A jelenleg a Torontóval az MLS-ben szereplő Henryvel beszélgettek.

– Hogy vagy mostanában? Milyen az időjárás Torontóban?
– Jól vagyok, köszönöm! Sajnos a torontói időjárásról nem mondhatom el ugyanezt. Még soha nem láttam ennyi havat egy télen, és a tavasz sem volt valami jó. Remélhetőleg, hamarosan megérkezik a nyár!

– Milyen volt újra visszatérni Amerikába?
– Őszintén szólva, az elején kicsit furcsa volt. Hozzá voltam szokva, hogy csak rövid időre látogatok haza az évek alatt, amíg Európában éltem. Így az első néhány hónapban emlékeztetnem kellett magam, hogy ez most újra az otthonom. Bár jó közelebb lenni a barátokhoz és a családhoz. Sokkal gyakrabban látom őket, mint amikor Európában éltem.

– Mit adott neked Európa? Mit tanultál a Moldéval és a Fradival?
– Sok értékes leckét kaptam, miközben Európában játszottam, mind a pályán, mind azon kívül. A lehetőség, hogy mindkét ország legjobb klubjában játszhattam, óriási mértékben segítette a fejlődésemet, mint játékos. A Molde és a Fradi megmutatta, mi kell ahhoz, hogy ezen a szinten versenyképes legyek, és mit kell tenni a trófeák megnyeréséhez minden évben. Nem lennék az a játékos, aki ma vagyok, ha nem lett volna meg ez a tapasztalat.

– Mennyire versenyképes az MLS az NHL-hez vagy az NBA-hez képest?
– Az MLS szerintem már rendkívül versenyképes. Azt mondanám, hogy ugyanolyan versenyképes, ha nem jobban, mint az Egyesült Államok többi profi sportligája. Nyilván megvannak a maga kihívásai, minden idegenbeli meccshez repülővel kell utazni, előfordul, hogy az egyik városban nulla fok van, a másikban meg közelíti a hőmérő a 40 fokot, emellett négy különböző időzóna van. Vannak füves pályák, de mások műfüvesek, de épp emiatt sok külső faktor miatt érdekes a dolog. Izgalmas, hogy kis túlzással bármelyik csapat megnyerheti a bajnokságot.

– Mennyire nagy változás volt számodra Budapest és Magyarország Norvégia után?
– Budapest hatalmas változás volt a Moldé-ban töltött idő után. Molde egy kisváros, körülbelül 30 000 lakossal, így a 2.000.000 lakosú Budapesthez képest el lehet képzelni, mennyire más volt ott az élet. Ennek ellenére Seattle is elég nagy, így hamar hozzászoktam újra a nagyvárosi élethez, és emiatt otthonosabban éreztem magam, amikor Budapestre költöztem.

– Emlékszel az első napodra a Fradiban?
– Hogyne! Emlékszem, amikor az akkori edzőnk, Sergei Rebrov egy passzolási gyakorlatot vezényelt, ami az egész pályát elfoglalta, és nagyon zavarban voltam, hogy hová kellene mennem. Szerencsére Tokmac Chol Nguen ott volt, hogy segítsen. Sokat beszélgettünk aznap, és segített gyorsan beilleszkedni a csapatba.

– Négy bajnoki cím, kupagyőzelem, nemzetközi kupaszereplés. Hiányzik a Fradinál töltött időszak?
– Be kell vallanom, hogy eléggé hiányzik. Hihetetlenül különleges élmény volt a klub tagjának lenni, és együtt ilyen sikereket elérni. Nem tudok kiemelni egy meccset, vagy eredményt sem, mert ezek számomra egyként felejthetetlenek. Mindig büszkén viseltem a Fradi zöld-fehér mezét.

– Emlékszel a hazai meccsek hangulatára?
– Hogy is felejthetném el? A meccsek hangulata és a szurkolók támogatása mindig csodálatos volt, a jó értelemben vett őrültek voltak, micsoda élő képeket készítettek, emlékszem a hangorkánra minden hazai gólnál.

– Ha ki kellene emelned 1-2 meccset, melyek lennének azok és miért?
– Az Újpest elleni hangulat mindig brutális volt, a szurkolók ott tényleg 200%-on égtek, most is kiráz a hideg, ha eszembe jutnak a derbik. Ha egy meccset meg kell neveznem, akkor a 2022-es Trabzonspor elleni, hazai Európa Liga meccset mondom, amikor emberhátrányban sikerült nyerni a török csapat ellen. Aznap este a stadionban uralkodó hangulat és energia valóban hihetetlen volt. Erre mindig jól fogok emlékezni.

A teljes interjú: Fradi.hu