Volt játékosunk érzelmekkel teli interjút adott a szép és a kevésbé szép emlékeket is érintve.

– Sziasztok, fradisták!

– Ó! Így egyből magyarul! Szia!
– Igen! [nevet] Remélem mindenki jól van, nagyon hiányoztok nekem!

– Jó ezt hallani! Akkor a keddi, Ludogorec elleni Bajnokok Ligája-selejtezőnket is nézed?
– Egyértelmű, hogy megnézem a meccset. Az odavágót is megnéztem, amit Bulgáriában rendeztek. A kinti eredmény ideális, mert nagy taktikai harc folyt a pályán, kifejezetten jó meccs volt. Azt hiszem, hogy Budapesten, a Groupama Arénában egy teljesen más mérkőzés lesz. A Fradi támadni fog, sok helyzetet alakíthat ki, és szerintem a bolgárok erre nem lesznek eléggé felkészülve. Tovább kell jutni!

– Emlékszel még arra a két BL-selejtezőre, amin pályára léptél a Ludogorec ellen?
– Naná! Nem lehet elfelejteni. Többek között azért, mert az volt egy gyönyörű utazás kezdete, és számomra is nagyon érzelmes volt. A minap láttam, hogy az FTC hivatalos Instagram-oldalára kerültek fel képek az akkori meccsekről, és meg kell mondjam, nagyon jó érzés megnézni ezeket. Sok emlék feljött, de mindig jó ezekre visszatekinteni, és nem csak a gólok miatt. Ráadásul mindkét meccset megnyertük, sokkal erősebbek voltunk, mint a Ludogorec, és nemcsak győztesként, hanem még erősebb csapatként jutottunk tovább a párharcból.

– Tartod még a kapcsolatot valakivel az akkori csapatból, vagy a mostaniból?
– Igen, sok játékossal jóban vagyok még mindig. Mivel sokáig a Fradiban futballoztam, sok emberrel közel kerültünk egymáshoz, mondhatom, hogy barátok lettünk. Van olyan korábbi játékos is, akivel rendszeresen beszélek. A klubról, amit képviselt, a szurkolók eufóriájáról és természetesen a játékosokkal megélt élményekről. Mindannyiunk számára, akik játszottak a Fradiban, nagyon új és különleges kapcsolatunk volt és alakult ki a klubbal, a szurkolókkal. Szóval, amikor beszélek a játékosokkal, mindig nagy tisztelettel beszélgetünk és mesélünk a Fradiról.

– Meglepett anno Dejan Sztankovics döntése, hogy már nem számol veled?
– Meglepett és fájt is, mert nem így akartam elhagyni a klubot. Az lett volna a legjobb, ha szépen tudok elbúcsúzni, lett volna még egy utolsó mérkőzésem. Pályára lépni még utoljára a Groupamában és megragadni azt a pillanatot… Ez nagyon hiányzott nekem a távozásomkor. Még egyszer bemenni az öltözőbe a srácokkal, akikkel együtt évekig futballoztunk, szállítottuk a sikereket, jó lett volna így elbúcsúzni. De sajnos nem így történt, és bár ez egy szomorú része a történetnek, de ilyen a futball. Sosem tudhatjuk, hogy mi fog történni, amikor jön egy új edző. Megvoltak a saját elképzelései, neked is teljesíteni kell, hogy játssz, szóval nagyon összetett a dolog. Nem váltunk el haragban, Hajnal Tamás sportigazgató például a Chelsea elleni Európa Konferencia Liga-elődöntőnk előtt írt nekem, ahogy Kubatov Gábor elnök úr is a születésnapomon. Ebből is látszik, hogy sok szeretetet kaptam a klubtól, és én is sokat adtam. És ez mindig is így marad!

– Mit vittél magaddal Svédországba?
– Ami nagyban hozzájárult ahhoz, amiért engem választottak: a nemzetközi tapasztalatot és azt a mentalitást, ami a Fradinál csak még erősebb lett bennem: nem félünk senkitől! Azt hiszem, azóta ebből jó sokat adtam a Djurgardensnek. Amikor a Fradiban játszottam, mindig azt éreztem, hogy bárki ellen is játszunk, soha nem félünk. Talán ez volt a legfontosabb dolog, amit magammal vittem. Persze, jöttek a gólok, gólpasszok, a jó teljesítmény is, így sokat segítettem a csapatnak az elmúlt szezonban. Mondhatom, hogy végül nagyon sikeres átigazolás volt a klub és az én számomra is. A svédekhez is azért jöttem, hogy segítsek a csapatnak, játszunk az európai kupaporondon.

– Bizony, alig három hónapja még éppen Európa Konferencia Liga-elődöntőt vívtatok a Chelsea ellen. Emlékezetes év volt a csapat számára.
– Abszolút! Ott voltunk, és nemcsak megmutattuk magunkat, hanem sikeresek is voltunk. Messzire jutottunk, nagy élmény volt, hogy ilyen nagy csapatok, mint például a Chelsea ellen játszottunk.

– Ráadásul bekerültél az Európa Konferencia Liga év csapatába is. Ez mit jelent neked?
– Nekem, a családomnak és a klubnak is óriási öröm és megtiszteltetés. Nagyon büszke voltam rá, mert megérkeztünk egy kvázi kis csapattal az EKL-be, meccsről meccsre egyre jobban teljesítettünk, meneteltünk. Persze ez nagy szó és nagy elismerés, hogy a sorozat álomcsapatába választottak, de a legfontosabb az volt, hogy a csapattal bejutottunk az elődöntőbe, és nagyon jó meccseket játszottunk. A Chelsea persze más szint, de a többi erős klubbal szerintem versenyképesek voltunk, felvettük a kesztyűt.

– Idén viszont kimarad a nemzetközi porond. Gondolom, nagyon hiányozni fog, főleg, hogy csak egy ponton múlt.
– Ne is mondd! Sajnos igen, idén kimarad a nemzetközi kupa, szerintem ez az első alkalom az elmúlt élvekben, hiszen a Fradival rendre ott voltunk minimum valamelyik kupa selejtezőjében. Furcsa érzés, de ez most így alakult.

– Viszont kedden a Fradi tehet egy nagy lépést a főtábla felé. Mit üzennél a fiúknak?
– Ha nem baj, akkor most kicsit hosszabb leszek. Mindent adjanak bele a pályán! Ha a maximumot hozzák, akkor a szurkolók is ott lesznek mellettük, és remélhetőleg újra elérhetjük a Bajnokok Ligája főtábláját. Ó, bocsánat a kis elszólásért (nevet). Maradjanak együtt, legyetek büszkék a társaitokra, a klubra, és tegyetek meg mindent a szurkolókért, amikor a pályán vagytok! A BL-csoportkör a pályafutásom egyik legemlékezetesebb pillanata volt, és szerintem ez a korábbi játékostársaimmal együtt örökké megmarad nekünk. Láthatjátok, hogy mennyire nehéz volt akkor is és most is odáig eljutni. Akkor volt szerencsénk bejutni, azóta viszont sajnos nem sikerült elérni a BL-főtábláig. Most úgy érzem, hogy a Fradi végig csinálja, és újra büszkévé teszi a klubot, a várost és az országot. Mindig szurkolni fogok a klubnak, és remélem, hogy majd elmehetek egy BL-főtáblás meccset megnézni Budapestre.

forrás: fradi.hu