Női kéziseink átlövője a szabadságáról és közelgő esküvőjéről is beszélt.

– Mi volt a kedvenc része a nyaralásnak?
– Talán amikor megérkeztünk, és először éreztük azt, hogy „na most tényleg jöhet a szabadság”. Az idény vége előtti hetek nagyon stresszesek voltak, így az, hogy végre tényleg ki tudtunk kapcsolni két hétre, elképesztően jólesett. És közben az is tudatosult bennünk, hogy mi vár ránk majd ezután, mert folyamatosan pörgünk, mindig jön egy újabb projekt, egy újabb feladat – szóval jó volt kicsit megállni. Egyébként az egész két hét fantasztikus volt, pont olyan, amilyennek megálmodtuk. Nem feltétlenül olyan, amilyennek elképzeltük, de olyan, amilyet kívántunk. És az olyan élmények, mint amikor például élőben láttunk rájákat, vagy teknőssel úsztunk – hát az valami…

– A képek, videók alapján a reggelek sokszor kőkemény edzéssel indultak. Nehéz volt erre rávenni magad?
– Nagyon sokat segített, hogy Simi is sportos – együtt csináltunk mindent, együtt „szenvedtünk”. A futást én bírtam jobban, az nem annyira az ő világa, a kondis programoknál pedig ő használt plusz súlyokat. Jó érzés volt, hogy reggel letudtuk, aztán utána lehetett pihenni – és persze tudom, hogy miért csinálom, a munkám része. Ráadásul a Maldív-szigeteken edzeni azért elég jó.

– Ránézésre elég kemény programot kaptatok a játékosként kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, a Fradihoz Jesper Jensennel együtt csatlakozó erőnléti edzőtől, Line Hovgaard-Hansentől.
– Igazából tetszett, mert rögtön intervallumokkal, hosszabb ismétlésekkel kezdődött, nem pedig monoton futással. Tetszik, ahogy fel van építve, meglátjuk később, hogy milyen érzés lesz, de ezt a részt még élvezem, pedig szenvedni is kell közben.

– A folytatástól mit vársz?
– Nagy elvárásaim vannak, bár igaz, minden szezon előtt így vagyok ezzel. Tavaly papíron elképesztően bő keretünk volt, idén ehhez képest kicsit kevesebben leszünk, de láttuk azt is, hogy nem mindig az nyer, ahol a legtöbb név van a keretben, hanem ahol működik a kémia, jó a taktika és a játékosokból kihozzák a legtöbbet. Volt olyan év korábban, amikor a sérülések miatt alig voltunk meg, de vakon ismertük egymás mozgását, miközben idén nehezebb volt megtalálni az állandóságot, nem volt meg a folytonosság, a ritmus, szóval hiába lehettünk frissebbek, ez is okozott nehézséget. Az biztos, hogy többre lettünk volna képesek, mint amit elértünk, és azt remélem, hogy a változások új energiát, új lendületet hoznak, különösen a szezon végi csalódás után. Az érkezők kiváló kézilabdázók, és kíváncsi vagyok a skandináv stílusra, amit magukkal hoznak, és ami még színesebbé teheti a játékunkat. Úgyhogy nagyon várom már.

– De előtte még vár rád az esküvő! Minden készen áll már?
– Az utolsó simításokat a repülőúton csináltam, konkrétan az első ötórás járat alatt szinte végig a laptopon dolgoztam.

– Szeretsz mindent aprólékosan megtervezni, szóval ez nem meglepetés…
– Rengeteg Excel-táblám van, komolyan, őrület, pedig ez csak a kisebbik, esküvő, amit a szüleim kertjében tartunk, Magyarországon lesz majd egy nagyobb. Ez most nem egy óriási rendezvény, de így is ötven vendég lesz, és mindent magunknak intézünk, szervező vagy catering cég nélkül. Ráadásul nem is Németországban vagyok állandóan, így nem volt mindig egyszerű távolról szervezni, de szerencsére van egy fantasztikus anyukám, aki már egy éve stresszel az egészen, és a „menyasszonycsapatom”, vagyis a legjobb barátnőim is rengeteget segítenek. Nagyon várjuk már, hihetetlen, hogy már a visszaszámlálásnál tartunk.

– Izgulsz már?
– Kezdek. Eddig annyi minden volt, amire figyelnem kellett, hogy szerintem még nem teljesen tudatosult, de már csak egy hét maradt, szóval lassan elönt majd az izgatottság. Amúgy szoktam kérdezgetni Simit is, hogy izgul-e, és mindig azt mondja, hogy „nem, hiszen semmi sem fog igazán megváltozni” – ő megtartja a nevét, én Emily Vogel leszek, de párként ugyanazok maradunk, csak már férj és feleségként.

A teljes interjú: Fradi.hu