Így bronzérmesek lettünk a Világligában.

Férfi vízilabda, Világkupa, a 3. helyért
Magyarország 14-14 (bü.: 4-1) Horvátország
Negyedek: 3-4, 4-4, 4-2, 3-4
Fradista gólok: Manhercz 4, Nagy Ádám 2, Vigvári Ve. 2, Vismeg 2, Fekete 1, Nagy Ákos 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Fekete Gergő

Csalódottak voltunk a görögöktől elszenvedett vereség után, átbeszéltük, hogy nem égtünk eléggé, a mai napra sokkal tüzesebbnek kell lennünk. Ez bejött, küzdöttünk és ezzel kompenzáltuk azt a sok hibát, amit a meccs közben védekezésben elkövettünk. Nagyon örülök, hogy éremmel tudunk hazamenni, viszont az látszik hogy hosszú út áll még előttünk a szingapúri világbajnokságig.

Nagy Ádám

Nagyon boldog vagyok hogy végül sikerült éremmel hazatérnünk. A bronzmeccs nagyon kemény, férfias mérkőzés volt, nyilván voltak hibáink, de ezzel most nem kell foglalkozni, most örülnünk kell a bronznak.

Vigvári Vendel

Nagyon örülök a bronzéremnek, annak kifejezetten, hogy mivel régóta nem szerzett érmet a magyar csapat, most legalább egy éremmel jövünk haza. Ebből azért majd később is tudunk építkezni, hiszen a hiányzók ellenére nagyon erős horvát csapatot vertünk meg, ami nagy teljesítmény. Ugyanakkor ezt az eredményt tényleg a helyén kell kezelni, mindenki tudja, hogy elég sok mindenben előre tudunk még lépni. Azt gondolom, kellően motivált a csapat, hogy ez sikerüljön.

Vismeg Zsombor

Először is gratulálok az egész csapatnak, mert szerintem szívvel-lélekkel játszott mindenki egymásért. A görög meccs után meg akartuk mutatni, hogy több van bennünk. Sajnos most sem játszottunk tökéletesen, ahogy szombaton sem, de most szerencsére győzni tudtunk. Voltak rosszabb periódusai a meccsnek, de ahogy mondtam, szívvel-lélekkel küzdöttünk és ez megmutatkozott a végén. Ugye, ennek a csapatnak ez az első válogatott érme, nekem is ez az első és remélem, hogy még sok, akár még fényesebb érmünk is lesz a jövőben. Szombaton sajnos nem ment olyan jól nekem se, de most magamnak is és mindenkinek meg akartam mutatni, hogy tudok jobban is játszani. A két gólom mellett úgy gondolom, hogy a védekezés is egész jól ment. Azért két nagyon masszív centere van a horvát válogatottnak és két hibával végig tudtam játszani a meccset, nem pontozódtam ki. Remélem meg voltak elégedve a csapattársaim és Zsolt is a teljesítményemmel, én személy szerint így éreztem, de mindig van jobb, mindig van több, úgyhogy nem állhatok meg én sem és a csapat sem, edzeni kell tovább.

Varga Zsolt

Ennek a csapatnak ilyen mérkőzések kellenek, tanultunk a tegnapiból és tanulunk a maiból is. Nyilván fontos a fiúknak és személy szerint nekem is, hogy éremmel jövünk haza egy világversenyről, még ha ez nem is a legfontosabb. Ez olyan visszajelzést ad, ami komoly lökést jelent a továbbiakhoz: hogy a taktika, amit felépítettünk és gyakoroltunk, működik. Mert az elején csak végrehajtod, de egy ilyen torna után már hiszel is benne. És persze fontos az a dopamin-löket, amire visszaemlékezve nyáron végigcsinálja mindenki a kőkemény edzéseket, tűri a fájdalmat a tízszer kétszázak alkalmával, mert egyértelmű, hogy kizárólag nagyon komoly munkával tudunk eredményesek lenni. Ennek a fiatal csapatnak épp az az egyik komoly előnye, hogy tud darálni, tudja fárasztani az olyan csapatot, mint a horvát. Természetesen mindennél fontosabb, hogy okuljunk a ma történtekből, abból, hogy végig ott tudtunk maradni velük, vissza tudtunk jönni kétgólos hátrányból is, és abból is, hogy a végén annak ellenére sem tudtuk lezárni a mérkőzést, hogy érezhetően a kezünkben volt. El kell fogadnia mindenkinek, hogy egy komoly építkezés kezdődött, egy olyan generációváltással, amit huszonöt éve nem húzott meg senki a magyar vízilabdában. Időt kell hagyni, hogy ez a gárda érjen, hogy a játékosok fejlődjenek, összeérjenek – tudom, a magyar válogatott mindenhová aranyéremért megy, én sem fogok soha mást mondani, viszont pontosan tudjuk, hogy a nagy ‘76-os generáció tagjai sem váltak azonnal nyerőemberekké, Sydney előtt többen is megtapasztalták már ’96-ban, milyen egy olimpiáról érem nélkül hazajönni. Ez a torna, meg a bukaresti januárban egy kis lépcsőfok volt, de olyan, amit nem lehet átugrani, ha az a cél, hogy a 2027-es budapesti világbajnokságra, majd a 2028-as olimpiára egy valóban aranyesélyes csapat kovácsolódjon össze.