A Hely.hu-val együttműködésben készülő cikksorozatunkból az is kiderül, hogy kik finanszírozták a Fradi Üllői útra költözését és milyen szerepe volt benne a politikának.

Az első részt itt olvashatjátok, most az Üllői útra költözés és az új pálya építésének körülményeit ismerhetitek meg.

Az FTC 1899-es alapítása után szűk tíz évvel eljutott oda, hogy a legelső, Soroksári úti pályáját kinőtte. A külső-ferencvárosi grundot a kerületi lakosság gyakorlatilag saját kézből és nagyrészt saját pénzből építette meg. A kezdetleges öltözőépületet és a kicsi, homokos talajú pályát azonban hamar elégtelennek találták. Ekkorra már az volt a jellemző, hogy a legtöbb hazai Fradi-meccset a Millenárison, a korabeli Budapest egyetlen, relatíve színvonalas stadionjában rendezték, ám ez a felállás sem volt problémamentes. A pályát ugyanis az a Versenypálya Bizottság kezelte, melyhez az FTC „kései” alapítása révén csak a többi nagy klub, főképp a BTC, és az MTK után csatlakozott, és mivel ezáltal kevesebb szavazattal is rendelkezett, a versenynaptár beosztásánál gyakran húzta a többiekkel szemben a rövidebbet.

Csupán viszonyításképp: a BTC 24 szavazatához képest a Ferencváros mindössze eggyel bírt. Ez, a pályabérlés költségei és a folyamatosan növekedő nézőszámok arra ösztökélték a klubvezetést, hogy saját stadion megépítéséhez fogjanak. Ehhez azonban egyrészt meg kellett találni a megfelelő telket, illetve valahogy elő kellett teremteni a tőkét.

Az eredeti nagytribün 1911-ben

A klub már ekkor is jelentős számú, politikai súllyal rendelkező személyt tudhatott a köreiben: Tolnay Lajos például hosszú évekig volt országgyűlési képviselő, mely tisztséget később maga Springer Ferenc is betölthette, aki ekkor már évek óta a Fővárosi Tanács aktív tagjának számított, megkönnyítve ezzel a megfelelő telek megtalálását is. A végül kinézett, az Üllői út és Hungária körút sarkán álló telek minden feltételnek megfelelt: egyrészt elég nagy volt egy tisztességes stadion felépítéséhez, másrészt pedig az Üllői út által összeköttetést élvezett a kerület és a belváros szívével, többek között a tehetősebb polgárok fő mozgásterével.

Szemben a régi állótribün, előtte a korban megszokott sáros talaj / Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest-gyűjtemény

Apró fennakadást okozott csak, amikor Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter bejelentette, hogy neki épp a kívánt telek kellhet a szomszédos Ferenc József-laktanya bővítésére. Szerencsére szemben volt egy pont hasonló adottságokkal rendelkező másik terület, a mai Üllői út 129. szám alatt található, melyet a klub első körben – a társadalomban betöltött szerepének és elért sportsikereinek köszönhetően térítésmentesen – 10 év használatra kapott bérbe a székesfővárostól, és ahol a munkálatok is megkezdődhettek.

A századfordulón ez a városrész még nem volt teljesen beépítve, a korban ezeket a telkeket főleg mezőgazdasági célra használták, ám már épp annyira becsatlakozott a budapesti vérkeringésbe, hogy a megközelítés nem okozott problémát. Ahogy azt az alábbi, a Fradi Múzeum gyűjteményében megtalálható térkép is mutatja, az új Fradi-pálya vasúti úton immár akár Óbudáról is könnyen megközelíthetővé vált.

Így volt megközelíthető a stadion 1911-ben – lényegesen könnyebben, mint a Soroksári úti pálya / Fradi Múzeum Facebook oldala

A tőke kérdésénél jön képbe az a tényező, ami a Fradit a korban megkülönböztette a többi jelentős magyar egyesülettől:

a klub mögött állt az a lokálpatrióta ferencvárosi polgárság, akik pénzt és politikai tőkét sem sajnálva fogtak össze egy új versenypálya megépítéséért.

A vezetők az 1900-as évek végén az akkori legnépszerűbb pénzszerzési mód mellett döntöttek, így a helyiek 100 koronás részvényekkel járulhattak hozzá az építkezéshez. A részvényesek között természetesen átlagembereket és a pesti értelmiség képviselőit is megtaláljuk, ám az összetétel az FTC társadalomban betöltött szerepéről is árulkodik. Nem túlzás azt állítani, hogy már a korban – tehát hozzávetőleg egy évtizeddel az alapítás után – a zöld-fehér színekkel való kampányolás hozta a legtöbb szavazatot a konyhára a helyi választásokon: az FTC politikai eszközzé vált.

Az eredeti klubház

Valószínűleg a politikai szálat fedezhetjük fel a legtöbb nagyrészvényes esetében is, ám ez gyakran áttételesen is hatást gyakorolt a tőkefelhalmozásra: Jakabffy Ferenc például pont részvénytársaság létrehozásának évében indult képviselő székért, és rögtön 5000 korona értékben fektetett be a stadionügybe, a Budapesti Építőmesterek, Kőműves-, Kőfaragó- és Ácsmesterek Ipartestületének elnökeként pedig további építőmesterek követték a példáját. Szintén a hatalomszerzés motiválhatta azokat a gyártulajdonosokat is, akiknek tekintélyes része épp azon a Soroksári úton rendelkezett telephellyel, ahol az FTC története is elkezdődött. Közülük magasan kiemelkedik Helvey Tivadar.

