Azt is elmondta Lanza, hogy melyik csapat kispadjára ülne le.

– Ha Magyarországról kérdezik, miről szokott elsőként mesélni?
– A Duna-parti sétákról. Nem viccelek. Budapestet egyszerűen imádtuk a családdal. Annak idején a Petőfi-híd szomszédságában laktunk, esténként, amikor a gyerekek elaludtak, fogtam magam, és sétáltam egyet a parton. Ilyenkor szellőztettem ki a fejemet. Játékosként sokszor nagy nyomás nehezedett rám, így tudtam kicsit kikapcsolni.

– És ha a futballról kérdezik?
– Képtelenség egyvalamit kiemelni… Hat évet töltöttem Magyarországon, olyan eredményeket értem el, amelyről megérkezésemkor álmodni sem mertem. A Honvéddal és később a Ferencvárossal is nyertem bajnokságot, kupagyőztes lettem, kétszer pedig az NBI gólkirálya. Mi kell még? Ezeket az emlékeket senki sem veheti el tőlem.

– Mit szól a kispestiek utóbbi időben nyújtott teljesítményéhez?
– Borzasztó a másodosztályban látni a csapatot. Eleinte nem is tudta megszokni a tabellát a szemem, amikor a világhálón böngésztem. De biztos vagyok benne, hamarosan talpra áll a klub, és újra trófeákért küzd.

– És a Ferencváros? Amióta bajnokságot nyert a csapattal, sorozatban újabb hat aranyérmet zszerzett a klub.
– A Ferencváros már akkor is kiemelkedett a magyar mezőnyből. Nem véletlen, hogy hétszer egymás után lett bajnok. Egyértelműen a legerősebb csapat az NBI-ben, nagyobb költségvetéssel dolgozhat, mint a többiek. Szurkolok a zöld-fehéreknek, hogy az idén is eljussanak valamelyik európai kupasorozat alapszakaszáig.

– Mit gondol, lesz egyszer a Honvéd vezetőedzője?
– Ez az egyik álmom edzőként!

– Magyarországon mikor járt legutóbb?
– Egy évvel ezelőtt. Tervezem, hogy a közeljövőben ismét megyek, szeretnék néhány meccsre is kimenni, a Bozsik Arénába és a Groupama Arénába is. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer nemcsak látogatóba érkezek Magyarországra, hanem dolgozni is.

forrás: nso.hu