Egy – még az aberdeen-i időszakában adott – interjújából kiderül, új másodedzőnk szeret automatizmusokat kialakítani.
A meccsanalízis persze nagyon fontos, de a legfontosabb, hogy szombaton hogyan ítéled meg a történeseket, mert készülhet az ember akárhogyan a héten, ha a meccsnapon valami változik, akkor az a legfontosabb, hogy azt észrevegyük. Ahogy José Mourinho mondta, száz meccset is megnézhet az ember, de az ellenfél úgyis hozzánk alakítja a taktikáját. Azt hiszem, az én egyik erősségem az, hogy látom, mi folyik a pályán. Az is fontos, mikor változtatunk, néha jobb picit türelmesnek lenni.
Nem lehet 90 percen át letámadni, tudni kell, hogy mikor kell és mikor nem szabad ezt tenni. Ha a letámadást jól alkalmazzuk, rá tudjuk kényszeríteni az ellenfelet arra, hogy olyan területeken adja el a labdát, ahonnan könnyű veszélyesnek lenni.
A korábbi főnököm, Tata Martino [a Barcelona korábbi vezetőedzője, a mexikói, a paraguay-i és az argentin válogatottat is irányította] nagyon alapos volt, tőle sokat tanultam. Leoktatta a különböző játékhelyezeteket, ha ezek az automatizmusok gondolkodás nélkül kijönnek a játékosokból, akkor több mentális energiájuk lesz kreatívnak lenni. De nem szigorú szabályokról van szó, hanem szcenáriókról, opciókról. Tudni kell az átmeneteknél, mit kell csinálni az első 4-5 másodpercben, és ha nem szerezzük vissza a labdát, akkor mik az opciók. De ugyanez a helyzet akkor is, ha átjátssza az ellenfél a letámadást, akkor mit kell tenni.
Egy edzőnél fontos a problémamegoldó képesség, ezt hamar, ifiedzőként megtanultam, amikor egy délután négy csapatnak tartottam edzéseket. De a tartalékcsapat edzőjeként is erre volt szükség, hisz soha nem tudhatja az ember előre, kiket kap meg és kiket nem.
Edzőként abban hiszek, hogy a stáb összes tagja vegye ki a részét a döntésekből, persze az utolsó szó az enyém, de csapatként dolgozunk. A játékosok messziről megérzik, ha egy edző nem határozott és folyton megváltoztatja a véleményét.
Mindig a lehető legjobb edző akartam lenni, akkor is, amikor U14-es csapatokat edzettem Észak-Karolinában.
– Stephen Glass
