Schuster Lóránt arról is mesélt, hogy neki is menekülnie kellett anno a Népstadionnál a rendőrök elől.

– A zenekar számos ikonikus koncertje közül néhány futballarénához kötődik: 1973-ban a diósgyőri pályán játszott a P. Mobil a „magyar Woodstockon”, 1994-ben pedig a korábbi Üllői úti stadionban tartotta meg visszatérő koncertjét.
– Miskolcon kőkorszakiak voltak a technikai körülmények, s mivel a gyepre nem engedtek senkit, a közönség egy része legalább száz méterre ült a színpadtól. Mégis emlékezetes maradt a fesztivál, mert ez volt az első ilyen jellegű rockrendezvény Magyarországon. A Fradi-pályára nemcsak a saját profi cuccunkat vittük el, Bécsből hozzácsaptunk plusz 80 ezer wattot. Másfél évig dolgoztam, hogy minden a helyén legyen. Egyébként nem volt véletlen a helyszínválasztás, mert bátran kijelenthető, hogy a P. Mobil-tábor jelentős része fradista. Valahol egyszer le is írták, hogy a P. Mobil a rockzene Ferencvárosa. Visszatérve arra a kérdésre, tudtam-e kamatoztatni a futótudásomat, nos, épp egy Fradi–Dózsa után vettem jó hasznát.

– Mi történt?
– A Fradi-drukkerek a meccs után nem hagyták el a Népstadiont, mire ránk rontottak a rohamrendőrök. Az öcsémmel és néhány barátunkkal igyekeztünk kimenekülni a frontvonalból, de ez nem volt egyszerű, mert a Thököly úton lovas rendőrök támadtak. Végül egy alacsonyan lévő erkélyre kapaszkodtunk fel. Rendőri zaklatásból a zenekarnak is bőségesen kijutott, nekem megvannak a rólunk írt besúgói jelentések. Az egyikben az olvasható, hogy felkérték a Fővárosi Művelődési Házba beépített fedett ügynököt, telepítsen mikrofonokat az öltözőbe, és rögzítse, mi hangzik el a koncert előtt és után. Az indoklásban az szerepelt, hogy „a P. Mobil együttes és közönsége ellenséges a rendszerrel”. No, ez igaz volt!

A teljes interjú: NSO