A gólpasszos Dénes értékelt a tegnapi továbbjutás után.
„Nem nézett ki jól a meccs eleje a szempontunkból, nem védekeztünk jól, könnyedén átjöttek az első vonalunkon, erre nem készültünk fel eléggé. Jókor jött Ramírez egyenlítő gólja, a szünetben rendeztük a sorainkat. A második játékrészben nem kellett ész nélkül kockáztatnunk, csak annyi volt a lényeg, hogy megnyerjük a meccset. Szerencsére a cserék is jól szálltak be, a második félidő már sokkal jobban nézett ki, az MTK hiába próbálkozott, még szerkezetet is váltott, kontrolláltuk őket. Összességében megérdemelt győzelmet arattunk” – vélekedett a harmadik gólnál kapus létére gólpasszt adó Dibusz Dénes.
„Volt már egy-két olyan passzom, amit be lehetett volna rúgni, de eddig még nem sikerült” – mesélte. „Ma is lehetett volna még egy gólpasszom, de Varga Barni sajnos mellé rúgta végül. De a lényeg, hogy ez volt az első asszisztom, úgyhogy boldog vagyok. Legközelebb talán összejön a második is.” A mérkőzést Simon Tibor halálának 23. évfordulóján rendezték, a Fradi-tábor meg is emlékezett a legendáról, görögtüzeket gyújtottak, amik egy nagy kettest formáztak a lelátón. Dibuszt arra kértük, mesélje el, neki mit jelent a legenda. „Őt lehet a fradizmussal, a Fradi-szívvel azonosítani. A szurkolók számára etalon volt, egy olyan játékos, akinél nem volt kérdés, hogy mindent belead a mérkőzéseken. Megtestesítette abban az időben ezt a mentalitást a pályán. Nem ismertem személyesen és a mérkőzéseit is több mint húsz év távlatából láttam, de nyilván nem véletlen, hogy a Fradi-tábor így szerette, így emlékezik rá. Örökké részese marad ennek a családnak, ennek a klubnak a történelmének és tradíciójának.” A meccs után a szurkolók beadtak egy drapériát is, melyen Simon Tibor volt látható, ezzel fotózkodott a csapat. De vajon a légiósoknak elmesélték, hogy ki szerepel a képen? „Most hirtelenjében nem volt erre lehetőség. Azt gondolom, hogy akik régebb óta itt vannak, azok már tudják, hogy ki volt. Ilyen korábban még nem történt, hogy Simon Tibis drapériát adtak volna be a szurkolók, és azzal képet készítettünk volna. Lehet, hogy a következő napokban néhányan fel fogják tenni a kérdést, hogy mégis ez miről szólt – majd elmeséljük nekik.”
