Simi azért dolgozik minden nap hokisainknál, hogy ebből valamennyit visszaadjon.

– Ha visszagondolsz a Fradiban töltött pályafutásodra, mi az a pillanat, ami elsőre beugrik? Egy nagy gól, egy öltözői sztori, vagy inkább egy olyan élmény, amire nem is gondolnánk?
– Ami beugrik elsőre, az a hetedik meccsen megszerzett győztes gólom a BJA ellen a 2022/23-as szezonban, az mindig emlékezetes marad. Rettenetesen nehéz párharc volt, egyik csapat sem remekelt a saját hazai pályáján, de ha mondanom kéne egy olyat is, ami nem ennyire egyértelmű, az a 2018/19-es évad eleje, amikor Foci lett a vezetőedző, akkor nagyon hirtelen lettünk kvázi egy igazán profi csapat, fantasztikus volt az öltöző, remek karakterekkel és játékosokkal, ott már az elején lehetett érezni, hogy akár nagy dolgokat is elérhetünk.

– Játékosként volt-e olyan erősséged, amire a mai napig büszke lehetsz?
– Ami igazán komfortos volt, az csatárként a védekező munkám, talán az jött a legkönnyebben. Kicsit sajnáltam, hogy a kézügyességemet nem tudtam annyira kamatoztatni, amennyire szerettem volna, így maradt a hazafele munka a védekező harmadban. Edzőként még nem tudok hasonló példát említeni, hiszen ez a második évem, ez még várat magára.

– Örülök, hogy említed az edzői oldalát is a karrierednek, mennyire volt nehéz átállni arra, hogy már nem éles helyzetben vagy a jégen, hanem ”csak” edzéseken instruálod a brigádot, nem hiányzik a meccshelyzet?
– Ezt az elmúlt két évben rengetegen kérdezték, és mindig ugyanaz a válaszom: nem. A tavalyi évadban maximum 2-3 olyan mérkőzésnél éreztem azt, hogy nagyon jó lenne most bemenni, és felszántani a jeget, de így, hogy a felnőtt csapatnál maradhattam, és napi szinten ugyanúgy elvégezhetem a munkát, ez így eloltja a szomjam!

– Ha előre ugrunk tíz évet, milyen nyomot szeretnél hagyni a Fradi hoki történelmében?
– Én annyi mindent kaptam a Ferencvárostól, emlékek, sikerek, megannyi élmény, minden nap, amikor belépek a jégcsarnokba, én törleszteni szeretném mindezt a sok jót.

– Mihez kezdtél volna, ha nem a jégkorongot választod karrierként?
– Egészen biztos, hogy valami felelősség mentes munkám lett volna, életművész, ha úgy tetszik. Blake Bortles-t idézve: Benzinkúton dolgoznék, és egész nap lógatnám a lábamat.

A teljes interjú: Fradi.hu