Süni értékelte az amerikai „edzőtábort”, ahol a Pro Reccóval együtt népszerűsítettük a vízilabdát.
Nyéki Balázs
Nagyon hasznos volt ez a túra, méghozzá rengeteg szempontot figyelembe véve. Megvoltak azok az edzőmeccsek, amikre szükségünk volt, hogy visszarázódjunk a játékba. Felhozó mérkőzéseket is játszottuk, ezekre már csak a felszabadult játék, az önbizalomszerzés miatt is szükség volt, nem beszélve egy-egy taktikai elem gyakorlásáról, s mindemellett tudtunk azért magunkban is edzeni, nem is keveset. A Pro Reccóval öt mérkőzést játszottunk, öt edzőmeccset. Ezek közül kettő volt hivatalos – az ismert eredményekkel. Annyit kell tudni ezekről, hogy amikor ennyi ideig össze van zárva két csapat, és játszik öt mérkőzést egymással, kialakulnak kemény párharcok, feszültségek, és ez tulajdonképpen már a második-harmadik mérkőzésnél élesebben kezdett megjelenni. Ugye a negyedik meccsen volt ennek kicsúcsosodása, ez volt az első hivatalos mérkőzés. Ettől kezdve mindkét edző igyekezett lenyugtatni a játékosait, hogy ne alakuljon ki nagyobb verekedés. Elmondtuk, hogy a legfontosabb most az, hogy mindenki a vízilabdával foglalkozzon. Ami a kétkapuk eredményeit illeti, két, közel egyforma képességű csapat játszott egymással és ilyenkor ezt az eredményjelző is mindig megmutatja. Az első kétkaput elég simán megnyertük, a másodikban viszonylag simán kikaptunk, a harmadikban megint nyerni tudtunk, a negyedik volt az ötméterespárbajban megnyert mérkőzés. Talán utólag el lehet mondani: én azt kértem a játékosoktól, hogy három negyedig nagyon éles meccset játsszunk, csak utána vegyük figyelembe azt, hogy van egyfajta igény a show jellegre is, talán még azt is beleértve, hogy az izgalmak esetleg egy ötméterespárbajban csúcsosodjanak ki. És az a három negyed teljesen rendben volt, végig kontrolláltuk a játékot, és jól is játszottunk, annak ellenére, hogy egy brutalitás miatti büntetést is ki kellett bírni. Ezzel elégedett voltam. Az ötödik meccsen már láthatóan fáradtak voltak mindkét csapat játékosai, sok volt a hiba, még védekezésben is. Végül kikaptunk egy góllal, de ez bőven belefér egy ilyen felkészülésbe. Összegezve: nagyon hasznos volt ez az út. Meg kell őszintén mondani, hogy a promóciós jellegű célját talán nem annyira érte el, mint ahogy mindenki szerette volna, de hát nem a keleti helyszín a legideálisabb Amerikában a vízilabda népszerűsítésére. Ezen gondolkoznak most a szervezők is, mert szeretnék, hogyha a jövőben is jönnénk még. Majd meglátjuk, hogy alakul, de valószínűleg a nyugati part az, amelyiknél nagyobb a sportág iránti érdeklődés. Jó keretek között csinálták meg az első hivatalos meccsünket, jó volt a hangulat is, de nem New York a vízilabda otthona, és kijelenthetjük, hogy valószínűleg nem is lesz az. Köszönjük a Pro Reccónak a meghívást, az amerikaiaknak a szervezést, a házigazda szerep betöltését, a saját klubunknak is a felkészülésünk támogatását. Elég feszes, sűrű programunk volt, ebből is sok tapasztalatot gyűjtöttünk, tudjuk, hogy a jövőben bizonyos dolgokat hogy kell majd csinálni.
Bővebben: VLV
