kizökkentették a komfortzónájukból. Miért kellett nekik kilépni, vagy mivel kényszerített ki a Honvéd vagy más tényező ezt, illetve te hogy tudod ilyenkor megőrizni ezt a nyugalmat, sugározni azt, hogy minden a tervek szerint megy?
Egyrészt felkészültem arra, hogy milyen jellegű mérkőzés lehet. Ezt az elődöntő után is egyből mondtam, hogy teljesen más lesz, mert tudom, hogy az ellenfél karakterében, az ellenfél edzőjében mi van benne. A csapatot is felkészítettem délelőtt, hogy körülbelül ez lehet. Ezért végig nyugodt voltam, mert tudtam, hogy ebben a mederben fog menni a meccs. Hogy a komfortzónájukból kihozták a játékosokat, ott arra gondoltam, hogy nem tudtak úgy dominálni, ahogy szoktak, és ez egy picit megzavarhatja őket. Összességében meg nagyon büszke vagyok rájuk, mert így is megőrizték a hidegvérüket a végéig, nem borultak el, és végül is az, hogy hány góllal nyertünk, az teljesen mindegy. Azért vezettünk már négy góllal is és a harmadik negyedben már úgy nézett ki, hogy eldől a mérkőzés, meg is tudtuk őrizni az előnyünket, úgyhogy ebből a szempontból nézve meg hogy hárommal, nyolccal vagy tízzel nyerünk, az teljesen mindegy. A végén, fél év, egy év múlva senki nem fog rá emlékezni, csak arra, hogy kupagyőztes lett a Ferencváros. Én a játékosokra emiatt büszke vagyok, de tudtam, hogy egy nehéz mérkőzés lesz. Lehetett volna simább, lehetett volna könnyebb, de minden arra terelődött, hogy a Honvéd tudja irányítani, kontrollálni ezt kívülről, még ha látszólag ez így is tűnt, azért belül mégis mi tudtuk uralni a mérkőzést és ez a legfontosabb.

És azért történt itt egy olyan dolog is, hogy meggyűrűzték a csapat egy részét. Ez egy egészen speciális dolog, hogy gyémántgyűrűvel ismerik el hogy itt vannak olyanok, akik három BL-t nyertek, ami azért is nagy szó, mert a Fradi most már 126 éves története sok mindent tud, de három BL-t, azt csak a vízilabda és csak ez a csapat nyert. Többet nyert összesen, mint az összes többi szakosztály együtt. Azért ez egy fantasztikus teljesítményt.
Igen, ez nyilván a mi részünk és erre nagyon büszkék vagyunk. Azt pedig mindig el szoktuk mondani, hogy mennyire szerencsések vagyunk és mennyire hálásak vagyunk az egész klubnak, a Ferencvárosnak, a vezetésnek, és ezek nem begyakorolt szövegek, hanem ez így van, mert azok a vezetők, akik ezt kitalálják, hogy így jutalmazzák meg a játékosokat, azt gondolom, hogy a legjobb vezetők. Mindig megkapunk tőlük minden támogatást, ezért is alapvetően hálásak vagyunk, de hogy nem felejtik el azokat a sikereket, amiket már elértünk, akkor pluszban is köszönetet kell mondanunk. Egy csodálatos dolognak gondolom az egészet és megtiszteltetésnek, hogy így gondolnak ránk a klubnál. Ennek örülünk, köszönjük szépen, és amit én szoktam mondani, mindig a sikerekkel próbáljuk meghálálni ezt a szeretetet, ezt a támogatást. Bízom benne, hogy a Recco ellen is meglesz rá a lehetőségünk és meg tudjuk nyerni majd a Szuperkupát.

