Hátvédünk azt is elmondta, hogy minek vette hasznát a fejesgólja előtti szögletnél és hogy mi inspirálta a gólörömét.
Amikor Angliában voltam egy akadémián [a Brooke House College Football Academynél – ulloi129], akkor volt egy bolgár szobatársam, akinek köszönhetően megtanultam néhány szót, ezt kamatoztattam a fejes előtt, amiből szerencsére gól is lett. A mester azt kérte a szünetben, hogy legyen nálunk többet a labda, forgassuk azt. Ez sikerült. Meg persze azt, hogy rúgjunk egy gólt, hátul meg ne kapjunk. Ez be is jött. Nyilván ez a vezetőedző döntése, de úgy érzem, hogy stabil a helyem és bent tudok maradni a kezdőben. De azt is tudom, hogy ez nem elég és hétről hétre, jól kell teljesíteni és fejlődni is szeretnék. Elfáradtam, talán nem is a lábamban lévő kilométerek, hanem a 90+ perces fókuszálás miatt. De én is azt éreztem, hogy a meccs végén volt 10-15 perc, amikor erőnlétben a bolgár csapat fölé tudtunk kerekedni és akkor dőlt el a meccs. Én az elején is nyugodt tudtam maradni, még akkor is, ha ők voltak többet a kapunk előtt. Nem éreztem, hogy gond lenne, vannak olyan szakaszai a meccseknek, ahol az ellenfelek picit jobban jönnek, ilyenkor picit be kell hátrálnunk. Így kezdődött, de aztán mi uraltuk a meccset az érzésem szerint. Az elején plusz egy emberrel érkeztek a beadásoknál mélységből, amit el kellett osztani, miután ezt rendeztük, ebből sem volt gond. Amikor voltam nyaralni a nyáron, vettem egy szobrot a három bölcs majomról, és Alival és Zsombival még a szezon elején megbeszéltük, hogy ha úgy szerez egyikünk gólt, hogy mindhárman a pályán vagyunk, akkor bemutatjuk ezt – erre most volt lehetőség. Azt gondolom, hogy a tavalyi szezonhoz képest egységesebb a csapat, ez egy nagy előrelépés. Persze ezen belül a magyarok egy még inkább összetartó brigád. De mindannyian tudunk egymásért küzdeni és ez nagyon fontos.
– Szalai Gábor
