Robbie Keane a Socceraid jótékonysági eseményen nyilatkozott a talkSPORT-nak – a fejsérülése szépen begyógyult.

Nem volt egyszerű januárban átvenni a csapatot, ilyenkor össze kell rakni a darabokat, de szerencsére az utolsó meccsen megnyertük a bajnokságot. Magyarország nagyszerű hely, más utat járok be, mint ami általános, én külföldön építem fel magam. Nagyon élvezem, más élmények, más kultúra, más személyiségek. Angliában is más-más, a világ különböző pontjáról érkező személyiségekkel van tele az öltöző. Így aztán nem számít, hogy hol dolgozom, ha élvezem, amit csinálok és megvan az esélyem nyerni valamit és azt a focit játszatni, amit én akarok. Persze az egy természetes lépcsőfok lenne, ha egyszer Angliában dolgoznék, de nagyon jól érzem magam a Ferencvárosnál. Remélhetőleg a Bajnokok Ligájában szerepelhetünk, azt még nem tudjuk, kit kapunk a selejtezőben, de biztosan nem lesz könnyű. Az európai kupafutball nagy vonzó számomra.

Meglepett, hogy Ange Postecoglut leváltották a Spursnél. Amikor edző az ember, máshogy látja ezeket a dolgokat. Postecoglunak rengeteg sérüléssel kellett bajlódnia a szezon elején. Ha két-három kulcsjátékos hiányzik, az hatással van a keretre, a csapatra. Ráadásul náluk két védő hiányzott, és egy fiatal középpályásnak, Archie Graynek kellett a védelemben játszania, Spence-nek meg balhátvédet. Toldozott-foldozott csapat volt. A bajnokságban valóban nem szerepeltek jól, de amikor ennyi idő után végre nyernek valamit, akkor szabadulnak meg az edzőtől… Ha én nyertem volna meg az Európa Ligát a Spursszel, majd kirúgnak, biztos nem lennék boldog. A kupasiker lendületet adott volna neki a következő szezonra, évekig arról beszélt mindenki, hogy a Spurs semmit nem nyer. Most nyertek és mégis egy új edzővel kezdhetnek mindent előről. Ha megkérdezik bármelyik játékost, hogy második akar-e lenni a bajnokságban, mint az Arsenal, vagy egy európai kupát nyerni, bármelyiket is, mindenki az utóbbit választaná. Nyilván a BL-ben van a pénz, de játékosként, szurkolóként címeket akar az ember nyerni. Nekem úgy tűnik, hogy a váltás már le volt rendezve a döntő előtt. De azt hittem, azután, hogy győzött a United ellen, talán meggondolja magát a vezetés. Egy Spursnek, olyan stadionnal, edzőközponttal, ami nekik van, a Bajnokok Ligája kell legyen minden évben a cél. De az új edzővel mindent újrakezdenek, biztosan hozni akar majd néhány játékost. Ez megváltoztatja majd a keret belső dinamikáját. Én például egy picit védekezőbb felfogású csapatot vettem át januárban, én meg támadószellemű edző vagyok. Bele tellett öt-hat meccsbe, míg a felfogáson változtatni tudtunk, de a játékosoknak idő kell az alkalmazkodáshoz. És biztos Thomas Frank is nagy változásokat hoz, talán még brentfordi játékosokat is, nem tudom. Úgyhogy most megint évek kellenek majd az újjáépítéshez. Minden korábbi klubomat kedvelem, mert szép emlékek kötnek hozzájuk, de a két fiam Spurs-drukker. Így őket mindig nézem, de nagyon boldog voltam, hogy a Liverpool megnyerte a bajnokságot, azt hittem, hogy az új edzőnek több idő kell majd, de neki megvolt már a csapata. Ettől még nem könnyű az első szezonban bajnoknak lenni, pláne nem a Premier League-ben. Nehéz menedzselni az egókat, amikor mi Berbatovval, Defoeval, Benttel voltunk a Spurs csatársorában, az sem volt könnyű. Mindenkinek megvan a maga egója, játszani akar. Most nekem is van 4-5 csatárom, ha kettő játszik, a többi csalódott. Nem könnyű. Nem kertelek a játékosokkal, az igazat mondom meg nekik. Az ellenféltől függ, hogy melyiküket teszem be. Ha magasan védekezik az ellenfél, akkor van egy gyors srác, míg a másik kettő, Vargáék nagyobb darabok, ők célpontok a beadásokhoz. Nem lehet mindig ugyanazt a kezdőt kiállítani. Az edzőség legnehezebb része kihagyni valakit a csapatból, hisz pontosan tudom, milyen borzalmas érzés, amikor nem játszol. Nem azért kelünk fel edzeni minden nap, hogy aztán ne játszunk a hétvégén. Amikor mi négyen voltunk csatárok, akkor főleg Berbatovval játszottam, de nem szerettem helyette futni.

Tudjuk, miért vagyunk itt a Socceraiden, hogy sok pénzt gyűjtsünk az UNICEF-nek. Mindig kellemes pár nap ez, jókat nevetünk és elképesztő, hogy a hírességek milyen idegesek.

– Robbie Keane