Rengeteg fantasztikus játékos volt a magyar vízilabdázás történetében, de egy olyan srác most már a csúcstartó a hazai kupagyőzelmekben, mint Szili, akinek a pályafutását szinte végigkísérted. Ez milyen érzés, mit gondolsz erről?
Úgy gondolok erre, hogy Szili valamilyen szinten annak is a megtestesítője, amiről sokat beszélünk a Ferencváros utánpótlás nevelése kapcsán, meg a Ferencváros gondolkodásmódjáról. Tény és való, hogy nem a Ferencvárosban nevelkedett, nagyon sokat köszönhetünk ezért azoknak a nevelőkluboknak, mint amilyen a KSI is, vagy akár a szülővárosának is, Ceglédnek, ahol felnőtt. Minket pedig azért képvisel, mert tulajdonképpen 19 éves korától itt játszik, talán mondhatjuk azt, hogy csak egy tehetség volt, és nem volt igazi vízilabdás, de lépésről lépésre haladt előre, és ezért mi büszkék vagyunk arra, hogy ki is tartottunk mellette, ő is kitartott mellettünk. Emellett volt ráadásul egy nem kicsi, hanem egy elég komoly sérülése a nyakával, amiben a klub is tudta őt támogatni. Örülünk annak, hogy velünk van, büszkék vagyunk rá, hogy itt nyerte a kilencből a nyolc kupát. És valahol azt is mutatja, hogy az utánpótlásból 18 éves koruk után kilépve a játékosoknak szükségük van egy olyan közegre, ahol tovább tudnak fejlődni. Valahol ez is a nevelésnek a része. Az már egy másik kérdés, hogy nem gyerekekről van szó, hanem fiatal tehetségekről, akik egyszer vagy nagy játékosok lesznek, vagy eltűnnek. Örülök, hogy Szilárdból egy ilyen nagy játékos lett és rekordtartó, ehhez gratulálok is neki, és köszönöm is neki, hogy játékosként, csapatkapitányként is nyertünk együtt, utána meg másodedzőjeként és edzőjeként is részese lehettem ennek a rekorddöntésnek.

A Barceloneta elleni edzőmeccs után vagyunk és láttuk, hogy Soma is tudott már valamennyit védeni. Azt tudjuk, hogy hosszú az ő útja a csípősérüléssel, de ez akkor azt is mutatja, hogy jó ütemben halad a rehabilitációja?
Én annyit mondhatok, hogy Soma már lesz a Szuperkupán. Úgy is építettük fel ezt az időszakot nála, hogy ezen a meccsen ott legyen. A Magyar Kupában nyilván nem akartunk kockáztatni, nem azért, mert azt gondoltuk, hogy nélküle is tudunk nyerni. Ha nélküle kellene nekimennünk a Reccónak, akkor nélküle mennénk neki, de nyilván Soma a világ legjobb kapusa, úgyhogy bízunk benne, hogy azt a támogatást meg tudja adni a csapatnak, amivel nyerni tudunk.

A Barceloneta elleni meccsre visszatérve, azért ez is egy rang, hogy lényegében a világ egyik legjobb csapatával tudunk készülni a Szuperkupára. Nyilván az eredmény másodlagos, de akár ez, akár a kupadöntő az hogyan tudta szolgálni a Recco elleni meccsre való felkészülést?
A mögöttünk hagyott időszaknak minden felkészülési fázisa fontos volt, amit más-más csapatokkal együtt végeztünk, a Reccót is ide veszem, a Jadran Splitet is, mert a horvátok elleni kétkapuk felkészítettek minket a Magyar Kupára. A Magyar Kupát pedig azért veszem ide, mert azt a mentális állapotot nehéz előidézni, ami komoly stresszhelyzetet okoz, egy kupáról dönthet. Az is jól szolgálta a célunkat és a mostani Barceloneta elleni gyakorlás is, hiszen a világ egyik leggyorsabb és legjobb csapatáról beszélünk, nagyon jó mérkőzéseket játszottunk. Pedig az utolsó nem sikerült jól, de ez sem feltétlen probléma, mert a játékosoknak adhat egy olyan motivációt, amivel úgy mennek majd a Recco ellen, hogy megmutassák maguknak, akár nekem, akár mindenkinek, hogy néha vannak ilyen kisiklások, de azok nem tartanak sokáig. És azt gondolom, ez az egyik legfontosabb. Az utolsó negyed előtt azt kértem tőlük, hogy csak egy dologgal foglalkozzanak, próbáljuk megnyerni az utolsó negyedet, de játszunk csapatként, mert az első két negyedben nem feltétlen azt az arcunkat mutattuk, és ha nem azt mutatjuk, akkor nagyon nagy különbségek vannak. Úgyhogy örülök, hogy a végére ezen változtattunk. Az eredmény nem sikerült annyira jól ezen a napon, viszont a mögöttünk hagyott három nap az meg nagyon is jól sikerült.