A görögök nyertek a döntőben, női pólósaink légiósa, Eleftheria Plevritu három góllal szomorított minket.
Női vízilabda, Világkupa, döntő
Görögország 13-9 Magyarország
Negyedek: 5-4, 1-0, 6-3, 1-2
Fradista gólok: Plevritu 3, ill. Leimeter 1, Vályi 1
Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Cseh Sándor
Lezárult a ciklus első része, és azt kell mondanom, hogy a lányok kihozták magukból a maximumot az elmúlt hónapokban – edzéseken is, mérkőzéseken is. Érződött, hogy elfáradtunk fejben, bármihez nyúltunk, semmi sem működött, sem elöl, sem hátul. Természetesen a görögök is hasonló körülmények között érkeztek a döntőbe, utazás és három meccs után, mégis, ma valahogy összeszokottabbnak tűntek és élesebbnek. Én már az első negyed közepén éreztem, hogy ez nem lesz olyan, mint az előző két nap, minden elcsúszott egy picit, nem vibráltunk annyira, kevés esélyt láttam arra, hogy vissza tudjunk térni a helyes útra. De mindig is mondtam, ahhoz, hogy egy csapat valami nagyot nyerjen, mindig egy negyeddöntő – elődöntő – döntő hármason át vezet az út, meg kell tanulni, hogy egyéni és csapatszinten miként tudunk stabilak maradni az utolsó napra is, és akkor lesz esélyünk a végső győzelemre. Ezzel én ezt a mérkőzést le is zártam, mert bár rossz érzés egy döntőt elveszíteni, közben mégis azt érzem, hogy a lányoknak, nekem, a stábnak még jól is jött ez a kisebb pofon, mert ebből komoly motivációt tudunk meríteni a következő fél évre, egy évre, másfél évre.
