A Fradi II – az MLSZ által 3 meccsre elmeszelt… – vezetőedzőjével, Korolovszky Gáborral beszélgettek karrierjéről.

1996 tavaszán megkereste az MTK Budapest csapata, amelynek akkoriban lett az új vezetője Várszegi Gábor, aki fokozatosan kezdte felépíteni a csapatot, így szerettek volna tehetségesnek vélt fiatalokat is szerződtetni. Több hosszas telefonbeszélgetés után Gábor úgy döntött, hogy nem megy át az MTK-hoz, bízott benne, hogy neki a Ferencvárosnál van a jövője. 1996 nyarán, az 1996/1997-es idény elején újra megkereste őt az MTK, ezennel már Garami József vezetőedző megbízásából, aki új ajánlattal kecsegtette: ekkor már a felnőtt csapatba vitték volna az akkor 17 éves játékost. „17 éves voltam, nem volt már akkor apukám, menedzserem se. Nem az volt, ami manapság, hogy tizenéveseknek menedzsere van. Akkor még nem volt semmi sehol. Hazamentem és anyukámmal beszélgettem, és azt mondtuk, hogy nem csinálunk ezzel kapcsolatban semmit. Úgy éreztem, az a korrekt, hogy elmondom a Ferencvárosnak a megkeresést. A Fradi akkor úgy döntött, hogy nem ad nekem szerződést a felnőtt csapatnál. Az egy nagyon komoly, európai szintű csapat volt. Telek Andris volt a középhátvéd, én azt a posztot játszottam. Abban a pillanatban azt lehetett érezni, hogy Manci ott fog megöregedni a Ferencvárosban, soha nem fog ott játszani senki az ő helyén, úgyhogy 1996 nyarán így igazoltam el a Ferencvárosból” – mondta Gábor.

Az 1997/1998-as idényben, az MTK színeiben pályára léphetett Bajnokok Ligája-selejtezőben is a Pyunik Jerevan ellen. Mivel ekkoriban még érnie kellett, így az őszi szezonra kölcsönben a III. Kerületi TVE csapatához került, de az idény végén már újfent az MTK játékosa volt. 1998. március 21-én azonban már nem Garami József volt az MTK edzője, hanem Egervári Sándor, aki nem számított a későbbiekben Gáborra, így kölcsönben az 1998/1999-es idényre a BKV Előre csapatához került. A BKV Előre edzője a BVSC korábbi trénere, Dajka László volt, aki jól ismerte Korolovszky képességeit, hiszen egy évvel korábban a magyar kupa döntőjében (amit a BVSC akkor elvesztett) testközelből láthatta. „Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Nagyon komoly kémia volt köztünk már az első napoktól kezdődően. Dajka mondta, hogy ne menjek el a szezon végén, jussunk fel az NBIII-ból az NBII-be, de mondtam, hogy én szeretnék játszani az NBI-ben, az NBII-ben vagy ne adj Isten külföldön. Erre azt mondta, hogy várjak. Ha külföldön akarok játszani, ne menjek sehova, van ismeretsége.” – meséli Gábor.

Az ismeretség, amit Dajka László említett Gábornak, onnan eredt, hogy Dajka korábban 1988 és 1990 között volt a spanyol UD Las Palmas játékosa, és ott megtanult spanyolul. A BVSC edzőjeként az 1997/1998-as Kupagyőztesek Európa-kupája kiírásban ellenfélül kapta a Real Betis csapatát. A sevillai 4-0-s vereség után Dajka spanyolul adott interjút, és egy ottani menedzserrel összebarátkoztak, aki azt mondta neki, hogy ha tud ajánlani magyar játékost, azt kiviheti Spanyolországba. Ez a menedzser történetesen a Real Madrid egyik embere volt.

Dajka 1999 tavaszán szólt Gábornak, hogy ki kellene menni a Real Madrid Castillához próbajátékra. Korolovszky kiment Dajkával, és kint edzett négy napot, ahol többek között találkozhatott Dajka korábbi csapattársával, Julen Lopetegui-vel is, de ekkor még talán maga sem gondolta, hogy ebből lesz bármi is. Hiszen egy dolog, hogy kapcsolattal kikerült, de a próbajátékon meg kellett állnia a helyét, és ott csakis teljesítmény alapján hoznak döntést a vezetők.

Az 1999/2000-es felkészülést már elkezdte a BKV Előre csapatával, amikor szóltak neki, hogy megfelelt a próbajátékon, és megveszi őt a Real Madrid. 1999-ben Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, hiszen csak 2004-ben lépett be oda, így Korolovszky EU-n kívüli játékosnak számított. Ekkoriban csak a spanyol első és másodosztályban szerepelhettek EU-n kívüli játékosok. A Real Madrid Castilla ekkor úgy vélte, hogy mivel úgyis selejtezőt játszanak a feljutásért, így Gábort is be tudja majd nevezni a klub a másodosztályban. A feljutás azonban nem sikerült, és ezzel Gábor esélye is elúszott arra, hogy abban az idényben pályára lépjen a Castilla csapatában.

