Női pólósaink vezetőedzőjével beszélgettek.
– A játékosokkal volt alkalmam többször is beszélgetni az elmúlt napokban és abszolút egy pozitív izgatottság van mindenkiben, jó kedvük van. A vezetőedzőben is?
– Nekem is jó kedvem van. A stábbal szoktunk sokat beszélgetni, együtt reggeliztünk, kávéztunk. Azt látom rajtuk és magamon is, hogy most még nyugodtabb az ember, jó a kedv, de ahogy telik az idő és közeledünk a mérkőzés kezdetéhez, biztosan egy kicsit idegesebb lesz a helyzet, de összességében az látom a csapaton, hogy jól nézünk ki.– Sokat jelenthet, hogy nyomás nélkül lehet már játszani, hiszen a Final Fourba-jutással már bőven túlszárnyaltátok ezt a BL-szezont.
– Azt gondolom, hogy igen, ez nagyon pozitív lehet ránk nézve, hogy nincs már az a fajta „teher”, hogy mi lesz, ha nem. Bejutottunk ide, a Final Fourba, a legjobbak közé. Szerintem magunk sem hittük el ezt az elején, nem várta el tőlünk senki. De sikerült és óriási utat tettünk meg idáig. Ez nagy önbizalmat adhat és a tehermentes játék is jól sülhet el.– Mikor körvonalazódott benned, hogy ebből nagy siker, jelen esetben BL Final Four-ba jutás lehet? Gondolok itt arra, hogy a selejtezős, majd a főtáblás csoportot is megnyertétek, ráadásul nem is akármilyen együtteseket legyőzve és megelőzve, majd a négyes döntőért a sorozat Real Madridját, a Cataniát is búcsúztattátok?
– Sorsszerű, hogy minden itt kezdődött Athéntól nem messze Glifadában és a Sant Andreu volt az utolsó ellenfelünk a selejtezőben és legyőztük őket. Akkor csoportelsők lettünk, és ki tudja, mi lett volna, ha nem így alakul, mert akkor a főtáblán másik csoportba kerülünk. Minden úgy alakult, ahogy alakult és ahogy említetted, voltak a csoportban is olyan meccsek, ahol vesztes állásból kellett visszajönni. Gondolok itt egy Hollandiában, a Polar Bears ellen játszott meccsre, vagy Mataróban a hazaiak is vezettek két góllal, de mégis nyertünk, vagy éppen a budapesti visszavágón bár ötméteresek után kikaptunk, szintén vesztett helyzetből álltunk fel és még az eredmény is elég volt a csoportelsőség megőrzésére. A Cataniát oda-vissza vertük a negyeddöntőben, de szerintem amikor lefújták annak a párharcnak a budapesti visszavágóját, ott tudtunk igazán megnyugodni.– Néhány órával vagyunk a Sant Andreu elleni mérkőzés előtt. Mit lehet még ilyenkor mondani a lányoknak?
– Az is lehet a titka az esti mérkőzésnek, hogy ne gondoljuk túl. Persze, átbeszéltünk dolgokat, csütörtökön is volt videózás, ma még lesz egy átmozgató edzés, majd délután egy megbeszélés. Ilyenkor már nagy dolgokat nem is kell és nem is szabad erőltetni, mert akkor lehet, lesz egy kis zavar a fejekben. Mindenki végzi a kis rutinját, ebéd után csendespihenő, majd a meccs.– Benned van valamilyen elvárás, vagy amit az elején beszéltünk, hogy már nincs az a fajta „teher”?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs. Egyértelmű, hogy bejutni a Final Four döntőjébe az egy nagy dolog lenne és ezért mindent megteszünk majd. Ha már itt van az ember egy ilyen siker kapujában, akkor jó lenne belépni azon a bizonyos ajtón és nem a bronzmérkőzésre menni szombat délután. A cél, hogy bejussunk a fináléba, de ehhez még sokat kell majd tennünk péntek este.
@ftc_waterpolo 🟢⚪️🦅 Ready to go…
