A szép szabadrúgásgólt szerző játékosunkat kérdezték az ETO elleni győzelem után.
Jonathan Levi
Mint szabadrúgást elvégzőknek, vannak olyan heteim, amikor jobban érzem, meg van, amikor rosszabbul, és ezen a héten a kapusokkal sokat edzettem, és nagyon-nagyon jól ment, őszintén szólva. Úgyhogy volt egy jó érzésem, gyorsan döntöttem, voltak még, akik el akarták végezni a szabadrúgást, de gyors voltam, és mondtam, hogy nem-nem-nem, ma ez az enyém, jól ment, úgyhogy örülök neki. Őszintén, magamtól egy ideje már nem láttam ilyet, de volt, hogy jó gólokat szereztünk szabadrúgásból az elmúlt időszakban is, akár a selejtezőkben a nemzetközi porondon, mint például Alex, úgyhogy mindenképpen tisztelettudónak kell lennem, szóval nem olyan rég volt, hogy élőben láttam hasonló szabadrúgás gólt, mint az enyém. Más a Fradiban, sokkal másabb, mint ahogy megszoktam korábban, a Puskásnál is megvolt a bizalom, sokat játszattam, de őszintén szólva, lehet, hogy nem volt olyan nagy, hogy mondjam, a konkurencia. Itt sokkal jobb játékosok vannak, minden edzésen, meccsen meg kell dolgozni a lehetőségért, és lehet, hogy a Puskásban egy kicsit szerencsém is volt, hogy többet tudtam játszani, még akkor is, ha nem voltam minden meccsen a legjobb. Itt pedig „megbüntetnek”, ha nem játszol jól folyamatosan, és ez az, amit tapasztaltam, mert volt néhány rosszabb teljesítményem is a szezon elején. Megpróbálok alázatos maradni, keményen dolgozni. Örülök, hogy megkaptam a bizalmat, és dolgozok tovább keményen, és akkor újra játszhatok majd a kezdőben. Nehéz, de izgalmas is. Mint focista, fejlődni akarsz, és ez az a környezet, amiben lenni akarok. Érezni akarod a rivalizálást a játékosok között, de ugyanakkor a csapat is nagyon jó, mindenki élvezi a közösen eltöltött időt, még ha néhány játékos ugyanazon a poszton játszik is. Szeretek a játékosok közelében lenni, és megpróbálok alázatos maradni és keményen dolgozni, most ez meghozta a gyümölcsét, örülök neki és folytatom a munkát.