„A felkészülést megcsináltam 4 héten keresztül a Real Madrid B-vel, majd a felkészülés végével kölcsön adtak a másodosztályú Toledónak” – mondta Gábor. Érdekesség, hogy a Toledo akkori edzője az a Miguel Ángel Portugal volt, aki korábban még a Real Madrid Castilla edzőjeként rábólintott Gábor leigazolására. A Toledo azonban nem tűnt a legjobb választásnak, hiszen a csapat nem várt rossz teljesítményt nyújtott, az első 8 meccsből 6 vereségük volt a bajnokságban. Pedig Gábornak olyan csapattársai voltak, mint a későbbi sikeredző Unai Emery, vagy a Liverpool csapatával később Bajnokok Ligája-győztes Luis García. A rossz eredmények szinte magukkal hordozták, hogy edzőváltás lesz, ami meg is történt. Ez pedig nem tett jót Gábornak, aki a második edzőváltás után kikerült a csapatból.

„Az edző szóba sem állt velem, a nevemet sem tudta” – idézi fel. Az idény végeztével Korolovszkynak ajánlata érkezett Izraelből, és mivel az első spanyolországi évét szörnyűnek érezte, így megkérte a menedzserét, hogy kérjen engedélyt a Real Madridtól, hogy tárgyalhasson az izraeli csapattal. Ekkor azonban meglepő dolgot mondtak neki: „Nem vagy a Real Madrid játékosa”. Kiderült, hogy egy adminisztrációs hiba végett a Real Madrid nem kölcsönadta, hanem eladta a Toledo csapatának, akikkel akkor Gábor 1 évre írt alá, így tulajdonképpen klub nélkül maradt. Az akkori sportigazgató, Pirri elismerte, hogy elszúrták a szerződést, és ő is érezte, hogy ez nem igazságos a 21 éves játékossal szemben, így tettek neki egy ajánlatot: nézniük kellett egy spanyol másodosztályban szereplő csapatot, ahova kölcsön adhatják, és akkor újra aláírják a szerződést 3 évre, jobb fizetéssel. Ez nem tűnt rossz üzletnek, de ekkoriban a csapatok többsége már kész kerettel rendelkezett, és, ahogy Gábor fogalmazott, „azért nem volt egy Hierro”, hogy kapkodjanak érte a klubok. A Real Madrid ekkor azt ajánlotta neki, hogy a kölcsönvevő csapat lehet akárhonnan, nem kell spanyolnak lennie. Végül érkezett Gáborért egy magyarországi ajánlat, de a magyar klub nem volt hajlandó belemenni a kölcsönvételi szerződésbe, így végül végleges szerződést kötött velük, amivel feladta annak lehetőségét, hogy 2003-ig a Real Madrid kötelékében maradjon.

A Spanyolországban szerzett tapasztalataidat mondhatjuk, hogy abszolút jól használtad fel.
Azt nem tudom, hogy jól használtam-e fel, azért utána se lett belőlem egy aranylabdás labdarúgó. Azért helyén tudom kezelni a saját karrieremet, de a gondolkodásomon nagyon sokat segített, hogy kint voltam, és láttam a legmagasabb szintű futballkultúrát, edzésmódszert és munkamorált. Sokat segített nekem, jobb edző is lettem ennek köszönhetően. Nem futottam be ettől függetlenül óriási nagy karriert, de én meg vagyok vele elégedve.

Mik a jelenlegi céljaid?
Azt tartom az egyik legnagyobb küldetésemnek, ha mondhatok ilyet, hogy edzőként a Ferencvárosban átadjam a fiataloknak azt, amit nekem akkoriban nem nagyon mondtak el, vagy nem úgy, ahogy kellett volna. Nem akarom, hogy ők is elkövessék azt a hibát, amit egykoron én, és ezt elég keményen próbálom beléjük verni.

Hogy látod az edzői pályafutásodat, elégedett vagy jelenleg?
Az ország legkomolyabb klubjának, a Ferencvárosnak a második csapatát edzem most már negyedik éve. Nehezen tudnék ennél jobb helyre kerülni. Olyan emberek vesznek körül, mint Hajnal Tamás, Lisztes Krisztián és Palásthy Norbert akadémia igazgató, nagy tudással és tapasztalattal rendelkeznek és nem mellesleg mi mind a Fradiban nevelkedtünk. Nagyon bíznak a munkámban, meghallgatnak és elfogadnak. Tudtam korábban U17-es bajnokságot nyerni, ami előtte nem volt sok éven keresztül. Olyan helyen vagyok, ahol hagynak kibontakozni. Tisztelni kell a klub elképzeléseit, de hagynak dolgozni és kibontakozni. Most végzem a pro-licence-t, amit hamarosan meg is szerzek, főiskolai és egyetemi edzői diplomát is szereztem a TF-en az elmúlt években. Mindent megpróbálok kihozni magamból, amit ki lehet. Dolgozhattam a kis Lisztessel, Tóth Alex-szel, csak hogy az utóbbi időből a két legnagyobb nevet említsem, de van még jó pár játékos, akik majd a jövőben fognak feltűnni. Ott tartok most edzést, ahol 10 éven keresztül felnőttem.

A teljes interjú: PenaMadridista.hu