Az idősebb Lisztes Krisztián beszélt az ifjabbik helyzetéről.

Lisztes Krisztián

Részt vettem a Football Forumon, több érdekes előadást volt szerencsém végighallgatni, az egyik a magyar médiáról szólt. Arra azért is voltam kíváncsi, mert abban bíztam, megtudom, miért úgy működnek bizonyos dolgok idehaza a sajtóban, ahogy. Azt nyilván érzékelem, hogy minden fórumon mindenki küzd a túlélésért, valahogy fenn kell tartani az érdeklődést, kell a szenzáció, ugyanakkor felvetődik bennem, hogy ez mindent felülír? Nem tagadom, édesapaként, a magyar labdarúgás utánpótlásában dolgozó szakemberként, korábbi futballistaként nehezményezem, hogy a legtöbb esetben hiányzik a hiteles tájékoztatás, és hiányzik a jóindulat, az, hogy a sok rossz mellett legalább egy kicsi jó is megjelenjen.

Szóval, próbáltam és próbálom megérteni, mi az indíték, mi motivál némelyeket abban, hogy egy fiatal tehetségről, jelen esetben a fiamról, Krisztiánról a leggyakrabban negatív hangnemben írjanak. Tavaly nyáron nagy reményekkel igazolt az Eintracht Frankfurthoz, ám ez az idénye nem úgy alakult, ahogy reméltük, ami korábban nem történt meg vele, most igen: keresztülment egy sérüléshullámon, jelenleg sem bevethető. Ettől függetlenül rengeteget dolgozott azért, hogy bekerüljön az első csapatba, és erre decemberben reális esély is mutatkozott, de aztán jöttek az újabb izomsérülések – azt gondolom, önhibáján kívül, ám ez sajnos benne van a fociban.

Öröm volt tapasztalni azt a hozzáállást, amit ebben a helyzetben az Eintracht tanúsított, tanúsít, egyértelművé vált számomra, hogy nagyon támogató az ottani közeg. Ellentétben azokkal, akik Magyarországon azt írták, hogy Krisztiánt biztosan kölcsönadják, hogy kikerült a keretből, hogy megint nincs a keretben, hogy itt a vége a frankfurti karrierjének… Őszintén szólva, ezt nehezen éltem meg. Hál’ Istennek, Kriszről ez többnyire lepereg, de azért eljutnak hozzá ezek a hírek, és nem biztos, hogy amikor folyton sérült valaki, ez segíti a gyógyulását. Amikor azt érzékeled, hogy Magyarországról kicsi támogatást sem kapsz, az nem túl kellemes. Egy-két jó szó, egy kis biztatás hiányzik csak, nem több.

Volt olyan újság, amely már nyolcszor »kölcsönadta« Krisztiánt ebben az évben, bevallom, ez engem most már zavar. Valamelyest felém is tiszteletetlennek érzem, holott nekem mindig jó volt a kapcsolatom a teljes magyar sajtóval, bármikor kerestek, rendelkezésre álltam. Valahogy azt érzem, egyesek haragszanak a fiamra azért, mert nem »férnek hozzá«, mert nem nyilatkozik. Hozzáteszem, nem zárkózik el ettől, de csak úgy nem szólalhat meg, kell hozzá a klubja jóváhagyása is, ám némelyeknél még a szándék sincs meg arra, hogy bejárják a hivatalos utat. Olykor az a benyomásom, amióta kikerült a Fradi védőhálójából, vannak, akik úgy vélik, azt írhatnak róla, amit akarnak, úgysem védi meg senki.

Nem titok, az elmúlt egy-két hétben itthon végezte a rehabilitációt, a klubjánál is úgy gondolták, jót tehet neki, ha rövid időre hazajön. Azon dolgozik gőzerővel, hogy minél gyorsabban teljesen egészséges legyen, a terv az, hogy a felkészülést az első csapattal kezdi. A Frankfurt az Egyesült Államokban is túrázik majd, az amerikai vízumot már kiváltották neki, ami megint csak arra utal, hogy bíznak benne. Most az a legfontosabb, hogy mire eljön az első nyári edzés napja, fizikálisan is rendben legyen. Amíg nem egészséges, amíg nincs jó állapotban, felesleges bármilyen lehetőségről beszélni. Én csak azt szeretném, jussunk el végre odáig, hogy tud rendesen edzeni – örömmel látom, hogy sokan dolgoznak ezen. Frankfurti részről sok pozitív visszajelzést kapott, a csapat legjobbjai is törődnek vele – ismerve a német közeget, a csúcslabdarúgás világát, azt gondolom, ha nem érzékelnék azt, hogy értékes és tehetséges játékos, nem gyakorolnának felé ilyen gesztusokat.

Elhihetik nekem, az égvilágon mindent elkövet azért, hogy az álmát valóra váltsa. Volt két olyan hete, amikor reggel hatra kellett bemennie az edzőközpontba, hogy elkezdje a rehabilitációs munkát, mire végzett, délután öt volt. Zokszó nélkül tette, mert a már többször említett cél ott lebegett előtte. Aki sportol, mindenből tud tanulni, erőt meríteni. Amin ebben az évben keresztülment, Krisztiánt erősebbé tette. Volt, amit elvett tőle a sors, ugyanakkor adott is neki, hogy mást ne mondjak, megtalálta a helyét Frankfurtban, a társai elfogadták, miközben izomzatilag és mentálisan is fejlődött. Utóbbi azért is lényeges, mert az Eintrachtnál is megvan az a nyomás, ami a Fradiban, rajtad van a győzelmi kényszer, a szurkolók elvárják, hogy hétről hétre nyerj. A teher viszont ott is hatalmas támogatással párosul, Krisz alig várja már, hogy a Frankfurt-tábor előtt bizonyíthasson.

A teljes interjú: Sportal