A kupameccsen gólt jegyző MTK-s támadót kérdezték.
Molnár Rajmund
Támadó vagyok, edzésen és felkészülési mérkőzésen is jó gólt szerezni, tétmérkőzésen meg pláne, legyen az bajnoki vagy a Magyar Kupa elődöntője. Ilyen rangos meccsen nyilván sokkal erősebbek ezek az érzelmek, szóval boldog voltam, hogy így sikerült befejezni a támadást. Mire emlékszem? Követtem az akciót, és amikor Molnár Ádin felém passzolta a labdát, éreztem, közel vagyok a kapuhoz, de ezt a védők is tudták, ezért próbáltak elém ugrani, bevetődni a labda útjába. Úgyhogy csináltam egy cselt befelé, de az egyik ferencvárosi a földön fekve is megpróbált belepiszkálni a labdába, ezért toltam rajta még egyet, hogy ne érje el, de aztán már nem volt idő gondolkodni: teljes erőből megcéloztam a felső sarkot. Tudtam, hogy közel vagyok a kapuhoz, s nem akartam, hogy elakadjon bárkiben is a labda. Legbelül éreztem, hogy képes vagyok virtuóz megoldásokra, s egy ilyen gól megmutatja, a Ferencváros ellen, a kupadöntőért zajló mérkőzésen is szabad és kell vállalkozni. Nyilvánvalóan nagy élmény a Ferencváros stadionjában játszani, örülök a gólomnak, ez olyan momentum volt, amelyből erőt meríthetek a folytatásra. Bent a pályán úgy éreztem, meg tudtuk mutatni, kik vagyunk, mire vagyunk képesek, és ez mind jó – de kiestünk, nem lehetünk ott a döntőben, ezért nem örülhetünk. Ebben az idényben jól teljesítettünk, mindenki megdolgozott érte, hogy a negyedik helyen végezzünk, előre akarunk lépni a mostani ötödikről, de nincs okunk idegeskedni. Szeretünk a Fradi ellen játszani, mindig sokan vannak a lelátón, jó a hangulat, ilyen körülmények között mindenki bizonyítani akar, én is góllal, gólpasszal szeretném segíteni a csapatot. Nagyon várom a vasárnapi mérkőzést.