Az egy Soroksári úti vegyészeti gyárt igazgató Helvey 200 darab, tehát az összes részvény mintegy egyötödével vette ki a részét a gyűjtésből, majd 1913-ban – hiába a Fradi-színű ajándéktollak és plakátok – épp Springerrel szemben veszített a IX. kerületi választáson.

Az 1910 májusában felállított társaság tehát szinte azonnal hatalmas sikert aratott: már május 23-ára hozzávetőleg 90 ezer koronát gyűjtöttek össze, ez pedig lehetőséget teremtett a stadionhoz szükséges banki hitel felvételére.

A nagytribün metszete /
Budapest Főváros Levéltára XV. 17. d. 329. 38293/ 14. hrsz.

Miközben a pénz folyamatosan gyűlt, a tervezés is megkezdődött. 1909 novemberére tehetőek a stadion legelső, levéltárban is megtalálható tervei, melyeknek alkotója az a Jánszky Béla–Szivessy Tibor páros, akik a korabeli főváros igen sok épületét álmodták meg közösen. Az egész projektet Mattyók Aladár mérnök fogta össze, aki egy időben az FTC alelnöke, majd ügyvezető elnöke is volt.

Az Üllői út felőli oldalon volt a fedett állóhelyi rész, illetve azzal szemben, a Matolay utcával párhuzamosan helyezkedett el az illusztris nagytribün. Az „A” jelzésű lelátó a kor stadionépítési szokásainak megfelelően számos klubfunkciót elegyített. Az bal oldali bejáraton belépve egy szolgálati szoba, illetve egy szolgálati lakás fogadta a fradistákat, valamint ezen az oldalon voltak a futball- és az atlétikai szakosztály öltözői is. Az épület közepén helyezkedett el a vívó- és tornaterem. Ez a felosztás manapság már kevésbé bevett, ám a BKV Előre 1920-as években épült, Mattyók-féle, mai napig működő pályája például még hasonló elrendezésben készült.

Képes beszámoló az 1911. februári megnyitóról

A tornatermen túl volt a titkári iroda, illetve egy újabb lakás, de ide kerültek a teniszöltözők is, a telek Hétvezér utcai végén ugyanis tenisz- és korcsolyapálya állt, egy központba egyesítve számos klubfunkciót. A lelátóépület emeletéről lehetett elérni a felsőbb páholyokat, a nagylelátón pedig mindent összevetve 1500 pados kialakítású és igen primitív tribünülés, 373 háttámlás ülés, illetve 233 páholyhely várta a szurkolókat.

A klubirodai funkció, a szociális érintkezés legfőbb helyszínének a Ferencvárosi Polgári Kör Bakáts téri helyisége, illetve előbb a Gebauer, míg később a Széchenyi kávéház számított. Ezeket helyettesítette, illetve egészítette ki az új klubház a Hungária és az Üllői sarkán, amit szintén a Jánszky–Szivessy építészpáros jegyzett és egy étteremnek is otthont adott. A házacska jegyeiben a magyaros és németes stílust elegyítette, ezáltal pedig szépen tükrözte az alapítói kör összetételét, melyben nagy számban, például Springer Ferenc által is képviseltette magát az ekkorra az asszimiláció már igen magas fokán álló fővárosi és ferencvárosi németség.

Az FTC-stadion helyszínrajza 1924-ben, pirossal jelezve az ekkor eszközölt fejlesztések / Budapest Főváros Levéltára XV. 17. d. 329. 38293/ 14. hrsz.

Még nem fejezték be teljesen a pálya körüli munkálatokat, amikor 1911 legelején eljött a megnyitó ideje. A szokatlanul széles gyepű, csúszós talajú stadion próbamérkőzésén az FTC az URAK-at fogadta és 2:0 arányban győzött, ám a főesemény természetesen nem lehetett más, mint egy Örökrangadó:

Az FTC 1911. február 12-én 10 ezer néző előtt 2:1-re megverte az ősi rivális MTK-t a fővárosi és kerületi előkelőségek jelenlétében. Az eredeti tervek teljes egészében aztán 1912-re valósultak csak meg.

Ekkor készült el a korcsolyapálya felőli és a korcsolyaöltözőket is magába foglaló kanyarlelátó. A tribünök tehát ekkor még nem érték teljesen körbe az oválist, a szomszédos Zita-kórház lakói így az intézmény legtetejéről követhették végig az Üllői úti mérkőzéseket.

A Zita-kórház bennlakói az intézmény tetejéről nézik a meccset / Fortepan – Országos Széchényi Könyvtár

A kitörő első világháború során Budapest nem szenvedett jelentős károkat, melynek köszönhetően az FTC-pálya is sértetlen maradt, igaz, 1917 során ideiglenesen harci eszközöket tároltak a játéktéren. A háború minden egyéb veszteség mellett a magyar sportéletet is felkavarta, hiszen az előzetes tervek szerint Magyarország rendezhette volna az 1920-as olimpiát. Bár ez a terv csírájában lett elfojtva, és a háború utáni országnak legkisebb gondja is nagyobb volt ennél, a felelős vezetők továbbra sem adták fel az olimpiai reményt.

A cikk további része, amelyből az is kiderül, hogyan építették meg a legendássá váló, a B-középnek nevet adó lelátót: hely.hu