Női csapatunk bajnoka, Nagy Viktória többek között azt is elmondta, hogy mi az egyik legnagyobb célja zöld-fehérben.
Nádszegről indult, ma pedig a Ferencváros női labdarúgócsapatának meghatározó játékosa, hatszoros magyar bajnok, válogatott labdarúgó. Nagy Viktória története nemcsak egy tehetséges sportoló pályáját mutatja meg, hanem azt is, hogyan lehet nőként érvényesülni egy férfiak által uralt sportágban. Őszintén beszél a kezdetekről, az előítéletekről, a női labdarúgás fejlődéséről és arról, mit jelent számára a Fradi.
Egy labda és egy gyerekkori álom
„Apukám focizott, a hétvégi program pedig az ő meccsei voltak. Ott szerettem bele a labdába és ebbe az egész világba” – emlékezik vissza a kezdetekre. Viktória gyerekkora óta sportos közegben nőtt fel, ahol a foci mindig jelen volt – ha nem a pályán, akkor a tévében. Már akkor is biztos volt benne, hogy a labdarúgás több lesz számára, mint egyszerű hobbi. „Amire vissza tudok emlékezni, mindig csak a foci volt az életem középpontjában. Alig vártam, hogy hazamehessek az iskolából, és focizhassak. Eleinte kézilabdáztam is, de egy idő után sok lett a kettő, végül a foci győzött.”
Nádszegről Magyarország legjobb csapatába
2016-ban, 16 évesen csatlakozott a Ferencvároshoz. A váltás mérföldkő volt az életében. „Egy felvidéki kis faluból igazolni a Fradiba, ez akkoriban egy valóra vált álom volt számomra.” Eleinte az U19-es csapatban játszott, később a felnőttek között is egyre több lehetőséget kapott, és mára már hat magyar bajnoki címet tudhat magáénak. A klub nemcsak sportolóként, hanem emberként is sokat adott neki. „Számomra ez egy olyan hely, ahová mindig szívesen megyek reggelente edzésre. Az öltözői hangulat kiváló, nagyon közel állnak hozzám a csapat körüli emberek.”
Folyamatos fejlődés, női sportban
„Már amikor idekerültem, nagyon jó csapat voltunk és jók voltak a körülmények, de azóta ez rengeteget fejlődött. A vezetőség pozitívan áll a női focihoz, megkapunk mindent, amire szükségünk van.” Viktória szerint a női labdarúgás megítélése az utóbbi években javult, bár még van hova fejlődni. „Akik eddig negatívan álltak hozzá, ma már látják, hogy egy női világesemény is meg tud tölteni egy stadiont. Persze még mindig vannak, akik nem veszik komolyan, de lassan változik a szemlélet.”
Előítéletek, kérdések, félreértések
„Volt olyan, hogy megkérdezték, mit dolgozom, és mikor azt válaszoltam, hogy focizom, visszakérdeztek: oké, de mit dolgozol?” – meséli nevetve. Hozzáteszi: sokan egyszerűen nem tudják, hogy egy nő is lehet hivatásos labdarúgó. De nem sértődik meg, inkább elmagyarázza, hogyan működik ez a világ. A kezdetekkor is találkozott sztereotípiákkal: „Amikor fiúk között játszottam, először a csapattársak nem gondolták volna, hogy tudok focizni, csak azért, mert lány vagyok. Az ellenfelek is gyakran alábecsültek.”
Munka, alázat, szenvedély
Mint minden sportolónak, neki is voltak nehezebb időszakai. „Volt, hogy nem játszottam annyit, amennyit szerettem volna. Ilyenkor nincs más, mint dolgozni tovább. A befektetett munka előbb-utóbb úgyis megtérül.” A sport iránti szeretet viszi előre. „Néha legszívesebben egész nap csak aludnék egy-egy kemény edzés után, de tudom, mennyire szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Nem panaszkodom, a dolgom csupán annyi, hogy az edzésen 100 százalékot nyújtsak.”
Példaképpé válni – és új célokat megfogalmazni
„Az egyik legnagyobb célom, hogy végre továbbjussunk a Bajnokok Ligájában. Ez történelmi siker lenne a klubnak.” Emellett természetesen ott van a bajnoki cím, a Magyar Kupa – és a válogatott. „Személyes célom, hogy sérülés nélkül végigjátsszam a bajnokságot, és minél több meccsen pályára léphessek a válogatottban.” A pályán kívül is tudatosan készül a jövőre: „A foci mellett egyetemet is végeztem, turizmus szakon, utazás és rendezvényszervezésre specializálódva. Tudom, hogy nem focizhatok örökké, fontos, hogy két lábon álljak.” A csapatmunka nem mindig zökkenőmentes. „Sok különböző egyéniségből áll össze egy csapat, meg kell tanulni türelmesnek lenni. Nálunk is vannak néha összetűzések, de azt meg kell tudni kezelni. Ami az edzésen történik, az ott is marad.” Ugyanakkor a futball rengeteg barátságot is hozott az életébe. „Az emberek jönnek-mennek, de a kapcsolatok megmaradnak.” Viki fontosnak tartja, hogy a fiatal lányok is merjenek sportolni – akkor is, ha a futball még mindig férfi domináns közegként él sokak fejében. „Ma már szerencsére sok lánycsapat van, ahol a kicsiktől kezdve foglalkoznak a gyerekekkel. Nehezebb lányként, de nem lehetetlen.”
„A Fradi az, ahol felnőttem”
Nagy Viktória számára a Ferencváros nemcsak klub, hanem közösség, fejlődési lehetőség és érzelmi otthon. „Itt lettem profi, innen kerültem be a válogatottba, itt nőttem fel. A Fradinak nagyon sok mindent köszönhetek.” A története egyszerre szól szenvedélyről, fegyelemről és bátorságról. Egy fiatal nő, aki nem félt kilógni a sorból, és mára példaképpé vált, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is.
