A továbbra is a Klaksvíknál dolgozó korábbi kapust kérdezték.

– Kérem, meséljen arról, milyen volt az a hazaút, amely Budapestről Feröerre vezetett a Ferencváros 3-0-s legyőzése után.
– Ajjaj, ennek már két éve, de feledhetetlen emlék. A meccs és a továbbjutás után nem sokat pihentünk, de az igazi ünneplés otthon várt ránk, amikor megérkeztünk Klaksvíkba. De képletesen mondva, azért kicsit kirúgtuk a repülő oldalát.

– A mérkőzés előtt érezte azt, hogy a Klaksvík továbbjuthat a Fradi ellen?
– Dehogy éreztem!. Már a sorsolás után úgy voltam vele, hogy ha ki is esünk, búcsúzzunk úgy, hogy ne alázzanak meg minket. Az első, hazai mérkőzésre azt mondtam, ha 1-0-ra vagy 2-1-re kikapunk, az már jó. Erre 0-0 lett a végeredmény. Már ez is hihetetlen volt a csapat, a város számára. Aztán ami a visszavágón történt, az szerintem ezen a szinten egyszeri és megismételhetetlen – bár ebben sem vagyok már biztos. Két év ide vagy oda, ma is mindenki erről beszél a csapat háza táján. Nekünk akkor olyan szerencsénk volt, annyira jól játszottunk, hogy az hihetetlen. Mert normális esetben a Klaksvík abból a párharcból semmiképpen sem juthatott volna tovább. Ki merem mondani: a Fradi elleni 0-3 és az a továbbjutás a mai napig az ország focijának eddigi legnagyobb sikere. Ezt annak ellenére így gondolom, hogy a csapattal megjártuk a Konferencialiga csoportkörét is, s ott sem vallottunk szégyent. Ennek ellenére mi még mindig nagyon kis csapat vagyunk Európában. Feröeren annyival más a helyzet, hogy ott mindenki bennünket szeretne legyőzni.

– A Fradi elleni siker után nem jelentkeztek egymás után a magyar menedzserek, hogy játékosokat ajánljanak?
– Dehogynem, de nem lett semmi az egészből. Feröeren sok mindent elnéznek az emberek, de azt nem, hogy egy klubot lenézzenek. Márpedig nekem folyamatosan ez volt az érzésem, miközben az ügynökök egymás után ajánlgattak magyarokat a harmadik vagy negyedik ligából. Mikor megnéztem ezeket a játékosokat, azt mondtam, hogy álljon meg a menet. Picit sértő is volt ez ránk nézve, nem tudom, mit gondoltak rólunk ezek az ügynökök. Talán azt, hogy bárkinek szerződést akarunk adni. Ugyanakkor az jólesik, hogy a klubnál hallgatnak rám, kikérik a véleményemet egy-egy átigazolási ügyben.

A teljes interjú: Magyar Nemzet