A Világkupára készülő Vályi Vandával beszélgettek.
– A tavaly nyári vállműtéted után öt és fél hónapot hagytál ki, nem voltál ott a januári világkupa selejtezőn sem. Milyen erőben érzed magát, és sikerült-e újból felvenned a ritmust a válogatottban?
– Hosszú rehabilitációs időszak végén járok, még nem hagytam teljesen magam mögött, mert továbbra is ugyanúgy kell gyógytornára járnom és figyelnem a vállamra. Keresem a helyemet, de tétmérkőzéseket szerencsére már január huszonnyolcadika óta játszhatok, nem okoz problémát, hogy felvegyem a ritmust. Igyekszem úgy teljesíteni, ahogy az elvárható egy válogatott játékostól. Örültem, hogy újra kaptam meghívót.– Az FTC-ben remekelsz a visszatérésed óta, védekezésben és támadásban is a csapat legjobbjai közé tartozol. Mi szükséges ahhoz, hogy azt a formádat a válogatottba is át tudd menteni – már Kínában is?
– Ha jól sejtem, Sanyi is ezt várja tőlem. Négyféle pozícióban szoktam játszani a Ferencvárosban.– Kábé csak kapus nem szoktál lenni.
– Igen. Itt az lesz a feladatom, hogy bármilyen posztra is kerülök, hozzam azt a formát, amit a Ferencvárosban, és korábban a válogatottban is. Bármilyen feladatot is kapok, a maximumot szeretném kihozni magamból. Igyekezni fogok a társaimat segíteni, például a dinamikámmal.– A rutint képviseled a nemzeti csapatban: hogy érzed, milyen jelentősége van ennek?
– Felelősséggel jár. Egy rutinos játékosnak irányt kell mutatni nemcsak sportolóként, hanem emberként is, és nemcsak a vízben, hanem a parton is. A fiatalok felszabadult és friss hangulatot hoznak magukkal, és szimbiózisban működnek együtt a rutinosabb játékosokkal. Szeretnénk ezt megőrizni: maradjon meg egyszerre a jó hangulat és a megfelelő koncentráció, így adhatja ki mindenki magából a maximumot.– Mi volt az elsődleges cél a világkupa döntőre készülés során?
– A szélsők és a hátsók a dinamikus mozgást gyakorolták, hogy a védekezést tekintve mit kell tenni a zónázás vagy a szoros emberfogás ellen. A labdaszerzésekre is odafigyeltünk. Általában jellemzi az edzéseinket, hogy kezdetben csoportokra bontanak minket, például a centerek, bekkek, kapusok külön dolgoznak, a saját feladataikkal foglalkoznak, s a tréning második felében állunk össze mindannyian, és gyakoroljuk közösen az addigiakat élesben, hat a hat vagy hat az öt ellen.– Illetve az itthoni edzésük egyikén azt is lehetett látni, ahogy egy vízzel töltött, henger alakú eszközzel egyensúlyoztok a medencében.
– Igen, és ez rendkívül jól erősíti az oldal- és a csípőizmokat a lábtempózás alatt, segít, hogy stabilabbá váljunk. Sokan nem gondolnák, hogy nemcsak a kapusnak, a centernek vagy a bekknek van szüksége az erőteljes lábmozgásra, hanem a többieknek is, főként amikor a labdával elmozgunk hátulról a szélekre vagy dinamikus bemozgást csinálunk – ilyenkor a szélsőknek, hátsóknak is nagyon fontos, hogy minél robbanékonyabbak legyenek, és dinamikusabbak lábbal.– Már biztos világbajnoki résztvevő a magyar válogatott. Milyen tekintetben fontos a világkupa döntő a nyári szingapúri VB-ig vezető úton?
– Az ausztrálokkal, az olimpiai ezüstérmesekkel kezdünk, nagyon kemény meccsre számítok, de a feladat mindig a soron következő ellenfelet, így az ausztrált is legyőzni. Szerintem mind a játékosoknak, mind az edzőknek jó kiindulópont lesz ez a világverseny – kiderül, hogyan reagálunk éles szituációkban, a szakmai stáb ez alapján tudja összeállítani később a legjobb keretet a világbajnokságra.
