Betti és Dávid értékelését is láthatod.

Versenyek: női 3 km, férfi 3 km @ MédiaKlikk
Beszámoló: Fradi.hu, MÚSZ

Szombaton hajnalban rendezték a 3 km-es kieséses sprintversenyt a Szingapúrban zajló vizes világbajnokságon. Előbb a női mezőny rajtolt el, Fábián Bettináért szoríthattunk. A három részre bontott verseny első felében (1500 méter) úszónk végig ott volt az élbolyban, előbb vezetett, majd farvizezett. A második etapban (1000 méter) Fábián ismét jó taktikát választott, sokáig a harmadik helyen haladt. A hajrára ugyan sűrű lett a mezőny, Eb-aranyérmesünket is támadták, de állta a sarat és bejutott az utolsó 500 méterre. Hatalmas csata folyt a versenyzők között a bronzérem megszerzéséért, négyen szinte teljesen egyszerre értek a célba, végül hosszú percek után megszületett a döntés: Fábián Bettina lett a 3 km-es kieséses sprintverseny bronzérmese, ezzel megszerezte a magyar küldöttség első érmét Szingapúrban.

Nem sokkal később a férfiak is vízbe ugrottak ugyanebben a számban, ezúttal Betlehem Dávidnak és Rasovszky Kristófnak szurkolhattunk. Az első 1500 méteren egyikük továbbjutása sem forgott veszélyben, Betlehem másodikként, Rasovszky pedig ötödikként jutott tovább a második szakaszra. Ebben az etapban sem kellett túl sokat izgulni, Betlehem az első perctől kezdve jelezte, hogy ő bizony az első helyek egyikén megy a döntő 500 méterre, Rasovszky pedig egy bámulatos hajrával zárt, és ennek köszönhetően ott lehetett a harmadik etapban. Az érmekről döntő utolsó 500 méteren Betlehem semmit nem bízott a véletlenre, a vízbe ugrástól kezdve az élmezőnyben tempózott. Az utolsó bója után két részre szakadt a mezőny, Welbrock az élen úszott, Betlehem pedig nagyszerűen védekezett az őt támadó francia Marc-Antoine Olivierrel szemben, így világbajnoki ezüstérmes szerzett. Rasovszky Kristóf hatodik lett.

Fábián Bettina

Nagyon megterhelő volt. Már az ezer méteres szakasz végén is óriásit harcoltunk a pozíciószerzésért, aztán próbáltunk levegőhöz jutni az ötszáz méter előtt. Azok lettek érmesek, akik mentálisan a legerősebbek voltak – ha fizikailag nem is én vagyok a legjobb formában, megmutattam, hogy nagyon tudok küzdeni. Az utolsó százötven méteren sokan felúsztak oldalra, én meg bekerültem középre, ráadásul az ausztrál lány a víz alatt megpróbált eltolni, de nem hagytam magam. Megvolt a lélekjelenlétem, tudtam, hogy ha nem is nyerem meg a versenyt, előbb kell elérnem a panelt azoknál, akikkel fej fej mellett haladtam. A kétszeres világbajnokkal lettem holtversenyben harmadik, ez egyszerűen csodálatos, hihetetlen érzés. Nagyon nehéz volt az elmúlt két hónap, de közben nap mint nap arra gondoltam, hogy szeretnék érmes lenni Szingapúrban. Sikerült, szóval este már nyugodtan fekszem le aludni, mert már tudom, hogy megérte a sok szenvedés. Szerintem magasabb volt a pulzusom az eredményhirdetésnél, mint a verseny közben… Amikor lassítva mutatták a benyúlást, már láttam, hogy megvan – nekem mondjuk úgy tűnt, hogy előbb értem el a panelt, mint az ausztrál lány, de semmit sem vesztek azzal, hogy holtversenyt hirdettek. Erre az éremre vagyok a legbüszkébb az eddigiek közül. Kívülről talán nem látszódik, de nagyon erős csaj vagyok. Olyan nehéz időszakot éltem meg, amibe sokan belerokkantak volna, engem viszont éppen ez vitt előre. Az öt kilométer után kicsit elment az önbizalmam, láttam, hogy a csapatunk nem teljesít úgy, ahogy szeretne, ezért az volt bennem, hogy valahogyan érmet kell nyernem. Ez most nemcsak egy érem, rengeteg fájdalom, megpróbáltatás, fel nem adás volt ebben. Nagyon örülök, hogy nem adtam fel, az elmúlt két hét úgy sikerült, ahogy. Mindennap úgy mentem le, hogy tudom, fáj, tudom, nem fog elmúlni, de akkor is beugrok, és végig csinálom az összes edzést, ahogy csak tudom. Hatalmas akarat és lélekjelenlét kellett ehhez. Ebben nagyon jó vagyok, nagyon összeszedtem magam, így büszkén mondhatom, megérte, hogy mindennap felkeltem, végigcsináltam, összeszorítottam a fogam. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki segített.

Betlehem Dávid

Nagyon boldog vagyok! Nem azért jöttem ide, hogy kilencedik meg hatodik legyek, bizonyítani akartam, mert jó formában érzem magam. Túlléptem a történteken, és mentem, amíg csak bírtam – olyannyira elfáradtam, hogy a verseny után kiesett néhány pillanat. Úgy álltam oda a rajthoz, hogy ha erősebben és gyorsabban is kell úszni, mégiscsak egyszerűbb egyedül vagy valakinek a lábvizén tempózni, mint a bolyban verekedni. A döntőben Florian Wellbrock partner volt abban, hogy csatázzunk, beengedett maga mellé, sportszerűen versenyeztünk egymással. Látszott, hogy mi vagyunk a leggyorsabbak, nem legyilkoltuk a mezőnyt, hanem az úszástudásunkat érvényesítettük. Legközelebb persze őt is szeretném megverni.

Rasovszky Kristóf

A rajtoknál igyekeztem kimaradni a tömörülésből, emellett arra is próbáltam figyelni, hogy maradjon erőm a végére, mert továbbra is nagyon meleg a víz, ami sokat kivesz belőlem. Hajráznom kellett azért, hogy bejussak a döntőbe, örülök, hogy ott voltam és még előrébb is végeztem, mint az ezer méteres etapban. Jó lett volna az első két forduló után felkapaszkodni a negyedik helyre, de a végén nem volt meg az ehhez szükséges tempóm, akik megelőztek, valamivel jobbak voltak. A lényeg, hogy tettünk egy lépést előre az előző két versenynaphoz képest, váltóban pedig megpróbálunk dobogóra állni a magyar csapattal. Egyetlen kört kell még végigúsznom úgy, ahogy csak bírom – meglátjuk, mire lesz elég.